Esés tanítása - kell vagy nem?

nyomasd Pedro, kinek a feladata?

Már kétszer kitöröltem, de tényleg nem olvastátok az utolsó mondatomat?

Ami még meggondolandó hogy más sportágakban ahol tanítják az esést ott nincs az emberek lába 160-170 cm-re megnyújtva.Ez a big foot meg könnyen elakadhat, kezdők esetén nem kap dinamikát a kötés és már irány a baleseti.Kíváncsi lennék az esés pártiak mit szólnának ha beadják reggel az asszonykát oktatásra egy óra múlva jön a telefon, nem sikerült elsajátítani a tananyagot és lezúzta magát a kedves párja.Ők lennének az elsők akik szaladnának a bíróságra hogy tönkretették a pihenésüket míg a másik csoportban fülig érő szájjal síelnek a tanulók.

I. nem vagyok oktató
II. maradjunk annyiban, hogy egy esés esetén általában a reflexeink dolgoznak (nem általában, rutinosak esetében a megtanult védelmi reakciók)
III. a megfelelő beidegződéshez idő kell

Tehát az esés "megtanulása" egy hosszú folyamat, amihez rengeteg havon/lécen töltött idő kell.

Olasz Gergő hasonlata találó: ha vezetni tanulsz nem azzal kezdesz, hogy mit csinálj ütközés esetén... Hanem inkább azzal, hogy: picigáz, picifék....

Az én véleményem az, hogy aki azt gondolja, hogy egy 0 km-es síelőt meg lehet tanítani úgy esni, ahogy a nagykönyvben meg van írva, az inkább költözzön át valami sakkal vagy pecával foglalkozó portálra...

Igen náluk egy általános sportképzés része ez esés tanulása. Mint ahogy a röplabdás is megtanul vetődni és gurulni, de nem egy háromnapos tanfolyamon. Az OSC is rendszeres sporttevékenység keretében oktatott síelést, így nagyon helyesen tanították ezt is a fizikai felkészüléssel együtt.

Ez így van, ha valakinek nincs benne az esés az általános mozgáskultúrájában, annak nem lehet tíz perces gyorstalpalón megtanítani. Ahogy haladunk előre a síelésben, egyre ügyesedik az esés is. Mivel az esés túlnyomó részt vészreakció, a tudatos idegrendszeri vezérlést nagyrészt kikerüli, így semmit sem segít az előzetes magyarázat, hanem speciális felkészítés kellene. De az egy külön tanfolyam lehetne, amire túl sokan nem fizetnének be.

Az lehet hogy tanítják de ők versenyzők a síoktatók meg amatőröket tanítanak.Az egyik kedves ismerősöm vezeti a Kalmár autós iskolát majd megkérdezem hogy tananyag-e hogy eldobják a vasat és szikrázva csúsznak a hátukon az M7-en.A kapusnak meg munkaköri leírása van arról hogy repülni kell a levegőben.:-)

Csak jelezném, hogy a motorversenyzőket is tanítják esni, a kapusokat is vetődni. A jó eséstechnika életmentő lehet. Viszont nem a síoktató feladata megtanítani.

A leendő síiskolám neve: "Spartacus" kaszkadőr, gladiátor és artistaképző síiskola.És még javaslom a sok okosnak tanácsolják valamelyik ejtőernyős iskolának okosságnak hogy a második órán a hogyan tompítsunk ha nem nyílik ki az ernyőnk című tananyagot.Talán azzal kellene foglalkozni hogy megtanuljanak fülig érő szájjal síelni a tanítványok és nem azzal hogy hogyan tudjuk fellökni vagy felrúgni és csökkenteni az üres kórházi ágyak számát. Kész gyogyó!

"A bemelegites reszekent allo helyzetbol elore, es hatra is szoktam "esni"."

Ha valahol ilyet látok, tutira te leszel az!
Merthogy ilyet még sose láttam...
:-)


"Sielest is ugy kezdtem, hogy felloktek (nagyon kis sebessegnel)"

Örülj, hogy nem sérültél meg, ui. a kis sebességgel ill. az állóhelyben elkövetett esések a legveszélyesebbek. Csak gratulálni tudok a módszer kiagyalójának... :-(

Mivel nagyon kezdo sielo vagyok, nem a si esesrol irok. Megis ugy gondolom idevag a dolog.
A gyermekkor elmultaval, valahogy az ember elszokik attol, hogy essen, es nem tudjuk elfogadni, hogy bizonyos sportok resze az eses. Sarkitva, ha nem esunk akkor nem probaltunk ki semmi ujat, nem tanultunk semmit. Montizas kozben parszor kenyszerulok bokorral fekezni, vagy neha oldalra el kell esni, hogy ne elore essen az ember. Ezek ugyan nem veszreakciok.
Snowboard resze, a gyakori eses, nagyon fontos tehat hozzaszokni. Nem szabad ugy felfogni, hogy baleset... hanem csak egy nem szep megallas. Ha ezt elfogadja az ember, nem fog gorcsosen ragaszkodni az elegansabb megallashoz, igy nem gorcsosen fog esni, esetleg van ideje "leulni" a hora. Az esest tanitani kell itt, pl hogy ne csukloval akarjuk megallittani a felenk zuhano foldet.
A bemelegites reszekent allo helyzetbol elore, es hatra is szoktam "esni".
Sifutasoktatason is mutattak hogy hogyan kell esni, igaz ezt azert, hogy utana a felallast mutassak meg.
Sielest is ugy kezdtem, hogy felloktek (nagyon kis sebessegnel).

"Lehet, mert megmutattam hogy kell elesni???"

Nem hiszem, hogy ez lenne az oka, inkább erősen kétlem, hogy ez lenne az oka !

A küzdősport, pedig egy rossz hasonlat

Hát szvsz. nagy baromság nem megtanítani valakit az elemi elesés fortélyaira!! Pl judo- ban azzal kezdik!
SOKAN KEZDENEK SÍELNI ELEMI MOZGÁSTAPASZTALATOK NÉLKÜL!
Nekik az első eldőlés is "végzetes" lehet, mert letámaszt a kezével és kész a váll vagy könyök ficam!!
Felálni megtanítom a tanulót!!! Akkor nem egyszerűbb az elesést hozzávenni ugyan annyiszor, ahányszor a felállást gyakoroljuk???:))) Én tanítom mind a kettőtt, ami cca 10' az oktatásból!!! Ha ez baromság, akkor jelentem barom vagyok!!!
De nálam + senki nem törte sem az alsó sem a felső végtagját SE! Lehet, mert megmutattam hogy kell elesni???

A sítanulás bizonyos szintjein igen is tanítják a helyes testtartást esés után. Verseny technikában hasznos, mert bármi előfordulhat. Akár 1 léccel is meg kell tudni állni 60-130 km/h sebességről. Verseny előtt annyira erősre fel vannak húzva a kötések, hogy ha nem oldott le azonnal komoly sérüléseket, nyílt törést is okozhat a léc. Mondjuk, ha pörögve esik a versenyző. Azt is tanítják, hogy egy komoly esés után tilos felállni azonnal. Ha, ugyanis ficam, húzódás vagy szalag szakadás történt, meg kell várni amíg a testünk közvetíti a fájdalmat, érzékelhetjük, hogy az adott területet védendően, bedagad a testrészünk. Több eset is volt, hogy akkor szakadt szét a térdszalag amikor ráterhelt, felállás után a síelő.
Kezdőknél az esést, 34 évvel ez előtt tanították az OSC-ben. A esés utáni felállást viszont most is tanítják.
Azonban osztom Ozsi véleményét(aki nem tudja, Ő az az ember aki évekig vizsgáztatta az oktatókat, főtitkára volt a Síszövetségnek stb.), alapvető cél a sítudás elsajátítása. Ha, alapos az oktatás, három nap után meg kell tudni állni.

"Viszont, ha a sebességszabályozások tanulása közben (ha van rá ideje), sort kerít a hóközeli helyzetek kezelésére, hátrányát nem látom.

Hóközeli helyzet = zakó. Laci, ez gyönyörű megfogalmazás, nekem nagyon tetszik!
:-)

Édesapám testnevelő tanár volt, sokat tanított nekem mindenféle mozdulatokról, mozgásokról többek közt az esésről is, mindenféle szituációban, de nem CSAK síelés keretein belül. Szerintem esni úgy általában véve kell tudnia az embernek, legyen az bicikli, séta, futás bármilyen mozgás.
Síeléshez kapcsolódóan apám csak annyit mondott (de azt is akkor amikor már úgy látta, hogy önállóan, majdnem felügyelet nélkül síelhetek, tehát az alapok megvoltak!), amit Replaci is említett: Lábak zár, feszít, és ha lehet akkor csípőn csúszik és lécet emel, hogy ne akadjon le. Ez tényleg bevillan az ember agyába, kellő km szám után, amikor elfekszik, Ennyi! De szerintem sem a sípályán kell egy 0 kilométeresnek elmagyarázni, hogy hogyan essen. 1 percet lehet rá szánni és odavetni egy: "Ha baj van, ülj le!" mondatot. ezt én a gyerekeimnek is elmondtam, meg is teszi ha megijed...de nem síel még egyedül egyik sem felügyelet nélkül.

Engem még kölyök koromban a legelején annyira tanítottak, hogy ha nagy a gubanc, mindent eldobunk, izmokat megfeszítjük.

Ezt én kibővítettem az évek során annyival, hogy nagy zakó esetén még a levegőben törekszem arra, hogy hátra érkezzem, így a gerinc protektorra és a sisakra bízom a továbbiakat. Ráadásként, így még lehetősége van az embernek visszaállni háton csúszás után.

Sok kellemetlen helyzetben jött már jól ez a "tudás anyag", de természetesen mindenki kerülhet olyan helyzetbe, ahol már nem segít ez sem.
Én is keveredtem önhibámon kívül olyan szituációba, aminek bizony nagyon csúnya és maradandó vége lett rám nézve.

Én szívem szerint azt mondanám, hogy meg kell tanítani mindenkinek azokat az eszközöket, amikkel az ilyen helyzeteket elkerülhetik, de ha mégis bekövetkezik, akkor legyen tisztában azzal, hogy mivel tudják a testi épségüket a leginkább megőrizni.

Kedves "Kollégák"!

Az síélet néha különleges helyzeteket produkál. Ezért nem célszerű felzárkózni egy bármilyen vélemény mögé, hasznosabb nyitottnak maradni. Mindazonáltal még nem láttam síoktatót, aki esés tanításával kezdené a tanfolyamát. Viszont, ha a sebességszabályozások tanulása közben (ha van rá ideje), sort kerít a hóközeli helyzetek kezelésére, hátrányát nem látom.

A következő részt már publikáltam több helyen, eredetileg egy (úgy emlékszem) német nyelvű anyagból származik.

"Ritkán fordul elő, hogy meg tudjuk tervezni az esés helyét és hogyanját, az jön, mint derült égből a villámcsapás. Mit rögzítsünk? Minden idegszállal arra törekedni, hogy a térdeinket nyújtott helyzetbe hozzuk, (jobban old a kötés), és a lábakat egy blokkba szorítsuk. Csípőtáji izmokat megfeszíteni, (feszült izom kevésbbé sérülékeny). A csúszásnak (főleg kezekkel) nem ellenállni, az óriási erőknek úgysem tudunk ellent tartani."

Akár hiszitek, akár nem, velem már legalább kétszer előfordult, hogy amikor fél hátulról elgázoltak és repültem, a levegőben eszembe jutottak ezek az intelmek.

Nekem működött!!

Replaci

Teljesen baromság!

Ez körülbelül olyan, mintha valakit bicklizésnél először az elesésre tanítanának meg!
Nem elesni, hanem a síelés kell megtanítani (tekerni és fékezni a biciklin :) ), amíg nem tud biztonságosan síelni, nem szabad kiengedni a "forgalomba"!

"Aki meg olyan oktatónál tanult síelni, aki esést tanított neki, az meneküljön jó messzire, mert nem esni, hanem megállni kell megtanulni.
Akinek nincs türelme kivárni a biztos "tudást", az ne kezdjen el ezzel a sporttal foglalkozni.
A síelésben esést NEM tanítunk!!!!!!!!!! Ez baromság. "
Szerintem is .fezso