Versenysí vs. Szabadsí

Látom. Tényleg ijesztő. Persze sok próbálkozás kell még, hogy tudatosan a külsőre tegye az ember a súlyt, de azért kérdezem, mert ami ösztönből jön, hogy ráülni és kitámasztani. Mikor viszont a kitámasztás "elmegy vadászni", akkor a belsőn igencsak kényes az egyensúly. Tehát akkor ha jól értem a külsőre nyomni és várni az "ívet", míg a belső fog segíteni az egyensúlyt korrigálni. Csak gondolom, hogy az alap hiba az, hogy van egy erősebb lába az embernek, ezért jobbra minden gond nélkül kanyarodom, a balkanyar viszont halálfélelemmel tölt el, mert a súlyomat nem akarom áttenni a gyengébbnek gondolt lábamra. (A nem akarom helyett a nem tudom is jó.) Pláne nem akarok a "szakadék" felé dőlni. A kezdő nagyon szeret a pályán kereszbe kóvályogni. Sokat nézek hátra is, mert akadálynak sem utolsó egy ilyen síelő, mint én. A sebesség sem az a tipikus ötven, inkább a harminc közeli. Az is néha.. Persze akit négyéves kora óta,... annak kicsit mulatságos ez az ügyetlenkedés, de mint mondtam az oktató hiába mond valamit, hogy ezt és így, ha nem tudja átérezni a tanuló gondját. Ő nem emlékszik én meg sohasem tudtam. Márpedig gyakorlás és km hiányában a próbálkozások velejárója az iszonyat nagy bukások sorozata. Persze le tudok jönni egy pályán gond nélkül is, de a cél nem a lejövetel, hanem "egy kicsit jobban, szebben, gyorsabban". Most mindezekből jó ha egyet tudok egyszerre. De! ☺
Köszönöm a segítséget mindenkinek.

Szia
Jól, van, most már elkezdtél komolyabban gondolkodni.
Most arra koncentrálj, hogy a kanyarív megértése bonyolult kérdés. Több dolog beleszól abba, hogy jól sikerül e a kanyarív vagy sem. A lécnyomások kérdése csak egy a sok kérdés közül. És a lécnyomásokat is több módon be tudjuk állítani.

De ezen kívül itt van az egyensúly kérdése, a lendületvétel kérdése, a lécek helyes távolsága egymástól, a test forgása a lécekhez képest stb.

Ha síversenyzőket figyelsz meg, akkor legyél tudatában annak, hogy ök minden síelési eszközt kitűnően tudnak használni és ezeket nem könnyű meglátni. Sok fontos eszközt nem vesz észre az ember egy videón és még kevésbé fényképen.

A sítanulás akkor a legjobb, ha fokozatos és tudatosan ésszerűen van összeállítva.

A fenykepeken amiket kivettel ott hibaznak es probaljak menteni a menthetot!!

Ne felejtsd el ezek a pofara eses hataran mennek foleg Downhill meg superG -ben..iszonyu tempoban..szinte mindent kanyart tul kell elni..itt a kepekn a hibazast es a korrigalast latod ez nem kanyartechnika kep!!


A legszebb kanyarokat a Gs versenyzoktol latod ok is meg a slalomosok is a lehtetlenseg hataran mennek de ott szebbek a kanyarok es kisebb a tempo szoval nem anyira veszelyes serules szempontjabol..de azert ott is pezseg az adrenalin..

Probald elkapni a szepen kivitelezett kanyarokat nem ott ahol elszurtak es korrigalnak..

Ivkülső elmegy vadászni!!

Nézd meg ezt a videót, 01:20-nál Sanyi barátom, tipikusan belső lábon síelő ember, rossz nézni az ív külső lábát.

Csak nézem a lábakat, de hogy ezekre vaklaki most "terhel"?

Na igen. Közben szinte kockázva néhány igazán jó síelőt és figyelve a kanyarokat rá kellett jönnöm, hogy csak a belsőre terhelni nem "biztonságos". Végül is két léc van a lábon, hát mindkettőt használni kellene. Egyenlőre - visszaemlékezve - a sodródás mindkét lábbal amit meg tudok csinálni terhelve éppen azt ami gondolom stabilabban fut. Nem szép. Nem is stabil. ((Közben képeket csináltam, (ide nem tudom berakni.) olyanokat, ahol elképzelhetetlen a fizika törvényei szerint, hogy valaki a külsőre terheljen. Ám akkor ez csupán a pillanatnyi állapot és nem az egész kanyart jellemzi.))
Köszönöm! ☺

Szerintem ott kéne elkezdened a dolgok átgondolását, hogy különböző helyzetekben különböző dolgok a legfontosabbak.
Ha megvizsgálsz egy kanyarív csúcspontját, azt a pillanatot, ahol a legnagyobb a nyomás a léceken, akkor biztos, hogy az ívkülsö lécen illik lennie a nagyobb nyomásnak, mint az ívbelsőn, mert minél távolabb esik a léc a testtől és minél nagyobb szögben van élén a léc annál jobban meg fogja tudni tartani a tested tömegét és ezt az ívkülsö jobban meg tudja csinálni mint az ívbelsö.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy az egész kanyarív során az ívkülsön kell lennie a nagyobb nyomásnak. Itt már nagyban beleszól az a tény, hogy mennyire tudod jól kezelni a léceket, milyen síelési eszközöket tudsz használni már jól és melyikeket nem még, milyen fajta kanyarívet akarsz létrehozni stb.
A legjobb féle carving kanyarív kezdetén, majdnem minden nyomás az ívbelsö lécen van. Ez a nyomás viszont nagyon alacsony ebben a pillanatban. A kanyarív folyamán aztán átköltözik a nagyobb nyomás az ívkülsö lécre.

Ne legyel benne biztos!!Eleg jo sielo ..de legtoBB ember itt beirja HOGY PROFI!!

En kozepes haladonak tartom magam ..de akkor itt legtobb "profi"- meg a kezdo kozepes szintjet sem surolja!

A baj a nagy tudomanyos magyarazattal van aztan soknak fogalma sincs arrol amit beszel!!..Konyvet irnak meg eloadasok s.. meg hallani is faj a sok mellebeszelest..Az Ozsi az egy nagyon jo sielo.bizonyos tekintetekben..nem mindenhol versenysieleshez koze nincs!!Azert az analizalasnal is santit a dolog!!

Profi mert abbol el../ez takarja a profizmust/...hivatasos sielo..Szepen is fejlodik nezd meg a tiz evvel elotti videoit sokkal jobb..


En eddig egy embert lattam aki a jo iranyban halad es ugy siel ..probal sielni mint amodern Gs versenyzok..lehet van tobb is de En egyet lattam eddig..

Nezd meg a Nemeth Csaba videojat..ott latszik a modern Gs sieles ..iranyaban torteno jo mozdulatsorok..

Nagyon unatkozol a karanténban, már a sokadik ember akibe pároslábbal beleszálsz, ráadásul most pont azt találtad meg akinek egy ívét nem tudod behúzni a profilképed alapján! Gratulálok!!!

Ez évi kezdő vagyok. Most állok úgy a sílécre, hogy a kék pálya már barátom. A piros néhol. Ám amit itt olvasok és nézek az köszönőviszonyban sincs azzal, ahogyan síelek vagy esetleg tudnék síelni. Egy példa: terheljem a külső lábat. A frász kitör tőle, tempónál meg még egyéb. Lehet, hogy én látom rosszul, de mikor megnézem egy versenyző síelését versenyen, hát egy szó nem igaz abból, hogy külsőre terhel. A képek lehet, hogy csalókák, de hogy valaki ül a belső lécen és kitámaszt a külsőre - az meg úgy pattog, hajlik, kapar hogy rossz nézni - és közben pedig azt mondja: mennyire fontos a külső láb terhelése(!) ??? Eddigi nagy eséseim mind annak a következményei voltak, hogy megpróbáltam jobban terhelni a külső lában, az megkapaszkodott, összefutott és akadt a belsővel. (Eddig szerencsém volt, mert eddig tudtam esni. - Bár roppant fárasztó.) Azzal sem vagyok sokkal előrébb, hogy látom a "carving" milyen csodás dolog. Mert mutatja nekem az, akit már az anyja is sílécen szült, hogy három lépésből hogyan lehet mindezt megtanulni négy perc alatt. Mindezek fényében tehát azt szeretném megkérdezni, hogy amikor csupán élvezem a síelést akkor mennyire szükséges az a rengeteg dezinformáció, amit "versenyzőtől" kaphatunk? Mennyire igazak azok az állítások, amit videó felvételeken látok, hogy erősen behajlított lábakkal és ( ezzel ellentétes) függőlegesbe állított felsőtesttel kellene a kanyarokat venni? Mert rohadtul kényelmetlen és nem tűnik biztonságosnak sem. Miért kell a nagyobb tömegű testem alól jobbra, balra kidobni a lában csak azért, hogy ??? Én azt tapasztaltam, hogy a kanyarba bedőlve, a gravitációnak engedelmeskedve közel egysíkú boka, térd, csípő, váll - és a térdeimmel kirugózva - venni az akadályokat úgy, hogy szinte ülök egy stabil belső lécen. Eddig ez vált be. Lehet ezen változtatni, csak győzzön meg valaki aki hitelesen el tudja magyarázni, hogy ez miért nem jó. Amit eddig sportoltam, az mindig a stabil megálláson és a törzsem elhajlásán múlt. Itt a törzsnek kellene stabilan állni és a lábak "szitálnak" minden irányban? Mert eséseket is láttam ám nagy számban. Majd mind úgy kezdődött, hogy a belső léc valamiért megakadt. Segítséget köszönöm! ☺

Huuu!

Tisztelt Ozsi! Kerlek ne magyarazd el ilyen tudomanyosan a semmit mert fogalmad nincs rola mit is csinalnak falyo meg olvasni is a sok "tudomanyos suletlenseget amiket irsz...ird csak meg nem tudom..miert olyan rossz ezt .bevallani...

hétvégéről hallottam egy szomorú esetett és ehhez kapcsolodóan:

sí ettiket, ha megkérdezik hogy mehetünk-e a kitűzött pályában, akkor általában igent illik mondani föleg, ha ráadásul egy nemzetből valóak

akkor nem ha gyerek kapu van betűzve és szemmel láthatólag szét törnék, vagy ha puha nagyon a hó

de ha 8 éveseket akkarnak beengedni akkor bizony beengedjük őket

De jó lenne, ha már lenne időm rendesen végignézni!
Szerintem rendesen élben marad mindegyikben, csak az a csalóka, hogy mivel a kikormányzás végén nagyon sok terhelés van az ívbelsőn, és a terheletlen (kevésbé terhelt) völgylécet a már megindult élváltásban egy lendítéssel (pedállal) hozza vissza. Egyben indítja meg sodródáshoz a forgást is.

A terheletlen ívkülső, illetve a pedálszerű lendítése valóban olyan, mintha kivenné, de csak akkor beszélhetnénk itt sodródásról, ha ez a teljes mozgáson meglátszana. A másik lécen én úgy látom, hogy még továbbvezeti az éles nyomvonalat.

Igen logikus lenne, de mégis azt látom, hogy kikormányzásnál, mintha kicsit direkt kivenné az ívből a lecet, és kicsit ráfordítana élváltás előtt. de ez lehet, hogy csak véletlenül jött így ki többször is.

Inkább sodródást mondanék, óriásban nagyon ritkán van forgatás (szaknyelvi szempontból).
A meglátásod logikus (bár én látok teljesen éles kanyart is ugyanitt), csak azt kellene tudni, hogy gyorsabb-e egy folyamatos kis sodródás, mint egy rövid ideig tartó nagyobb. Nekem úgy tűnik, hogy így vagy úgy de csökkenteni akarják a sodródást (Simoncelli-módszer), és a precíz élfogásban reménykednek.
Szerintem ezek a sodródások inkább a szabványos selejtszázalék részei. Annyira extrém élszöggel megy, sokszor egy lábon terhelve, hogy törvényszerűen meg-meg csúszik a léc.

Viszont ha már megvan az él nem, hiszem, hogy újra sodródást vállalna, az kockázatos is, meg csökkenti a kikormányzás végén a robbanást. De még mindig rejtélyesnek tartom, így lehet, hogy tévedek... ;-)

1:44 -1:50 közt van három kanyar, ahol tisztán látszik, az hogy tulajdonképpen bizonyos kanyarokban végig egy kicsit elforgatja a leceket a menetirányhoz képest, nem vezeti tisztán élen. emiatt, a kanyar bemenetnél nem kell annyira keresztbe vágnia a síket, és folyamatosan tudja kontrollálni a sebességét, a kanyar ívét.

Néha pénzt is kell keresnem, a szakértést egyelőre nem tartja el a magyar síélet... ;-)

De igyekszem, becsszóra! Ígérni viszont nem akarok, mert 10-én indul az első síoktatói tanfolyamunk, és mivel ez teljesen új műfaj, van még vele némi melónk.

A Bode Millert illetőleg a kivételeket nehezebb egyénként nehezebb elemezni, mint a stabil átlagot. Ligety kapcsán beszélgettünk a napokban arról, hogy nagy eséllyel érthető, hogy mitől gyors (a lehető legtöbb élhelyzet és a legkevesebb sodródás, gyors élváltások, korai élhelyzet, nagy élszög stb.). Ezt viszonylag könnyen meg lehet látni, és sokan majd ezt próbálják utánozni.
De olyan izomműködés, hogy „gyors élváltás” nem létezik. Ő ezt valamivel létrehozza, ez csak a következménye valaminek. A kulcs valahol korábban keresendő, a kikormányzás végében. A fizika logikája azt mondaná, hogy a nagyon előfeszített izmokba egy ravasz, pontos sorrendű ellazulás hozhat létre ilyesmit (ehhez tényleg több időt kellene tölteni az elemzéssel). Itt az is számíthat, hogy Hirscherhez képest századmásodperces eltérések vannak az izmok ellazulásának ütemezésében. Ezt nem biztos, hogy meg fogjuk látni. Az is számíthat, hogy Hirscher kicsit maradibb alaptechnikával rendelkezik.

A 2 mp körüli különbség viszont szerintem a sodródás hátrányát igazolja.

nekem nagyon tetszettek azok az elemzések, amit az olimpia óriásról írtál. abból tanultam a legtöbbet. Tudom nagy munka, de a mostani Ligety, Hirscher, Pinturault síelésekről is szívesen olvasnék :)
illetve egy Bode Millereset, mert az ő futamai általában tele vannak mentésekkel, érdekes megoldásokkal.

A versenysíeléshez nem értek, de mint testnevelő és síoktatóként egyetértek Ozsi meglátásával, hogy sok jó versenyzőnél tipikus alaphibák láthatóak. Azzal is hogy ezeket miért nem javítják. Igen, ehhez kell egy jó szemű edző vagy oktató, aki a legfontosabb hibákat meglátja és azok közül ha csak egyet vagy kettőt javítani tud az század vagy tized másodperceket jelenthet a versenyen. Ezt a lehetőséget tényleg luxus lenne kihagyni.

És akkor felmerül a kérdés, hogy ezekkel a hibákkal, hogy lehetnek világkupa szintjén. Véleményem szerint a legfontosabb tényező a verseny síben a pályában megtett kilométerek száma. A sok-sok kilométer építi az izmokat, edzi az ízületeket és adja meg az alkalmazkodást a versenykörülményekhez. És tényleg a sok kilométer miatt beleférnek a "durva hibák is".

Versenyzők (akár amatőr síelők) világában a hibajavításhoz felkészült szaktudásra van szükség, hiszen nagy felelőség beleszólni egy versenyző (vagy amatőr síző) sí mozgásába. Vannak edzők, oktatók, akik beletudnak szólni a sí mozgás végrehajtásába és vannak, akik nem. Feltehetően ez is, ami megkülönbözteti a sí szakemberek munkájának eredményességét.

Szép napot!
Pinyi