Túrázás Svájcban

Csütörtök munkaszüneti nap volt Svájcban, keresztény ünnep áldozócsütörtök vagy Krisztus mennybemenetele volt. Általában a nyugat európai országokban ez a nap munkaszüneti nap. Bicajozni voltunk a lányommal Graubünden kantonban. A helyszínt ahogy megközelítem az autópályáról Landquart, Chur irányából a Rajna völgyében fekszik, Chur Graubünden kanton központja. Engem az érdekelt, hogy hol ered a Rajna. Ezt nem lehet egy mondatban leírni, következzen egy idézet a Wikipldiából:

"A Rajna Graubünden kantonban két forráspatakból, az Alsó-Rajna a Badus-Stock lábánál 2344 méternyi magasban a Toma-tóból fakad, több gleccserpatak befogadása után átfolyik a 12 km hosszú Tujetsch völgyön, azután fölveszi a Lukmanier-hágótól nyugatra 2453 méter magasban fekvő Scura-tóból jövő Medelsi-, vagyis a Közép-Rajnát és azután mintegy 70 km-rel lejjebb Ilanznál a glenni vagyis lugnetzi Rajnát, még lejjebb a Rabiusát és Reichenaunál egyesül a Hátsó-Rajnával. Ez a Kis Szent Bernát-hágó (San Bernardino) közelében a Marscholhornon levő Zapport gleccser vizeiből 2902 méter magasságban ered, áttör egy hegyszakadékon, végig folyik a Val Rhinen, áttör a LaRufna nevű hegyszakadékon és északnak fordul a Schams-völgybe, ezt Thusisnál hagyja el és a Domleschg nevű széles völgyben, szabályozott mederben folytatja útját. Reichenauig a Rajna 150 gleccser vizét gyűjti magába. Reichenaunál, ahol 45 méter széles, veszi föl a folyó a Rajna nevet".

Szóval az előző heti túrám helyszíne (a Lukmánier hágó) köze volt a Rajnához. Csütörtökön a Flüela hágón voltunk, ezt a hágót két irányból lehet megmászni kelet illetve nyugat irányból, mi az utóbbit választottuk(ez volt közelebb hozzánk). A nyugati hágóút Davosból indul (1560m tfsz) 13km hosszú a Flüela hágó pedig 2383 méteren fekszik. Pár száz éve a környék nem volt gazdag, jelenleg a turizmusból élnek. A környék akkor kezdett fellendülni mikor Thomas Mann megírta a Varázshegy című regényét, majd sok híres ember kedvenc üdülője lett mint Paul Newman, Gregory Peck, Yul Brynner, Lauren Bacall, Greta Garbo illetve nem utolsó sorban az angol trónörökös Károly herceg kedvenc síparadicsoma. Ezenkívül a gazdasági fórum helyszíne amit évente rendeznek.

Csütörtökön csodálatos időjárás volt Svájcban, kék ég napsütés szélcsend, tökéletes idő a túrázáshoz. A hágóutat sokan látogatják mivel nagyon látványos a több száz kerékpároson kívül voltak gyalog túrázók, voltak akik csak autóval átutaztak és voltak a hágók elmaradhatatlan részvevői a motorosok. Olyat is láttam erre már "iparág is szakosodott", hogy felvisznek egy kisbusszal pár embert bicajjal együtt majd lehet a völgybe legurulni. A kerékpár túraút Davos központjából indul, a környező hegyeken több sípálya található, az első része az útnak erdőben vezet, majd 1800 méter felett megszűnik az erdő és az egész táj kopár. Olyan Grossglockner hochalpenstrasse jellege van csak jóval kisebb. 2000 méter felett hó is volt, a hágón pedig egy tó található amikor mi ott voltunk be volt fagyva, illetve pontosan fogalmazva a széle a fagyhatár környékén volt. Aznap túrasíelőket is láttam hiszen 2300 méter felett összefüggő hó volt. A hágómászás 2 óra alatt megvolt, délben már ismét Davosban voltunk. Mivel ilyen korán még nem akartunk hazamenni az volt a terv, hogy meglátogatunk egy szurdokot. Az ötletet Cobranco túrája adta (innen is köszönöm a tippet Cobranconak), ugyanis egyik túrájuk során mikor Landquartból Davos felé jöttek utána dél nyugat irányba vették az irányt az Albula hágó felé. Davostól kb. 12 km-re található egy nagyon látványos kanyon, a harmadik alagút előtt nem kell bemenni az alagútba hanem balra le kell térni, a hely neve Schmeltzboden. Innen gyalog vagy kerékpárral lehet tovább menni. A kanyon látványos, egyik oldalon a hegyben megy az út a kocsiknak, másik oldalon Rhätische Bahn vezet a falban vagy a viaduktokon. Közben sok a vízesés, a kanyon egy irányban egy óra alatt gyalog bejárható.

Következő napot a pénteket kivettem ismét bicajos túrázás volt tervezve. A cél a Juf volt amely Thusisból indul (tfsz 720m) kb. 40km-en keresztül vezet Juf(2125m) nevű településig. Ennek a túrának is köze volt a Rajnához a Hátsó-Rajna völgyében tekertünk. Mielőtt elindultam én szeretem az útvonalat megtervezni, merre megyek milyen hegyek, látnivalók vannak a környéken. Azt láttam, hogy ez az út nagyon közel visz az olasz határhoz(volt rész ahol 20 méterre voltunk Olaszországtól) illetve volt egy gát is amiről majd később írok. Jufhoz közel található a Pass Lunghin amely Európa legfontosabb vízgyűjtő pontja(németül Wasserscheidepunkt): ez azért érdekes mert a csapadék amely erre a pontra esik három különböző irányú tengerbe folyhat: ha észak felé akkor a Julia – Albula – Alsó Rajna – Rajna – Észeki tenger/Atlanti óceánba. Ha dél felé akkor Maira/Mera – Comó tó – Adda – Po – Földközi tengerbe. Ha kelet irányba akkor Lunghintó – Inn – Duna – Fekete tengerbe. Thusiból indultunk majd dél irányba tekertünk. Az első 9km a 13-as főútun vezetett amely a San Bernadino hágóra visz fel. Ettől a szakasztól féltem, mégis egy főút gondoltam tele lesz autókkal, ez az út köti össze az Alpok északi részét (Graubündent) a déli résszel Tessinnel. Szerencsére a félelmem nem volt jogos mivel párhuzamosan a főút mellett húzódik az autópálya és a forgalom nagy része ott megy. Ez pont olyan mint az 1-es főút vagy az M1-es autópálya: attól, hogy az autópálya párhuzamosan fut a főúttal a főút még lehet forgalmas. Korán kezdtük a túrát mert tudtam hosszú utunk lesz de szerencsére alig volt egy két autó a főúton. Ami még említésre érdemes, hogy az autóplya nagyon közel vezet a főúthoz néha csak pár méter a távolság a két út között, mivel legtöbb helyen völgyben mentünk a nagy teherautók hangját a hegyek visszaverték olyan volt mintha mindig mellettem lennének, mindig azt hittem most ütnek el, pedig csak a párhuzamos úton mentek. Akkor volt jó mikor az autópályát bevitték az alagútba minket meg tovább a szurdokban. A táj ismét csodálatos volt végig tekertünk a Viamala szurdokon, érdekes volt ahogy a víz áttörte évezredek alatt a hegyet hihetetlen magasságok és mélységek voltak it a jellemző. A szurdokban semmi forgalom nem volt. Ezután következett a Rofflaschlucht, itt tértünk le a 13-as San Bernadino hágóútról amely ment dél-nyugatnak, mi pedig dél irányba mentünk a völgy úton felfele az Olasz határ irányba. Ez a keleti része ahol Olaszország beékelődik Svájc közé. A mai túránk nem volt annyira meredek 3.5% átlagos meredekségű a 40km-en keresztül, igazából hosszúsága az ami kiveszi az ember energiáját. Ezen a völgyön is nagyon szép szurdokokat meg vízeséseket láttunk, két alagútnál pedig menet irány jobbra a völgyben már Olaszország volt. Itt található a Val de Lei illetve a Lago di Lei. A bicajos túránk itt még nem fejeződött be mert a cél a Juf volt ami innen kb. 12km-re helyezkedik el illetve még meg kellett mászni kb. 400 méter szintkülönbséget. Az út 3/4 része árnyákban volt mivel a környező hegyek nagyon magasak és meredekek voltak, ez kellemes volt a túra szempontjából. Az utolsó negyed vezetett napos részen, szerencsére itt már elég magasan voltunk. Dél körül érkeztünk Jufra 1400 méter szint illetve 40km megtétele után. Ekkor már nagyon meleg volt, a környék egy zsákutca itt ér véget az aszfaltos út. Innen indul 4 óra gyalog út a Lunghin passra, amit már előbb említettem. Ide vissza jönnék a család többi részével is(persze kocsival) mert láttam olyan helyeket amelyek számukra is látogatható és nem annyira meredek.

Előző napi túránkhoz képest ide jóval kevesebben jöttek lévén, hogy nem lehet tovább menni, amit persze nem bántam mert nyugodtabb volt az út. Lefele menet azt kellett eldönteni, hogy megnézzük a Val de Lei-t vagy nem. A lányom nem-el szavazott mivel már fáradt volt én pedig igennel. Én is fáradt voltam csak tudtam, hogy nem biztos, hogy életemben még ide visszajövök(Svájcnak még rengeteg része van amit meg kell nézni). A völgy meglátogatása azért volt nehéz kérdés mert 2-300 méter szintet kellett megmászni legnagyobb melegben déli oldalon és az energiával ilyenkor már alacsony szinten álltunk. Sikerült meggyőznöm a lányomat, hogy feltekerjünk csupán 3km-t kellett tekerni 300 méter szinttel. Ami érdekes a völgy teljes területén Olaszországban fekszik U alakban az alja valahol 1800 méteren ér véget, a határ onnan Svájc. Olaszországból úton (aszfaltos) nem megközelíthető, Svájcból is csak úgy, hogy Svájc kifúrta a hegyet és épített egy alagutat a hegy közepén. Azért építette mert megkapott egy részt Olaszországból (ez az én elméletem) amin megépítette a völgyzáró gátat, mellette miden rész Olaszország: előre, jobbra balra mindenfelé Olaszország van csak a gát van svájci területen. A Vale de Lei völgy egész része Olaszországban fekszik így adja magár a völgy meg a környező hegyek, csak a gát van Svájcban körbevéve olasz területen. A gát kb. 2000 méteren fekszik és a környező hegyek havát illetve csapadékát felfogják majd villamos energiát termelnek. Nagyon látványos a környék, itt található a határ is ki volt írva csak érvényes okmányokkal lehet tovább menni. Persze nem volt ellenőrzés aki meg túrázni akar menni Olaszországba az vigyen magával személyit. Mondjuk most még szerintem nem szabad átlépni a határt a Covid19 miatt.

Lefelé gurulás volt az igazi élvezet több mint 1400 méter szintet ereszkedni 40km-en keresztül. Idén a kisebbik lányom is velem jött a bicajos túráimra. Az elején még márciusban jóval kisebb szintkülönbségeket tettünk meg kezdve 150 méter szinttel majd fokozatosan emelve a szintet most már eljutottunk 1600 méter szintig amit bír. Ezt azért csináltuk mert bedobtam a témát neki, hogy nyáron szervezhetünk többnapos bicajos túrát mint amiket Cobrancoék is csinálnak, pl. Svájcból indulva Franciaországon át majd Olaszországon keresztül megkerülni a Mont Blancot bicajjal majd visszatekerni Svájcba. Ehhez jó kondíció kell, bírni kell a több napos túrát. Azt nem lehet, hogy elviszem és második nap azt mondja menjünk haza mert nem bírja. Itthon mind a Nagy Szent Bernát hágó illetve a Kis Szent Bernát hágó útvonalát nézi, tervezi az utat ( ez a Cobranco túrák "átka" ha túl sokat nézi az ember :), persze ez csak vicc volt). Szóval hitelesítve van a lányom jöhet velem megvan az edzettsége. Zárás képen csak annyit írnék egy kérdéséből el tudtam dönteni, hogy az előző napi túráink jók voltak vagy nem: mikor pénteken hazaérkeztünk egy fárasztó nap túrázása után hátunk mögött 86 km tekeréssel, 1600 méter szinttel, nettó 6 óra 33 percet ülve a nyeregben megkérdezte vasárnap hova megyünk bicajozni? mi a terv? Mert ö is jönne. Ma azért nem bicajozunk mert esni fog az eső. Szóval látja a bicajos túrák lényegét a kisebbik lányom.

"Minden szabad, amit nem tilos" mondja D. Nagy Lajos. Ezt mai nyelvre átültetve azt jelenti, mivel nem tiltják a bicajozást ezért lehet menni a hegyekbe kerékpározni. Ma a Lukmanier hágót másztam meg kerékpárral, ez a hágó köti össze Graubündent Ticino kantonnal. Graubünden Svájc legnagyobb kantonja, az ország délkeleti részén fekszik, Ticino pedig olasz kanton Svájc déli részén található. Az hágó utat északról másztam meg Disentis/Mustérből indulva. Ez a része Svájcnak a réto-román nyelvterülethez tartozik.

Előző bejegyzésemben azt írtam, hogy minden döntésnek van két oldala: pl. a koronavírus miatt március közepe óta Svájcban nem működnek a felvonók ezért nem lehet síelni (kivéve a túrasíelést). Most nem gazdasági vagy egészségügyi oldalról közelítem meg a dolgot hanem síelés szempontból. Ezzel a döntéssel tőlem elvettek 1.5 hónapnyi síelést. Igen ez így van de helyette kaptam 1.5 hónapnyi bicajozást. Én ezt az időszakot arra használtam, hogy a hegyekben bicajozzak. Mivel ezt nem tiltották (a kontaktok számát sem növelem), így minden hétvégén lehetett bicajozni a hegyekben.

A nagyobb hágok még nincsenek nyitva most mint a Furka, Susten vagy a Grimsel hágó, de a Veraina Davos mellett a Flüelapass már nyitva van. Szóval ma a Lukmanier hágót másztam meg. Disentis/Mustérből indultam 1130m méterről a hágó pedig 1915m-en helyezkedik el, az út hossza kb. 20 km egy irányban. Ez egy svájci BIG hágó (a bicajosok tudják mit jelent, lásd bigcycling.eu oldalt). Szép idő volt, tökéletes a bicajozáshoz. Reggel még nem voltak sokan, később megjelentek a "kedvenceim" a motorosok, amire számítottam ha szép idő van, megjelennek mind a legyek tavasszal. A hágó tetején egy völgyzáró gát van amely segítségével felfogják a környező hegyek olvadó havát majd ebből áramot termelnek. 2000 méter felett volt még hó, a táj szép volt. Teszek fel pár képet.

Szia Stani!

Erről nem hallottam.

Virágvasárnap bicajozni voltam a lányommal. Flumsból tekertünk fel Flumserberg Tannenbodenig. Akkor sokan túráztak, a lányom azt találta ki, hogy szánkózna a sípályán, a felvonók nem működtek. Nagypénteken az egész családdal felmentünk Flumserberg Tannenbodenig. Akkor láttam, hogy a Wallensee mellől a Seejet felvonó működött. Kevesebb kabinnal mint télen de itt is hozta fel a sítúrázókat a sípályáig ahonnan már volt hó. Egy kabinban egy személy utazhatott. Hivatalosan itt a szezon húsvétig tartott volna ha nem szól közbe a vírus. Itt egész nap működött a felvonó Nagypénteken.

Jók a képek !

Erről hallottál? Tegnap olvastam:

Svájcban Melchsee-Frutt kabinosa napi 2x (8 és 17 órakor) március 13. óta üzemben van és turistákat, így sítúrázókat is szállít.

Kedves Kata!

Egyetértünk. Több más portálon is kiveséztük ezt. Az a többségi álláspont, hogyha nem tilos, akkor lehet menni, felelősen, ésszel, a határokat nem feszegetve. Egyébként pont ez a követendő itthon is pl. a terepfutás bringázás során.

Kedves Fiúk!
Mindig nagy érdeklődéssel olvasom beszámolóitokat, nézegetem azokat a csodálatos helyekről készített képeket. Én azt mondom, menjetek, írjatok, fényképezzetek, élvezzétek amíg lehet. Viszont ahogy nézem, sok helyen korlátozást vezettek be.
A linkelt cikk egyébként Tirol, és az "utólagos díj" a koronavírus terjedésének megakadályozására hozott szabályok megszegőire kirótt bírság. Külön figyelmeztetve a hegyi túrázókat, köztük a sítúrázókat is.
Azt kérem, ha lehet, legyetek belátással, és ne a bírság miatt, hanem körültekintően, csakis a kihirdetett szabályoknak megfelelően járjatok el.
További jó egészséget és erőnlétet!

Azért Dél-Tirol nem az egész Alpok, már miért ne menjen ott, ahol nem tilos? Poénnak ez elég gyenge volt.

Svájcban jelenleg nincs engedélyhez kötve a túrasíelés, nem büntetnek érte. Nem tudom mi a helyzet Ausztriában de itt egyelőre nincs tiltva. Persze ésszel kell csinálni. Megértem azokat is akik azt mondják ilyenkor legjobb otthon lenni, ebbe a vitába nem akarok bele menni. Itt nem kell a túrsíelésért fizetni, nekem csak az üzemanyag költségbe került a tegnapi túrázás. Persze lehet baleset, lavina, stb. Itt például a nagyobb városokban kezdik lezárni a parkokat mert túl sok ember megy ki a szép időben a természetbe és túl közel vannak egymáshoz az emberek. A túrasíelésnél ez szerencsére nincs így. Ma is voltam hegyen bicajozni sípálya mellett, sokan voltak kint szánkózni, túrasíelni. Aki hét közben végig bent van a lakásban az hétvégén kimenne. Amíg nem tiltják addig lehet menni, persze egyetértek nem ez a társadalmilag 100% elfogadott viselkedés. Én jó időben hétvégén nem szeretek otthon ülni.

Persze, lehet sítúrázni! PÉNZT VIGYÉL!

Helytől függően, (pl. TIROL) most 3.600,- euróért adják az "utólagos túraengedélyeket".

Biztos ez valami húsvéti akció. Mi más oka lenne?

A németül tudóknak itt a hír is:
https://tirol.orf.at/stories/3042395/

Kedves TibiF!
Nem ajánlott sítúrázni! Mások se tegyék!
Miért? Mert a jelenlegi helyzetben egész Európában le van terhelve az egészségügy és a hegyimentő szolgálatok!
Nekem van svájci Rega tagságom https://www.rega.ch - ott is a COVID-os betegeket szállítják.
Mi sem megyünk ki sítúrázni, nem az ajánlás és a tiltások miatt, miközben 3 km-re van a legközelebbi sípálya és felette a szabad freeride terület, hanem mert ha mégis baj történik akkor tovább terheljük azokat az embereket akik így is túl vannak terhelve és máshol nagyobb szükség van rájuk.

Minden döntésnek két oldala van: azzal, hogy március közepén bezárták a sílifteket azt jelenti, hogy felvonóval nem lehet síelni. Attól még síelni lehet, például túrázni.
Szerda óta Svájcban anticiklon van és most azt mutatják legalább még egy hétig ilyen lesz az idő. Így lehet menni sítúrázni. Szerencsére ezt még nem tiltják, ha nem megyek déli kantonba és tartom a megfeleő távolságot,nincs kontaktom attól még mehetek kirándulni.

Szóval a túra célpontját már az előző túrázásom alkalmával kinéztem, most a következő hegy volt tervben az előzőtől egyel balra. Az kiindulópont ugyanaz, Realpból indultam(tfsz. 1550m) a Furka basistunel parkolója mellől. A cél pedig a Passo dei Sabbioni(2967m), amelynek nagyon olaszos neve van ugyanis Uri illetve Tessin(Ticino) kanton határán fekszik. Az útvonal egyszerű, végig a Reuss patak mentén kell felfele menni amíg a hegygerincet el nem érem. Itt ered a Reuss amely végighalad Uri kantonon majd létrejön előbb az Urnersee majd Vierwaldstettersee, Luzernnél kifolyik (angolok szokták mondani Lake Luzern-nek) majd ismét Reussként folyik tovább, majd északon beömlik a Rajnába.

Szóval szép időt ígértek, korán elindultam (5:30-kor), hogy virradatkor már túrázhassak. Mikor Andermattba érkeztem 6:40-körül akkor kelet felé az Oberalppass irányába már látszott, hogy virrad, nyugat felé még szürkeség volt. Megálltam 1-2 percig fotózni közben 10 kocsi elhúzott mellettem. Mondom magamba mindenki túrázni jött mert előtte, utána senki nem volt az úton. 7 órakor elkezdtem a túrázást Realpból(1550m), akkor a Nap már a 2500 méteres hegyek csúcsait sütötte. Tőlem délre a gerincen húzódott Uri illetve Tessin kanton határa, abba az irányba van a Gotthárd hágó, előttem délnyugat felé pedig Wallis kanton található a hegyen túl.

A parkolóból kb. 20-an indultunk túrázni, persze mindenki külön és betartva a 2m távolságot, nem csak én voltam az egyetlen hülye akinek mindenképpen sítúrázni kellett menni. Volt aki snowboardal jött, kíváncsi voltam azzal, hogy lehet felmenni. Nagyon egyszerűen: az illető hozott hótalpat, felfelé azzal ment a hátára volt kötve a snowboard. A Gotthárd hegyei nagyon jól takarták a Napot, a völgyben -4C volt nekem ez tökéletes megfelelt, mert nem izzadtam felfelé. 1800 méteren ért a meglepetés, egy istálló mellett a betonon azt láttam fel van húzva a sátor két 50-60 év körüli pár akkor készítette a forró teát, ugyanis az éjjel kint aludtak. Valószínűleg nem izzadtak előző éjjel alvás közben.

A Nap csak 9:30 után sütött, mert a mellettem levő hegy takarta a napot, árnyékban nagyon kellemes idő volt. Utána jött a +10C felmelegedés. Szerencsére addig már 2000 méter fölé értem, ekkor terveztem reggelizni. Más túrázók is hasonló képen gondolták mert mindenki leült és napozott. Eltévedni nem lehetett az úton mert végig a patak mellett kellett felfele menni, 200 méterenként voltak 2-3 méteres oszlopok amelyek mutatták az irányt. Ez ahol ma voltam egy nyári útvonal, 1800 méterig még aszfaltozott részt is láttam.

Az időjárásra nem volt panaszom, szuper idő volt kék ég, gyenge széllel de az nem zavart mert kellett a hűtés felfele menet. 2400 méter könyékén majdnem abbahagytam a túrázást mert a bal lábam csontja nagyon fájt minden lépésnél olyan érzésem volt minta egy szeget ütnének be a csontomba. Gondoltam visszafordulok de szerencsére sikerült megigazítanom a bakancsot, nem új csak valami elcsúszhatott benne azért szúrt.

2400 méter környékén döntöttem el melyik csúcs lesz a végcél. Előttem 5-en mentek a tervezett csúcsra akkor csinálták a nyomokat először mert semmi sínyom nem volt a hegyoldalban. Később kiderült, hogy ez a Passo dei Sabbioni(2967m). Délre Tessin kanton látszott, láttam a Gotthárd hegységet, alattam dél felé 5-600 méter mély szakadék. Tessinbe nem léptem be mert az végzetes lett volna(a mélység miatt), csak a határig mentem a gerincen, tehát betartottam amit kértek az egészségügyesek, hogy ha lehet hétvégén ne látogassuk ezt a kantont mert itt van a legtöbb Covid19-es fertőzött Svájcban. A táj csodálatos volt, szemben velem dél felé egy hágót láttam ez volt a Nufenenpass ami Tessin kantont köti össze Wallissal. Wallisból nem sokat láttam mert a mellettem levő 3ezer feletti hegy takarta de azért a Schreckhorn illetve Lauteraarhornt láttam a berni Alpok 4 ezresei közül, illetve visszafelé látszott a völgy ahonnan jöttem.

Akik előttem felmentek öten azok nem ugyanott mentek vissza, én ezt az utat nem vállaltam be mivel nem tudtam mennyire meredek illetve mennyire sziklás. Addigra már nagyon elfáradtam több mint 1400 méter szint volt a lábamban. Visszafele ugyanazon az úton mentem ahol jöttem. Érdekesség, hogy ott még senki nem síelt lefele, a pálya olyan volt mint a beton, mintha leratrakolták volna pedig délután 14 óra elmúlt mikor lefele indutam. Áprilisban ilyen tökéletes pályán még nem síeltem, igaz minden nap olvad majd éjszaka megfagy a hó, ott olyan volt mintha jég lenne. Ha jobban megnézem lefele a Winterwasseren gleccseren síeltem. Ez volt a nap fénypontja 2900-tól 2200 méterig tökéletes volt a hó nem süllyed bele a lécem. 2200 alatt természetesen olvadt, de hát mit várjuk áprilisban.

Nekem ez volt a legjobb túrám eddig, azért mondom ezt mert tetszett a pálya vonalvezetése, 2.5 óráig nem sütött a Nap nem izzadtam felfele. 2500m felett sem izzadtam pedig nyári cuccra vetkőztem akkor. Nem nehéz a pálya, nem kell négykézláb felfele menni a meredekség miatt, a túra lécnek két magassági fokozata van ma én csak az egyiket használtam. A hó pedig tökéletes volt. Igaz, hogy bruttó 6 órát mentem felfelé de szerintem megérte, ilyen jót rég nem síeltem (túráztam).

Március közepétől bezártak Svájcban a síterepek. Ez nem jelenti azt, hogy síelni nem lehet. A liftek már nem működnek de attól még lehet síelni, például sítúrázni. Itt még nem vezették be a kijárási tilalmat, ezen a héten nagyon szép idő volt Svájcban. Gondoltam ezt kihasználom hét közben vettem ki pár szabad napot. Múlt vasárnap mikor már nem működtek a liftek a családdal elmentünk a Furka hágóra. A lányaim szánkóztak, nagyon jól lehetett mert a hágó út le volt ratrakolva. Akkor rengetegen voltak kint sokan sítúráztak. Egy helyi embertől aki szánkókat kölcsönzött kérdeztem, hogy nem veszélyes a sítúrázás a környező hegyeken. Megnyugtatott, hogy nem mert ott nincs lavinaveszély. Ez ma igazolni tudom mert olyan volt a pálya mintha le lett volna betonozva, a hó meg volt fagyva és kemény volt. Lavinás részeket meg nem láttam.

A mai napon már korán elindultam, hogy sítúrázhassak a Furka hágó mellett. A terv az volta, hogy megmászom a Furkától balra levő hegyet a Stotxigeen Firstent. Negyed nyolc körül már a parkolóban voltam, hét közben van gondoltam biztos egyedül leszek majd a hegyen. Tévedtem mert rajtam kívül még kb. 30-40 sítúrázóval találkoztam napközben, nem nyugdíjasok voltak hanem a "dolgozó munkás nép". Csodálatos idő volt ma: a völgyben -3C kék ég, szélcsend. Itt ahol lakunk már igazi tavasz van, az aranyeső már elnyílott, a hegyen még tél van. Realpból indultam a vasútállomás mellől ott ahol autóval is át lehet menni Wallisba. Az utat könnyen megtaláltam, követtem a többi síelőt majd később a nyomokat. A völgyben a Reuss patak csobogását lehet hallani, habár a hegyen tél van a madarak elkezdtek csiripelni jelezvén, hogy jön a tavasz. Mikor elindultam a 3000-es csúcsokat már sütötte a nap, a völgyben még árnyék volt a környező hegyek takarták a Napot. 9 óra után értem olyan magasra, hogy láttam a Napot. Onnan kezdve jött a vetkőzés annyira, hogy felfele menet rövidnadrág is elkelt volna. Mára 2000 méterre 8C ígértek napsütésben meg felfele menet nem fáztam. A táj csodálatos volt, kék ég fehér hó meg a hegyek, néha már azt gondoltam, hogy giccses a túl sok képeslapba beillő táj (sehol egy felhő, szél, hófúvás).

1550 méterről indultam és három hegy volt előttem amíg elérem a tervezett csúcsot ami 2700 méter felett volt. Nem tudtam, hogy fel tudok végig menni mivel ez volt ebben a szezonban az első ilyen túrám. Bármerre néztem szép táj fogadott, dél felé megláttam a következő túracélomat a másik hegyen. Ott is voltak ma túrázók csak kevesebben. 5 óra alatt (pihenésekkel együtt) érkeztem fel 2722m-re. A Furka hágó kb. 300 méterrel alattam volt tőlem jobbra, szembe velem Wallist illetve a berni Alpok 4 ezreseit láttam mint a Finsteraarhorn, Schreckhorn, Lauteraarhorn.

Lefele jövet jó fél órát csúsztam amíg a völgybe érkeztem, és azon gondolkoztam, hogy itt milyen jó sípálya lehetne: jó a fekvése, nagyon széles, kövek nem látszottak mert akkor volt a hó. Persze jó hogy nem építenek ide sípályát mert akkor nem lenne ez az idilli környezet: béke, nyugalom és csend. Szerintem az egyik legjobb túrám volt a mai, teszek fel pár képet.

Egy héttel a Grimselsee környéki túrázás után voltam a hegy másik oldalán: a Lauteraarhorn illetve Schreckhornt megnéztem a hegy másik oldaláról Grindelwaldból. Akkor az volt a cél, hogy Grindelwald Pfingstegg felvonó tetejétől indulva (kb. 1390m) egészen a Schreckhornüttéig túrázzunk amely 2500 méter felett helyezkedik el. Az út kb. T2-es túraútnak felel meg, a vége a Scherckhornhütte utolsó 2-300 métere pedig T4-es. Augusztusban nem sikerült eljutni a Schreckhorhüttéig. A kisebbik lányommal mentem, az első felvonóval amely 8:30-kor indul. Az út 4 óra oda egy irányba, az utolsó felvonó 19 órakor indul vissza. A Schreckhorhüttét több okból nem tudtuk elérni: részben mert nem siettünk, tudtuk 2x4 óra oda vissza bőven elég idő, azonban mikor a T4-es szakaszhoz értünk ahol létrán+drótkötélen kell felmenni a kisebbik lányom mondta nem jön tovább velem amit akkor elfogadtam, nyilván mert veszélyes hely. Én még mentem tovább 100-200 métert egyedül de tudtam nem fogom megcsinálni a teljes túrát mert nem akartam sokáig egyedül hagyni a lányomat, ezen kívül az utolsó felvonót is el kellett érni. Végül is kb. 2200 méterig mentem fel egyedül, láttam a hüttét távolról, akkor eldöntöttem ezt egyszer majd máskor újra megpróbálom egyedül.

Ma újra próbálkoztam felvonó nélkül. Nem akartam a Scherckhorhüttéig menni mivel tudtam sok idő meg energiát igényel, inkább azt akartam kipróbálni, hogy tudok felvonó nélkül oda jutni. Otthon tanulmányoztam a térképet, láttam a Grindelwald Gletscherschluthtól fel lehet menni Baereggig majd Schrechorhüttéig felvonó nélkül. Ez így van igen ám de így 400 méter szintkülönbséget meg kell tenni pluszban amit augusztusban felvonóval tettünk meg. Így az út hosszabb előnye, hogy nem vagyok felvonóhoz kötve. Sikerült megtalálnom az utat a Gletscherschlucht Grindelwald parkolótól. Egy óra alatt fel lehet menni a Grindelwald Pfingstegg magasságáig (kb. 1390m) majd megint egy óra út a Bäregg hüttégig (1770m). Onnan még 3 óra a Schrechornhütte. Szóval a terv sikerült megvan az út felvonó nélkül, jövőre mikor leghosszabb lesz a nap júniusban megpróbálhatom a Grindelwald Gletscherschluthtól Bäregg útvonalon a Schreckhorhüttéig menni ami oda vissza minimum 10 órás út 1500 méter szintkülönbséggel. Ma nem akartam a Schreckhorhüttéig érni csak az utat megismerni a völgyből volt a cél.

A táj az csodálatos, de tényleg nemhiába a környék a kedvenc helyem Svájcban. Állítólag az 1800 évek közepén ezen a helyen gleccser volt csak azóta "nincs globális felmelegedés", de a jég meg eltűnt. A köveken jól látszik meddig volt régebb a gleccser. Mellettem 4 ezres hegyek voltak egy karnyújtásra láttam az Eiger(3970m), Mönch (4107m), Finsteraarhorn(4274m) csúcsait csak, hogy a legmagasabb hegyeket említsem. Mellettük meg a gleccserek. Napsütés, kék ég jellemezte a mai napot. Majd jövőre megpróbálok a Schreckhorn hüttéig eljutni, remélem sikerül. Teszek fel pár képet.

A hétvégén a Lauteraarhütténél túráztam, a hely Bern kantonban található. Azt is mondhatom, hogy az Aare eredeténél voltam, ugyanis ebben a völgyben ered az Aare a környező gleccserekből. Sok gleccser található ebben a völgyben Y alakban van három gleccser: a bal oldalon található a Finsteraargleccser, jobb oldalon a Lauteraargleccser, az Y szára pedig az Unteraargleccsert képezi. Az Y aljában ahol a gleccser olvad patak képződik majd ebből lesz a Grimselsee. Ezen a helyen sok gát található, a Grimselseetől jobbra felfelé található az Oberaarsee amely ugyancsak a Grimselseebe folyik majd lejjebb található a Räterichsbodensee. Ezeket a gátakat villamos energia termelésre gyártották,a hó illetve a gleccserekből elolvadt vizet felfogják és villamos energia termelésre használják. A gátak végén a kifolyásnál pedig kezdődik az Aare, a hely a Grimsel hágó közelében található.

A túra útvonal hivatalosan a Grimsel Hospiztől indul (1980m) és a Lauteraarhüttéig(2393m) tart. Az út hossza 10 km egy irányban 4 óra alatt lehet megtenni. Idén a Grimsel Hospiz le van zárva építkezés miatt, mivel ide nem mehettünk be kerülnünk kellett. Lejjebb a Grimsel gát aljában az Aare bal oldalán indultunk 1800 méter környékéről és kb. 22 km-t tettünk meg. Az út végig a Grimsel tó mellett visz az út bal oldalán. Miután megmásztuk a Grimsel gátat amely több mint 100 méter magas, az út egy 2-300 méteres alagútban vezetett. Azért itt mert normál esetben a tó partján vezetett volna az út de itt annyira meredekek voltak a sziklák, hogy kénytelenek voltak alagutat fúrni a gyalogosoknak. A Grimsel szerintem Svájc nem legszebb tava: a színe miatt gondolom, hogy nem a legszebb. Általában a szép tavak égszínkék színűek mint pl. a Grimsel hágó tetején a Totensee. A Grimsel tó színe fos zöld (sajnos szebben nem tudom kifejezni magamat). Azért ilyen színű mert a víz valamilyen anyagot kiold a kőzetekből (vasat meg más anyagot) és ettől lesz ez a "csodálatos" szín. Az összes Grimsel hágón levő tóban ilyen a víz színe. Érdekes mire lefolyik a víz az Aare völgyében Meiringenig és ott a Brienzersee meg Thunersee lesz az Aareból ott már a tó vize égszínkék nem az a szín mint a Grimselsee, pedig ugyanarról a folyóról beszélünk.

Visszatérve a túrához, az út eleje kisebb emelkedőkkel vezetett a tó mellett. Kb. 2 óra után a Grimselsee végére értünk, onnan kezdődött az emelkedő. Itt már látszott az Unteraargleccser. Az út végig sziklák között vezetett. Aki a Lauteraar hütté helyét tervezte az nagyon ismerhette a környéket mert kb. 2400 méteren a legjobb kilátásra tervezte a hüttét: visszafele (kelet irány) a Grimselsee látszik kb. 400 méterrel alattunk, dél-nyugat fele a hatalmas hegyek Finsteraarhorn (4274m), nyugat felé a Lauteraarhorn(4042m) mellette pedig a Schreckhorn(4078m). A táj az csodálatos. Azért mentünk ide mert kb. egy éve az SRF1-en láttunk egy műsort melynek neve Hüttengeschichten volt, itt mutatták be többek között a Lauteraarhüttét is. Akkor nagyon tetszett a táj a kisebbik lányom pedig azt monda ide el kell mennünk.

Mikor a hütte gondnokot megláttam mondtam neki látásból ismerem mert már láttam a TV-ben. Szóba elegyedtem vele, mondta kb. 2 hete a Lauteraarhornon volt. Kérdeztem egyedül, mondta nem egy barátjával. Az mondta 18 óra volt az út oda vissza a Lauteraarhüttétől. Kérdeztem hajnali kettőkor indult, mondta igen de nem egy nap alatt tette meg az utat hanem előző nap felment valameddig a Lauteraargleccseren ott aludt majd másnap hajnalban indult a csúcsnak. Mondta 14 órára már visszaért a hüttéhez. Kérdeztem mennyire veszélyes a gleccser,a morénás részre mutattam azt mondta az nem veszélyes, oda még helikopter is leszáll. Azt mondta a gleccser másik oldala ahol már a jégdarabok vannak az veszélyes mert nem tudhatod hol vannak mélyedések. Jókat mesélt nekem Stefan, pl. van egy 550 lépcsős rész ahol le lehet menni a gleccserhez. Azt beszéltük a lányommal ide visszamegyünk több napra mert a környék nagyon szép.

Június elsején óramű pontossággal megérkezett Svájcba a nyár. A májusi hónap az átlagosnál hűvösebb és csapadékosabb volt. Azt szokták mondani, hogy a májusi eső aranyat ér, ha ez igaz akkor idén májusban rengeteg arany hullott Svájcban. Azt is mondják nyár akkor van ha a hőmérséklet árnyékban 25C-t átlépi. Június elején Svájcban a völgyekben 30C-t is elérte a hőmérséklet árnyékban, amelyet már forró nyárnak neveznek. Habár a naptár szerint nyár van kissé furcsa volt ez a meleg hiszen előtte egy héttel reggelente még volt úgy, hogy 5C volt a völgyben. Ilyen magas hőmérsékleti ingadozásokat az emberi szervezet nehezen visel.

Szóval eljött az első júniusi hétvége szép idővel, nagy meleggel. A síszezonnak már egy hónapja vége, az elmúlt hetekben nem voltam túrázni mivel májusban hétvégente nem volt annyira jó idő (így legalább arra foghattam amiért otthon maradok, hogy kipihenem a síszezon fáradalmait hétvégenként). Gondolkoztam mi legyen az első júniusi hétvégén ha már szép az idő, a tavak hőmérséklete még nem éri el a 20C, fürdeni tóban még valahogy nem volt kedvem, pedig itt Svájcban már fürödtem jóval 20C alatti hőmérsékletű tavakban. Közben május végén az Index mindeközben kitett egy képet, hogy az Alpokban méteres hó van a hegyekben (lásd https://index.hu/mindekozben/poszt/2019/05/31/az_alpokban_meg_annyi_nyar_sincs_mint_budapesten/ )
Ez úgy a völgyből 30C-ban hihetetlennek tűnik. Szombat este nézem a svájci hágók weboldalát, látom sok hágó még nincs nyitva az autós forgalom előtt, gondolom a nagy hó miatt. Sok hágó csak részlegesen van nyitva ami annyit jelent egy bizonyos pontig el lehet menni autóval utána a hágó le van zárva. A Furka hágó pl. június első hétvégéjén csak részlegesen volt nyitva egészen a Tiefenbachig. Tudom a Furka hágón már sokat jártam de mégy ekkora hóban nem voltam, gondoltam megnézem.

Másnap vasárnap június 2-án korán indultam, kék ég ragyogó napsütés, felhőtlen ég. Azt mondták a völgyben 30C lesz a hegyen 2000 méter környékén 15C. Gondoltam hótalpas túrára megyek (igen így nyáron :) ). Reggel 7-re amikor odaérkeztem a Tiefenbach parkolóhoz a Furka hágón ahonnan az út le volt zárva már volt vagy 50 kocsi, aki előttem parkolt (nem én voltam az egyedüli aki nyáron megy havas tájra). A parkolóban nem volt hely az a 10-20 hely hamar betelt, a kocsik szépen egymás után álltak a Furka hágó úton. Ez senkit nem zavart mert a hegy másik oldalára autóval nem lehet átmenni. 7 órakor már a Nap fent volt, a völgyben mikor elindultam kb. 15-20C volt hajnalban, Andermatthoz mikor érkeztem 4C volt, igen itt már hegyen voltam. Mikor elindultam olyan 7-8C volt 2000 méteren. Ahol parkoltam onnan a Furka hágó kb. 4km-re volt közben 3-400 méter szintkülönbséggel. Én az úton mentem felfele, ott már nem volt forgalom, az út ezen része le volt takarítva. Ez az Alpok északi része Uri kanton, a hágó tetején pedig van a kantonhatár Uri illetve Wallis között.

Érdekes volt a nyárból a télbe menni. Nem azt a telet kell elképzelni amit Kóbor János előad, hogy "Hull a hó Fú' a szél Dimitrij Lénáról mesél", hanem azt mikor a légkondit a legmagasabb fokozatba kapcsolják és kellemes idő van nyáron. Minden fehér volt körülöttem csak az út volt letakarítva. 2000 méter felett már összefüggő hótakaró volt. Kb. egy óra alatt felértem a hágóra, addig nem hótalpasoztam. 2400 méteren nagy volt a hó. Láttam 3-4 méteres hófalakat(tehát igaz a kép amit az Index feltett). Csak egy példa a Furka hágó 2429m-en van a hágót jelző tábla kb. 2m magasságon van, a táblát csak részlegesen láttam mert felette volt még vagy 2m hó.

A wallisi rész meg teljesen havas volt, ott egyáltalán nem takarították le az utat. Az út mint fogalom nem létezik jelen esetben, kb-re tudtam hol a nyomvonala de ott mindent hó borított több méter vastagon. A hágón kezdtem a hótalpas túrát, 8 óra körül a hó nagyon jó volt minden le volt fagyva pedig a Nap már ezerrel sütött. Gondoltam megkeresem a nyári útvonalat és azon megyek, de hát a hó miatt nem találtam meg a nyomvonalat. Tudtam, hogy hol megy de olyan 3-400 méter között nem tudtam hol a pontos nyomvonala. Kb. 10 óráig túráztam, akkor már kezdett a hó firnesedni, visszamentem hágó útra de a wallisi részre, amely nem volt letakarítva. Érdekes ez a déli oldal itt nagyobb volt a hó mint az északin, igaz ott takarították de elvileg az van, hogy a déli oldalon olvad el hamarabb a hó. Végig néztem a szerpentin úton és azon gondolkoztam ide legalább egy hét kell amíg ezt az utat kiszabadítják a hó fogságából. Addig terveztem Wallisban menni amíg látom a Matterhorn csúcsát. A Furka hágó wallisi részén bizonyos kanyarokból látszik a Matterhorn amely légvonalban 88km-re van. Az olasz határ is kb. 13km-re volt. Ott a hegyen "kiülök a dombtetőre, innen nézek szerteszét," de nem hallgattam a fák lehulló levelének lágy neszét (mivel abban a magasságban nem voltak fák). Azonban hallgattam a patak csorgását, a hó olvadását a madarak csicsergését. Ott csak a Természet volt meg én, egyszóval gyönyörködtem a hegyekben. A kedvenc kantonomban voltam, ahol Svájc legmagasabb hegyei találhatók. Wallis franciául Valais (ejtsd válé) románul annyit jelent, hogy völgy. Szerintem ha van a névnek jelentése akkor ez a Rhone völgye mivel a gleccsertől ered(keleti rész) és a Rhoné völgyén visz végig a nyugati része pedig a Genfi tó. Tehát Wallis az egy nagy völgy :)

Kellemes volt ülni a földön, nem volt hideg és a szép tájat nézni. Közelben ott volt a Finsteraarhorn meg a Schreckhorn a négyezres hegyek. A nap vakított még szemüvegen keresztül is, a hó visszaverte a fényt.

Lefele jövet láttam, hogy a mellette levő hegyen sítúrázók jöttek, ott ahol két éve én is túráztam a Tiefengletscher mellett. Ott az volt a jó ahogy az autóból kiszállsz már hó van tehát nem kell száraz részen cipelni a lécet meg bakancsot, igazából nyáron sítúrázhattam volna. Lefele éreztem, hogy a hegyen volt kellemes az idő, 2000 méter felett 15C volt (ennyit mutatott az autó hőmérője), a völgyben a Vierwaldtattersee mellett már 30C volt. Azon a részen ahogy jöttem az Urnerseenel valószínűleg van egy szélcsatorna, mert egy olyan 300 méter sávban a tó olyan volt mintha hangyaboly lenne távolról: tele volt stand up padling, kite surf, vitolázokkal. Valószínűleg oktattak is illetve sokan mentek vízre azon a hétvégén mert szép idő volt. Előttem pl. az olaszok simán megálltak fényképezni mert annyira furcsa volt a látvány, ennyi embert ilyen kis víz részen még nem láttam, előtte meg utána teljesen üres volt a tó.

Teszek fel pár képet.

Szokásos novemberi kép van Svájcban: völgyben napot nem lehet látni mert 1200-1500 méter között van a felhő/köd határa. Lent a völgyben szürke minden, aki napot akar látni az hegyre megy. A levegő kezd lehűlni, völgyben reggel 3C volt de ahogy a ködfelhőbe mentünk 1200 méteren -3C volt. Szerencsére 1420 méter felett ragyogó napsütés fogadott.

Egy éve ilyenkor ezen a napon nyitott Berner Oberlandban Kleine Scheidegg-Grindelwald-Wengen sírégió. Most esély sincs a síszezon kezdetre, 2000 méterig semmi hó nincs, sőt még sok helyen 2500 méterig sincs hó. Eddig enyhe idő volt, mostantól legalább hóágyuzhatnak mert lehűlt az idő.


A Pilatus mellet túráztunk ma.

Ma a Rigin túráztam. A november a völgyben itt Svájcban nagyon szürke. Viccesek a svájci Meteosok, tegnap azt mutatták este, hogy ilyenkor novemberben 60% az esélye, hogy a nap is kisüt a völgyben. Erre "biztatás" képen azt mondták ez a szám 30% csökken decemberre. Azt is mondták tegnap, hogy a köd/felhő határ 1200 méter körül lesz. Persze nem mindig tudják megjósolni milyen vastag lesz a köd másnap.

Úgy voltam, hogy a völgyben ma nem túrázok mert ott minden szürke, inkább magasabb helyre megyek, de nem túl magasra mert 2000 méter felett hó van. Szóval olyan 1000-2000 méterre tervezem menni. Ehhez tökéletes választás a Rigi. Ezen a hegyen már rengetegszer voltam, most egy újabb irányból másztam meg, Küssnacht felől. Nem a völgyből indultam hanem Seebodenalpból (1020m-ről). A völgyben minden szürke, 800 méter volt a felhő/köd alsó határa. A völgyben reggel 10C volt, ahogy a ködbe érkeztem lement 6C a hőmérséklet. Seebodenen kevesen voltak a parkolóban, ott még lehetett látni 50-100métert. Felfelé menet bíztam a meteorológusok jóslatában, 1200 méteren már csak 5-10 méter volt a látótávolság. Akkor tudtam, hogy ma nem jött be a tippjük mert ott még nagyon sűrű volt a köd. Ekkor azt reméltem 1500 méter felett majd csak látok Napot. Nem sok emberrel találkoztam felfele menet. 1500 méter körül találkoztam futókkal, tőlük nem kérdeztem meg lesz e nap fent vagy nem. A következő embertől aki lefelé jött megszólítottam és megkérdeztem, hogy látható-e a nap fent vagy nem. Azt mondta sajnos nem, de interneten megnézte 2000 méteres csúcson már látható a Nap (a Rigi magassága 1798), illetve azzal biztatott, hogy állítólag 14 órára fent a hegyen felszáll a köd. Nem keseredtem el, folytattam az utamat felfele a hatalmas ködben. Már egészen közel voltam a csúcshoz kb. 1740 méteren lehettem amikor nagyon vékonyan mintha a Napot látnám. Akkor még nem tudtam, hogy tényleg az vagy csak képzelődök, mert útközben felfele jövet mindig biztattam magamat, hogy egyre jobban világosodik mintha szűnne meg a köd. Persze egyszer sem volt így, de fontos a bizakodás.

Mikor felértem a Rigi csúcsára teljes köd volt, mondtam magamban ennyit a meteorológiai előrejelzésről. A tetőn szinte alig volt egy két ember, ami furcsa mert itt mindig rengetegen vannak. Öt perc sem telt el és mintha a torony felett kék eget látnék vékonyan. Aztán egyszer csak a szél is jobban el kezdett fújni, és mint a pápa választásnál "felszállt a füst".

Addig már megjelent pár kínai a mellettem meg túrázó akik el is kezdtek huhogni a szép időtől. Dél felé a 4000 ezres hegyek látszottak. Csodálatos volt a táj, nyugat fele a Pilátus 2100-as csúcs épp, hogy csak kilátszott a ködből. Nagyon szép idő lett aztán 10 óra után, jó volt a napon sütkérezni.

Lefele jövet már sok turistával találkoztam, néhányan megállítottak, hogy megkérdezzék látnak-e majd Napot. Mondtam igen 1600 méter felett (mert addig lement a felhőhatár) ragyogó napsütés lesz. Erre a mondatra mindenkinek kisimult az arca és mosolygósan mentek felfelé. Szép túra volt.

"Itt van az ősz itt van újra". Svájcba is megérkezett az ősz, a szép ősz. Már vége a nyárnak napközben nincs 30C a völgyben hanem maximum 20-22C. Az ősz eddig itt száraz volt, semmi esővel, most az jellemzi az itteni időjárást, hogy a völgyben ködös idő van a hegyen 1000 méter felett pedig ragyogó napsütés. Ezért hétvégén a legjobb dolog ilyenkor túrázni a hegyekben. A két hetes iskolai őszi szünet is legtöbb kantonban ezen a hétvégén befejeződött.

A kisebbik lányommal ma Haslibergre mentünk túrázni, a terv az volt, hogy a sípályák mellett megyünk fel. Néhány felvonó működött, hogy oda csalogassa a népet. Mi gyalog mentünk felfelé a felvonót kihagytuk hiszen túrázni szerettünk volna. 1066 méterről indult a túránk és 2250 méterre mentünk fel. Három óra volt felfelé az út, a 11 éves lányom jól bírta a tempót, szerintem 1200 méter szint az ő tempójában jó idő. Persze megálltunk többször pihenni. Ilyenkor a természet csodálatos. Ősz az igazi túra időszak, a fák ezer színben pompáznak. Reggel még friss idő volt, 8 óra körül indultunk Hasliberg aljából olyan 7-8C lehetett a hőmérséklet. Ahogy fokozatosan haladtunk felfelé szép lassan melegedett a levegő, 9:30 körül a nap is besütött ettől kezdve már nem volt hideg. Mire felértünk a hegyre már kb. 11 óra lehetett, a paplanernősök várták a szelet, néhányan el tudtak startolni de egy idő után semmi szél nem volt ami nekünk kedvezett (a paplanernősöknek nem mert nem tudtak felszállni). Csodálatos idő volt a hegyen, tiszta kék ég szélcsenddel, ragyogó napsütéssel. Ha visszanéztünk észak felé a Brünig hágóra azt láttuk, hogy a tejföl köd átjön Obwalden kantonból Bern kantonba majd a nap felszárítja, mintha tej folyását látnánk nagyban.

Fent a hegyen két órát napoztunk illetve gyönyörködtünk a környező hegyekben. Ilyenkor a nap már nem annyira erős, nem lehet leégni. Láttuk a Titlist (3238 m), dél felé a Trift gelccsert (kb. 3500m) mögötte húzódik a Rhóne gleccser ami Wallisban található ezt már nem láttuk mert a hegy másik oldalán van, láttuk a Wetterhornt(3672m) illetve az Eiger(3970m) csúcsát.

Lefele jövet sokkal több turistával találkoztunk, valószínűleg azért mert legtöbben felvonóval mennek fel majd gyalog jönnek le, mi ezt megtettük mindkét irányban. Szép nap volt.

Terjed ez a SUP már mifelénk is, csak nincs hozzá ilyen jó víz.

Ma Glarusban túráztam, nem gyalog hanem vizen. SUP-oztam (Stand Up Paddle) a Klöntalerseen. A SUP-ozás elégge elterjed itt Svájcban, sokan használják, igazából ez egy olyan mint egy szörf deszka azon állni kell majd evezni. Innen jön a szó szerinti fordítás: SUP azt jelenti állva evezés.

A Klöntalersee egy tó Glarus kantonban, amely földcsuszamlás következtében alakult ki, 3.3 km² a területe. 848 méteren fekszik a tengerszint felett. Délre a Glärnisch (2904 m ) északra pedig a Dejenstock (2012 m) hegyek veszik körül. 1908 óta gátat építettek és a tó vizét villamos energia létrehozására használják.

A tavat hatalmas hegyek veszik körül olyan a kép mintha a Norvég fjordokban sétálnánk. A tó vize nagyon tiszta, 3-4 méter mélységben lehet látni a vízben. Fürödni is lehet most 17C volt a tó hőmérséklete (természetesen úsztam is a vízben nem csak SUP-oztam). Sok turista volt ma a környéken, kerékpárral sokan tekertek fel, ha végig haladunk a völgyön akkor a Pragelpasshoz lehet eljutni Muotathal felé amely Schwyz kantonban található. Sokan kocsival jöttek, a tavat gyalog meg lehet kerülni, az egyik oldalán van autó út, a másik oldalán pedig gyalogos út, néha a hegybe bevágva. Azon az oldalon ahol a gyalogos út van ott a sziklák mint egy fal kiemelkednek a tóból. Néhányan kajakoztak, kenuztak illetve SUP-osokat is láttam. A tó végében egy Camping is található. Ahol a legmeredekebb a hegy a tó mellett ott csak délben sütött be a nap, így evezés közben eldönthettem, hogy az árnyékos vagy a napos részen megyek. A hegyek tetején hófoltokat lehetett látni, ez még nem friss hó hanem az ami tavalyról megmaradt. Csatolok néhány képet.