Túrázás Svájcban

Csodálatos! Mint minden ilyen beszámolód.
Sajnos az emberi jelenlét a természetben nyomokat hagy maga után. Csak rajtunk múlik, mennyire mélyen. Valóban, ezt a függőhidat meg tudták építeni úgy, hogy teljesen beleilleszkedjen a tájba, semmi felkavaró átrendezéssel, pedig biztos volt építési felvonulás rendesen. Bosszantó, hogy akkor megjelenik az igénybe vevő kiránduló, aki elszemeteli az utat. Neki ez a természetes? Vagy fogalma sincs róla, mi lenne a természetes? Lehet fel kéne készülni a fenntartóknak eszközökkel, tájékoztatással, ellenőrzéssel a megnövekedni látszó forgalomra is.
További jó kirándulásokat!

Az elmúlt napokban Zermatt környékén túráztunk a családdal. Az első túra a 5-Seenweg volt amely Blauherdről indul (2571m) majd a Sunnegga (2288m) felvonóhoz érkezik vissza közben öt tavat lehet érinteni. Ezek közül sok helyről jól látszik a Matterhorn. A tavak sorrendben a következők: Stellisee, Grindjisee, Grünsee, Moosjisee és Leisee. Érdemes megjegyezni, hogy ebben az időben két tóban fürödni is lehet a Grünsee és Leiseeben. 2200 méter felett eddig még tóban nem fürödtem most ezt is kipróbáltuk, kellemes volt a víz annyira nem volt hideg, jól felfrissített a csobbanás. A Matterhorn teteje havas volt, friss hó volt rajta látszott, hogy az előző napok esőzései a hegyen hó formájában érkeztek 4000 méter felett. Mivel ez a túra kiindulópontja felvonóval megközelíthető elég sokan voltak az úton. Kellemes volt az idő a hegyekben ilyen magasságban szerencsére nincs a 30-35C ami az elmúlt hetek völgy hőmérsékletét jellemezte. A felvonóra érvényes az SBB halbtax, ami azt jelenti, hogy fél áron utazhatunk, illetve a gyerekeknek a Junior karteval (ha van) ingyenes a felvonózás. Az úton lehet látni a környező négyezres hegyeket.

A következő túrám a világ leghosszabb függőhídja felé volt. (Cikk erről itt:
https://sielok.hu/rovat/hirek/cikk/zermatt-a-vilag-leghosszabb-gyalogos-fuggohidja/ )

Ezt az utat többféle képen lehet megközelíteni: az egyik Randából egy 2-3 órás gyaloglás felfelé kb. 700 méter szintkülönbséget kell megtenni, a másik lehetőség Grächenből Zermattba haladva egy két napos úton lehet haladni az Europawegen közben átmenni ezen a lengőhídon. Én a két túra út közül a kettő kombinációját választottam: mivel szállásunk Taeschben volt, a völgyben gyalogoltam Randáig, majd onnan fel a hegyre a Charles Kuonen lengőhídig, a hegyen pedig visszafele részben az Europawegen Taeschig. Az idő jó volt, sokan jöttek aznap túrázni, mivel a hely látványossága. Sokan látszott, hogy akkor jártak életükben először hegyen, ezt nem a fizikai kondíciójukról tudtam hanem arról, hogy voltak felöltözve: láttam olyan nőt alig bírt felmenni a hegyre, ketten húzták, strandpapucs volt rajta. Én inkább magas sarkú cipőt "ajánlottam volna", hiszen az tökéletes cipő a túrázáshoz. Ezen kívül végig ordítoztak, vagy legalábbis mintha kiabáltak volna egymással, vagy csak így beszélgettek. Nem értem hegyre felfelé menet miért kell ordítani? Tudom a latin vér (nem a Svájccal szomszédos két latin országra gondolok). Szerencsére sikerült gyorsan lehagynom őket. Sajnos ezen a túrámon láttam azt is amit eddig ritkán vagy szinte soha Svájcban eldobott papírt, szemetet az út mellett. Nem értem aki felmegy a hegyre a szemetét miért nem tudja magával vinni? Én nem szemetelek a hegyen, vagy ha keletkezik szemét azt magammal viszem (tudom én vagyok a hülye). A túra máskülönben nagyon szép volt, a lengőhídon oda-vissza átmentem, nem olyan félelmetes, aki tériszonyos annak nem ajánlom. A táj az csodálatos szemben látszik a Weisshorn(4506m) illetve mellette a gleccser, kelet felé pedig a Dom(4545m) mögötte a völgyben pedig Saas-Fee található. A lengőhídtól az Europawegen visszafele Randa és Taesch között már kevesebben voltak (szemét sem volt eldobva az út mellett). Valószínűleg erre már nem jönnek a "profi" túrázok flip-flopban szemetelni :)

A végére hagytam egy ajánlót gyerekes családok részére: Unterwallisban Martigny és Montreux között az autópálya mellett Evionnazban van a Labyrinthe nevű park (lásd: https://www.labyrinthe.ch ). Kis gyerekeseknek, nagyobbaknak illetve azoknak is akik már rég voltak gyerekek tudom ajánlani. Mi kipróbáltuk hazafelé jövet a családdal mindenkinek tetszett.

Nagyon jók a képek + a leírás!

Egy hete a 5 Seen Wanderung útvonalon voltunk amely út St. Gallen kantonban található Pizol-Bad Ragaz-Wangs sípályák környékén. Az útvonal júliustól októberig járható. Mi próbálkozunk május közepén de a nagy hó miatt nem tudtuk megtenni. Egy hete is csak "nem hivatalosan" volt megnyitva az útvonal mivel 2500 méter felett sok volt a hó az úton. A túrára egyik volt munkatársammal mentem illetve sikerült mindkét lányomat elcsábítani. Felfele felvonóval mentünk a gyerekek nagyon élvezték mivel itt már síeltünk többször is, nyáron még nem voltunk, tetszett nekik, hogy a felvonón ülünk de mégsem síelünk. Leszállásnál meg síbakancs nélkül mehettünk tovább. Az utat a Pizolhüttenél kezdtük (2227m) majd innen óra mutató járásával megegyezően vettük sorba a tavakat. Legvégén a Gaffia felvonónál kötöttünk ki 1861 méteren, úgy hogy közben 2500 méter felé is mentünk meg 5 tavat láttunk.

Az úton sokan voltak, sok volt a helyi látszott, hogy ez az első hétvége mikor már járható az út. Eddig az út le volt zárva a hó miatt. Írtam már, hogy korábban is próbálkoztunk akkor hótalppal május közepén de annyira csúszott a hó meg olvadt, hogy inkább feladtuk abban az időben. Most a második tóig amely a Wildsee (2500 méter felett található) szinte egymás nyomában haladtunk. Meg is állapítottuk a helyiek szeretnek korán kelni. A mostani túra érdekessége, hogy még elég sok a hó magasabb részeken a tavakban még a hegyről lezúduló hó látszott, nem volt elolvadva a tó smaragd zöld illetve kék színe keveredett a fehér hó színével. Nagyon szép volt a kép. A nagyobbik lányom azért jött el mert mutattam neki az internetről egy képet a fenti tóról és neki megtetszett: mondta is élőben sokkal szebb főleg ha hó is volt benne. Érdekes volt júliusban havat látni a gyerekek évezték, nem mintha idén hóhiányuk lett volna mivel április végén még síeltek. A hó, illetve a tavak, a szép táj meghozta a gyerekek kedvét, bementek a vízbe persze nem lehetett fürdeni mert ott fent 3-5C lehetett a víz hőmérséklet. Hűtésre tökéletesen alkalmas volt a tó (pl. üditő vagy sört jól lehet hűteni). A táj az csodálatos, de ezt már megszoktuk Svájcban ez egy olyan alap beállítás mint mindig.

A fő útról is letértünk mert pihenni szerettünk volna a Wildsee mellett a tavat megkerültük, igen ám de a másik fele meredek, ott nehezen lehet visszamenni olyan 100-200 méteres fal van. Szerencsére sikerült egy rövid "kuloárt" találnunk ahol leereszkedhettünk a völgybe, olyan helyen ahol a hó becsúszott a völgybe, 5-10 méter vastagon alattad a tó meg a patak folyik. Itt óvatosan lehetett haladni, kellett egy kis adrenalin is, hogy fokozzuk a túrát. Szerencsére nem lett bajunk, fent a hegyen 18-20C volt ragyogó napsütés, "légkondi bekapcsolva" a völgyben pedig 30C. 700-800 métert mentünk felfele kb. 1100 méter lefele, a túra végén a nagyobbik lányom megjegyezte: "apa itt kevés gyerek volt ezen az úton". Kárpótlásként hazafele menet a Wallenseeben fürödtünk amely akkor 22C volt, érdekessége, hogy mellette vezet délen a 3-as autópálya Zürich felé az északi oldalon meg mint egy fal 2200-2400 méteres hegyek húzódnak. Kellemes volt a túra után ebben a tóban fürdeni.

Amit érdemesnek tartok és lehet következő túrám ha a környéken leszek az a Pizol gleccserre(2844m) vezet. Közel voltunk hozzá, mások mentek ezen az úton, nem tűnt vészesnek.

.. s gondolj bele, amennyiben nem lett volna ez a kiemelkedően meleg "nyári" április mennyi hó lenne még..

Ma sítúrázni voltunk a Furka hágón. Április végén befejeződött a síszezon, a kisebbik lányom szezon közben többször szóvá tette, hogy "apa ebben a szezonban még nem túráztuk". Azt mondtam ha majd befejeződik a síszezon akkor megyünk túrázni. A nagyobbik lányom szánkózni akart, szerintem eleget szánkózott ebben a szezonban. Ahhoz, hogy mindkettő feltételének megfeleljek így esett a Fuka hágón a választás. Tavaly itt túráztam április elején, most a hó kb. ugyanott volt mint tavaly ilyenkor. Ami azt jelenti, hogy ennyivel volt több hó idén, hogy a tavaly április eleji a hó szintje megfelel a mostani májusi szintnek.

Ilyenkor Realpig lehet kocsival menni, onnan kezdődik a Furka hágó. Ilyenkor Realptól nem szabad tovább menni autóval. A túrázók behajtanak, az első sorompóig lehet menni. Tavalyhoz képest volt helyismeretem, láttam mások is akkor felmentek. Így tettünk mi is kb. 1600 méterig fel tudtunk menni kocsival. Ebben az a jó, hogy 1400 méterről nem kell gyalogolni száraz úton 1600 méterig síléccel meg bakanccsal a hátadon. Ott jelentek meg az első hófoltok az úton. A kocsit az út mellett hagytam, mások is ezt tették. Pár száz méter mentünk amíg összefüggő hótakaró volt az úton és akkor vettem fel a túrasít. A lányaim hótaposóban illetve szánkóval jöttek felfelé. Nagyon szép idő volt, kék ég ragyogó napsütéssel, szélcsenddel. Letérni nem akartam az útról mert láttam lavina nyomokat (múlt hétvégén is Wallisban történt halálos baleset), gyerekekkel voltam inkább az óvatosság volt a jelszó, az úton mentünk felfele. Nagyon szép volt, a völgyben már tavasz van (vagy nyár) de ahogy haladunk felfelé egyre vastagabb a hóréteg. 1800 méter felett már 1 méter vastag hóréteg volt az úton, pedig azt többször ratrakolták, szezon közben. A szemben levő hegyen ismét sokan túráztak. Nem mentünk fel teljesen a hágóig, mivel nem úgy készültem, kb. 2100 méterig mentünk fel. Mikor ott megálltunk a kisebbik lányom azt mondta: "apa máskor korábban költsél fel és menjünk egészen a hágóig". Szóval majd mehetünk ismét ide vissza a lányaimnak tetszett a túrázás meg a szánkózás. Nekem a hely nagyon tetszik, így nem ellenkezem ha ismét vissza kell menjünk.

A tegnap Schilthorn környékén túráztam. Ezen a helyen már voltam egyszer idén nyáron, akkor a családdal mentünk felvonóval, most pedig egyedül mentem gyalog. Péntek estig még nem tudtam, hogy megyek-e túrázni vagy nem mert bizonytalan volt az időjárás: először hétvégére mindkét napra rossz időt jeleztek aztán ahogy haladtuk időben előre változtattak eredeti előrejelzésükön és csak vasárnapra mutattak rossz időt. Szombaton reggel még azért megnéztem a felhőkép előrejelzést Svájcra, illetve 7:30-tól a wetterpanoramat az SRF1-en. Láttam jó idő lesz, kevés felhővel, ami azt jelenti lehet menni túrázni. (Csak zárójelben jegyzem meg vasárnapra a hegyekbe 150km/h szelet jeleztek).

Nagyon jó útvonalakat lehet találni a map.geo.admin.ch weboldalon, itt megtalálható Svájc összes túraútvonala. Nyáron mikor a Schilthornon jártunk eldöntöttem, hogy ide visszajövök gyalogosan. A Schilthornt Lauterbrunennből lehet megközelíteni, amely egy zsákutca település, mellette hatalmas hegyek veszik körül. A Gimmelwald felvonó után hagytam az autót Stechelberg nevű településen, elvileg ez az utolsó település délre, innen minden irányba csak hegyek jönnek. A környék az Unesco védett területe, érdekes volt látni térképen, hogy légvonalban 11km-re tőlem délre a Concordiaplatz( Aletschgletscher) található.

Stechelberg nyugati oldalán 400méteres falak találhatók, szerencsére túraútvonalat csináltak a patak mellett. 910 méterről indultam, azért választottam ezt a helyet mert szerettem volna lombullató erdőben is túrázni, ilyenkor ezer színben pompázik az erdő. A völgyben Lauterbrunnenben köd, felhő volt de nem voltam elkeseredve mert mikor Interlakennél a hegyek felé fordultam láttam egy heggyel arrébb ragyogóan süt a nap. Tudtam a köd hamar felszáll. A parkolóból Gimmelwald irányába indultam. Az eleje elég meredek volt, a 400 méteres falban valamilyen utat kellett csinálni. Gimmelwald 1367m-en fekszik itt található a Schilthornra vezető felvonó első állomása. 1400 méter felett sütött be először a nap a völgybe ekkor már 10:45-öt mutatott az óra, addig takarták a hegyek a napot. Előbb erdőn majd sípályák mellett vezetett az út. 1400 méter felett a Schiltornt(2970m) meg a Birg csúcsát láttam. Érdekes volt a hegy egy karnyújtásnyira volt tőlem úgy tűnt, de közben még 1500 méter szintkülönbség volt a csúcsig. Schiltalpnál elrontottam az irányt, ezt persze később vettem észre: itt volt jobbra egy út elég széles, volt jelzés is de az a Schiltgratra vitt fel (a sípályák tetejébe). Láttam arra embereket, gondoltam nekem is arra kell mennem, felmentem a Schiltgratig (2150m) onnan csak lefele lehetett menni. Akkor jöttem rá, hogy Schiltalpnál egyenesen kellett volna menni tovább. Lefele nem nagyon volt kedvem menni, hogy aztán ismét fel kell menjek így mentem torony iránt, próbáltam minél kevesebb szintet veszíteni. Itt nagyon sok zergét láttam, volt vagy 30-40 egymás mellett. Olyan 200m szintet csak kellett ereszkednem a saját hülyeségem miatt, majd 2000 méter alatt ismét elkezdhettem a kapaszkodást, itt már a jó úton haladva a Schilthornra. Innen már nem lehetett eltéveszteni az irányt mert egy fal állt előttem 1000 méter szintkülönbséggel. Kellemes idő volt egy szál pólóban el lehetett lenni, mögöttem az Eiger-Mönch-Jungfrau csúcsai látszottak. 2200 métertől hófoltokkal találkoztam, 2500 méter felett pedig összefüggő hótakaró volt. 2500 méter felett már fel kellett öltözni mert a hó miatt egyből hűlt pár fokot a hőmérséklet. 15 óra körül lehettem 2500 méteren, akkor eldönthettem, hogy balra Birgre megyek amely 2600 méteren található vagy felmászok a Schilthornra. Az utóbbi mellett döntöttem, a táj csodálatos volt, ez volt az út legnehezebb része. Volt ahol a hó több volt mint 1m mély, a nyomokat követtem, letérni nem szabadott a nyomról mert akkor az 1m hóba léptem. A Schilthorn már nagyon közel volt de még mindig nem értem fel. Azt tudtam ha felérek itt nem jövök vissza gyalog, a cipőm kezdett beázni (hótalpat kellett volna hozni), a hóban való gyaloglás nagyon kivette az energiámat. 16 órára érkeztem fel a Schilthorra nagyon elfáradva. Szerintem ez volt a legnehezebb túrám eddig, lefele két megállót felvonóval jöttem Mürrenig, nem vállaltam a vissza utat hóban. 2200 méter szintkülönbség jött össze tegnapra, a plusz 200m az én hülyeségem miatt.
Kevés ember volt ezen az úton, láttam olyat is aki futott a hegyre, így edzett.

Már sötétedett mikor a kocsihoz érkeztem, 18:40 lehetett az idő mikor Interlakennél visszanéztem a hegyek felé: ott egy ponton látszik a Jungfraujoch. A hegy csodálatos volt a nap már lement, szürkület lehetett a völgyben de a 4000 méter csúcs még mintha vörös lett volna. Jó volt a tegnapi túra, teszek fel pár képet.

Tegnap végre túráztam. Az elmúlt hetekben hétvégén mindig sok eső volt Svájcban, így nem lehetett kirándulni menni. Szerencsére minden rossz idő egyszer véget ér, hét közepe után jó idő érkezett. Igaz kedden még esett az eső, 1500 méter felett pedig havazott. Gondolkoztam, hogy menjek-e túrázni mert szerda reggel még a Rigin hó volt de szerencsére az is elolvadt.

A Brienzer Rothornra(2350m) esett a választás amely hegy Luzern, Obwalden és Bern kanton határán fekszik. Ezt a hegyet több helyről lehet megközelíteni, dél felől hegyi vasúttal is fel lehet menni, Brienzből a Brienz Rothorn Bahnnal(ez igazi pöfékelős gőzmozdony). Én észak felől közelítettem meg a hegyet Obwalden kantonból. Mörlialpból indultam 1300 méterről. Indulhattam volna lentebbről is, pl. Giswilből(484m) de nem volt kedvem mert így is 6 órás utat írtak a tervezett útvonalra csak oda. Szóval Giswilból egy panorámaúton felmentem Mörlialpba kocsival, ezt az utat már bringával 3 évvel ezelőtt megtettem, ez egy nagyon keskeny út néha csak egy kocsi fér el. Ez az út képezi a Glaubenbielen hágóra vezető út egyik részét. Szóval Mörlialpból kezdtem a kirándulást, amely egy kis sípálya. A felfele út a sípálya mellett vezetett. Kellemes idő volt olyan 10C lehetett reggel. A nap még nem sütött be mert eltakarták a környező hegyek. Hamar felértem 1700 méterre ahonnan már láttam a célt a Brienzer Rothornt. Igen ám de előtte még fel kellett menni a gerincre amely kb. 2000 méteren volt, onnan pedig még vagy három hegycsúcson át vezetett az út a Brienzer Rothornra. Légvonalban közel volt de időben még távol. Délben értem fel a gerincre, ott még 3 órát írtak a csúcsig. A gerincen nagyon szép kép tárult elém: dél felé Bern kanton volt látható a brienzi tóval kicsit távolabb meg a 4000 méteres hegyek. 1900 métertől hóval is találkoztam az északi oldalon, a szerdai havazásnak még megmaradtak a hegyekben a nyomai. A gerincen egy kicsit hezitáltam, hogy csináljam meg a teljes tervezett útvonalat vagy forduljak vissza, mert láttam, hogy telik az idő és itt mint a hullámvasút mentem fel le a hegyeken. Végül megcsináltam, 15 órára érkeztem a csúcsra. Ott elég sokan voltak legtöbben hegyi vasúttal, illetve Sörenbergből felvonóval jöttek fel. A táj az meseszép, egy karnyújtásnyira az Eiger, Mönch és Jungfrau hegyei látszanak, kelet felé pedig az Aare völgye. Már sötétedett mire a kocsihoz érkeztem jó fáradtan.

Ma államalapító Szent István napján a Stansenhornon túráztam. Pénteken megjött a lehűlés Svájcban a 35C nappali hőmérséklet (szerencsére) már a múlté. Az esővel a levegő is lehűlt, ma napközben 22C hőmérsékletet ígértek. Mivel nem mondtak esőt, (otthon ülni kár) így ellátogattam Stansba amely Nidwalden kanton székhelye egy város (inkább nagy falú) a Vierwaldstatterseetől délre, 452m tfsz helyezkedik el. Mellette dél irányba található a Stansenhorn amely csúcs 1898m-en található. A hegyre fel lehet menni felvonóval is aminek érdekessége, hogy cabrió típusú ami azt jelenti egy lépcsőn a tetőre lehet felmenni ami nem fedett és onnan lehet a tájat csodálni. Én ma nem felvonóval mentem hanem gyalog. A környéket akartam megismerni.

A túraútvonalon nem sokan voltak, legtöbben felvonóval mennek a csúcsra. Útközben rengeteg málnát és szamócát láttam, ettem is sokat, macival szerencsére nem találkoztam. Stansból 5.25 órásnak írják az utat gyalog a Stansenhornra én ezt pihenéssel meg rengeteg málnaevéssel megtettem 4 óra alatt. A táj az csodaszép, északi részen mentem fel a nap nem sütött rám, így is izzadtam mint a ló. Felfele úton a Vierwaldstatterseet láttam majd ahogy emelkedtem a Zugi tó meg a Sempachi tó is látszott a távolban. Fenn étterem van, ott már többen voltak, grillezni is lehet, két kiépített grill helyük van ahol csak a húst kell vinni a sütéshez, más minden ott van(fa, grillező, stb.). A táj az csodálatos volt észak felé az egész svájci Mittelandot láttam. Dél felé lennének a 4000 méteres hegyek, az is szép lenne ha nem lettek volna a felhők. Azokat nem fényképeztem mert arra felé nem láttam semmit (legalább van indok, hogy miért menjek vissza még 1x). Jó hely, viszonylag jól megközelíthető, autópálya mellet van Stans, aki nem akar túl sokat túrázni annak ott a felvonó. Ázsiaiakkal nem találkoztam, valószínűleg Luzern elég nekik, ide nem hozzák őket. Szép hely, teszek fel pár képet.

szia, kösz a választ,nem olcsó ,minden esetre,ha újra arra járnék lehet,hogy elgondolkoznék,üdv,további jó barangolást,István

Szia István, Nem utaztam a helikopterrel rákerestem a neten és ezt találtam:220,320 és 420CHF-be kerül a 20,30,40 perces repülés. Lásd https://www.zermatt.ch/en/Media/Tickets/Helicopter-Sightseeing-Flight

Nem biztos, hogy ezt a céget láttam amit a neten találtam mivel akkor nem repültek 10 percnél többet: felszállt a gép, elment a Matterhornig, megkerülte majd a Dufourspitze felé ment, fordulás vissza megkerülte a Gornergratot és leszállás Zermattba. Ez elég gyorsan történt szerintem nem volt 10 perc. Elég gyorsan pörögtek mert utána jött a következő kör ugyanazzal a helikopterrel.

Hello ,Nagyon jók a beszámolók ,természetesen svájc csodálatos,kiváncsi lennék,hogy mennyi a helikopter túra,további jó időt és turázást,üdv,István

Néhány napot Wallisban túráztunk. Az első nap az Aletsch gleccser környékén kezdtük, felmentünk az Eggishornra ahol friss hó fogadott. Az elmúlt napok csapadékos időjárása 2500 méter felett hó formájában esett le. Az idő szép volt, napsütéses fenn az Eggishornon 5C. Onnan lesétáltunk a Maerjelenseere, majd onnan a felvonó középső állomásáig. Következő napokban Zermattba mentünk a Matterhorn környékén túráztunk. Itt sokan voltak hiszen nyári főszezon van, illetve ez a hely Svájc egyik leglátogatottabb helye. Itt bárki megtalálja a neki megfelelő kikapcsolódási lehetőséget: rengeteg jelzett túraútvonal van, aki nem akar túrázni az kerékpározhat a környéken, vagy ha kedve van síelhet, a gleccser ugyanis nyitva volt. Ezen kívül helikopterezni is lehet akinek pénztárcája engedi Zermattból felvisznek az olasz határig és a környező 4000 méteres hegyeket bemutatják. Elég gyakran járt a helikopter napközben. Amíg ott voltunk az idő csodálatos volt, ragyogó napsütés, fenn a hegyen 5C 3100 méteren. A Gornergrat hegyi vasút (Svájc második legmagasabb hegyi vasútja), 3089m magasra megy fel. Onnan 29 db. 4000 méter feletti hegycsúcsot lehet látni. Érdekes volt mert már láttam többször légi felvételről a környező hegyeket valóságban azonban sokkal kisebbek voltak a távolságok(a TV csal). Pl. a Gornergrathoz valóságban nagyon közel van a Dufourspitze Svájc legmagasabb hegye olyan karnyújtásnyira volt tőlem. A TV-ben ez jóval távolabb látszott. A Gornergratról láttuk a Monte Rosat amely a Nordend(4612) illetve Dufourspitze(4638m) csúcsokból áll. Tőle jobbra következik a Lyskamm(Ostgipfel és Westgipfel csúcsokkal). Van egy csomó más csúcs is de a legtöbbet fényképezett hegy a Matterhorn (4478m) amely külön áll a többiektől. Ez az a hely ahol idén megfogadtuk, hogy ide jövőre is visszamegyünk. Néhány nap alatt nem lehet a környéket bejárni. Teszek fel pár képet.

Irigyellek, ez meseszép:)

Ma az Oeschinenseen túráztunk. Az érdekesség, hogy reggel szakadt az eső ami kb. folyamatos két napja Svájcban. Megnéztem az SRF-en a wetterpanorámát és kb. 100km-re tőlünk napsütéses idő volt. Közép Svájcban volt az eső a Thunerseetől nyugatra meg a Furka hágótól délre sütött a nap. Kanderstegre mentünk amely Bern kantonban található. Kandesteg egy zsákutca falu minden irányba hegyek veszik körül, itt lehet vonattál Wallisba menni. Kandersteg 1100 méteren fekszik, innen felvonó vezet Oeschinenseere, mi ezt gyalog tettük meg. Oeschinensee 1500 méter felett helyezkedik el. Itt elég sokan voltak, mivel a legtöbben felvonóval jöttek fel. A kinézett túraútvonal 14km-es volt 700m szintkülönbséggel. Nem is értettem miért fekete jelzésű volt mivel távolságra sem szintkülönbségre nem volt nagy. Igazából a túra közben értettem meg miért fekete: a tavat körbe lehet kerülni 3 óra alatt, a keleti részén magas hegyek veszi körül, ösvényt nehezen tudtak találni a sziklafalban, 300 méteres szakadék van az egyik oldalon, egy rossz lépés ott és annyi volt. Ezért fekete jelzésű ez az út. A hegyeket friss hó borította, 2200 métertől a héten itt havazott. A tó csodálatos a színek ahogy fentről látszott nagyon jól nézett ki. A tó körül kevesen túráztak, velem tartott a kisebbik lányom is aki hősiesen végigment az útvonalon. Jó kis túra volt a végére elfáradtunk. Teszek fel pár képet.

Ma a Schilthornon túráztunk. Erről a hegyről azt kell tudni, hogy 1969-ben itt forgatták a 3. James Bond filmet. A Schilthorn felvonó az idén ünnepli 50. születésnapját, a lift 1967-ben épült. A James Bond film meg a környező szép hegyek jó reklámnak bizonyult hiszen rengetegen látogatják. A Schilthorn Bern kantonban található, a csúcs ahol voltunk Piz Glorianak nevezik és 2970m-en fekszik. A meleg elől mentünk hegyre, itt Svájcban is meleg van (nem annyira mint Magyarországon) a völgyekben olyan 35C körüli hőmérséklettel. Mára szép időt ígértek, 2000 méterre 16C, 3000 méterre pedig 11C-t.

Fél kilenckor már Lauterbrunnenben voltunk a völgyállomásnál. Innen felvonóval lehet feljutni a csúcsra. Az első felvonó a völgyből indul (kb. 800m) 1363 méterre ahol Gimmelwald található. Onnan egy másik felvonó ami felvisz Mürren (1638m) faluba. Ez egy üdülő falú amelyet autóval nem lehet megközelíteni, olyan mint a szemben levő Wengen. A harmadik felvonó Birgre vitt fel (2677m) onnan pedig az utolsó felvonóval a Schilthorn Piz Gloriara mentünk fel (2970m). Sokan voltak, rengeteg ázsiai turista. A hegy tetejéről dél nyugat fele láttuk a Mont Blancot, kelet fele pedig az Eiger, Mönch, Jungfrau csúcsai látszanak.

A Schilthornon minden James Bondról szól: a liftes is James Bond stílusban mutatkozik be. Van az étterem, amely érdekessége, hogy körbe forog. Aki itt ebédel 45 perc alatt láthatja az összes hegyet a környéken, hiszen ennyi idő alatt tesz meg egy teljes kört az étterem. Azok a részek a filmből ami a hegyen történik ebben az étteremben forgatták. Az étterembe egy lépcsőn lehet felmenni, az oldalán egy kovácsolt vasból készült feljáró látható, ugyan az ami a filmben van.Van a hegyen mozi ahol a film forgatásáról láthatunk jeleneteket: pl. 1969 március és október között építették fel a díszleteket majd a forgatás október és december között volt. Schilthornról sípályák is indulnak le a völgybe, télen ez egészen jó helynek tűnik. Birgnél körbe lehet sétálni a hegyet(Skyline thrill a neve) egy olyan helyen, hogy alattad kb. 400 méter szakadék van, sok helyen üveg van alól. Aki tériszonyatos annak nem ajánlom. A második felvonónál egy nagyon jó játszótér van, mindenféle korosztálynak. Azt is láttam, hogy Lauterbrunnenből van túra útvonal egész a csúcsig, ami bizony 2000 méter szintkülönbség.A sípályák is jól néznek ki, sítúrázni is lehet. Szóval egy jó helyet sikerült ma látogatni. Teszek fel pár képet.

Ma Bern és Wallis kanton határán túráztam. Az volt a terv, hogy Adelbodenből felemgyek Engstligenalpig gyalog majd onnan a Chindbettipasson keresztül a Rote Chumme (2628m) felé majd a Rote Totz(2848) felé illetve a Rote Totz Lücke a végcél. Az útóbbi két pont Bern és Wallis kanton határán fekszik. A terv az első pillanatban módosult amikor ma reggel 7:15-kor megérkeztem a parkolóba és tele volt: kérdeztem az ott levő embertől, hogy ma mi van miért van ez e tömeg itt ilyen korán? Mondja ma hajnaltól viszik fel a teheneket 2000 méterre. Mondom neki én ott túrázni szeretnék, azt mondja lehet de az út csúszós meg sáros (magyarra fordítva szaros a tehenektől). Kb. 4-500 tehenet vittek fel a gazdák folyamatosan 5-10-es csoportokban. Távolról úgy nézett ki mint mikor Hannibál átkelt az Alpokon a tevéivel, most a tehenek mentek fel. Hamar eldöntöttem én itt nem megyek fel, inkább a felvonót választom. Rengetegen voltak kint ezért volt a nagy tömeg a parkolóban. A tehenek 1400m és 2000m között mentek fel gyalog, én ezt az utat inkább felvonóval tettem meg, a csúszós út miatt:) 7:40-kor értem fel 2000 méterre akkor kezdett besütni a nap a völgybe. A tömeg szerencsére nem jött velem tovább a hegyre, ők a tehenekre voltak kíváncsiak én meg a hegyekre. Első cél a Chindbettipass volt amely 2623m-en fekszik. 2200 méter felett már találkoztam hófolttal. Ami még érdekes az, hogy fáztam ma pozitív értelemben: az elmúlt két hétben Svájcban pozitív hőmérsékleti rekordok sorra dőlnek meg, a 15C és a szél jól esett. Csak egy adat az elmúlt hétből: a leghidegebb hőmérséklet hajnalban 24C volt júniusban 4-5C-al meghaladja az eddigi rekordot (tegnap mondták SRF-en az Aletsch gleccser október óta 4 métert csökkent a vastagsága, ami szerintem sok mert még igazi nyár nem volt).

Szóval folytatva az utamat felértem a Chindbettipassra, onnan már részben láttam Wallist. Még nem voltam ebben a kantonban hisz Bernben voltam. Eddig 2 emberrel találkoztam, ami tetszett mert nem volt tömeg. Következő cél a Rote Chumme előbb lejtmenet jött majd hegymenet amit utálok mert visszafele ismét meg kell csinálni, hiába a hegymászás nem kívánságműsor. A Rote Chumme után már láttam zergéket, nem zavartatták magukat, elvileg innen Wallis illetve Bern kanton határán mentem olyan 2600 méter magasságban. Itt már összefüggő hóréteg volt. 10-15C lehetett a hóban simán lehetett haladni, hótaposó jobb lett volna de nem vittem magammal. 2840m-re másztam fel a Rote Totz Lücke-re. Itt már fújt a szél, szerintem Wallisban a Matternornt is láttam. Ott két helyi emberrel találkoztam akitől megkérdeztem, hogy szerintük melyik kantonban vagyok de nem tudták a választ. Ilyeneket ott nem szabad kérdezni :) A Mont Blancot nem láttam mert nyugat fele a nagyobb hegyek eltakarták. Sok szép helyet láttam, megérte a mai túra.

Múlt vasárnap Adelbodenben túráztunk a családdal. Azért mentünk oda mert májusban a nagyobbik lányom egy hetet töltött ott az osztállyal, nagyon tetszett neki a hely. Adelboden falu Bern kantonban található Adelboden-Lenk síterephez tartozik. Dél felől Wallis kanton hegyei határolják amely csúcsok 3600 méter fölötti magasságban húzódnak ezen a részen. Nagyon meleg van Svájcban, igazi nyár van júliusi hőséggel. A lakásban nem lehet maradni így a hegyet választottuk hétvégére.

Adelboden szép helyen fekszik 1400 méteren tengerszint felett egy zsákutca falu. Engstligenalpban a vízesést látogattuk meg. Felvonóval mentünk, a vízesésnek két része van, alsó és felső a felvonó végig a vízesés mellett vezet. Gyalog is fel lehet menni 1900 méterre, a sziklafalban lépcsőkön keresztül elég meredek úton. 1900 méteren egy fennsík található ahol még babakocsisoknak is van túraútvonal, persze lapos részen. Hó már csak 2200 méter felett volt. Első látásra jó helynek tűnt, télen ide visszajövök sítúrázni, déli irányba Wallis fele elég jó túraútvonalakat láttam. Most maximum 8 személyes kabinos lift vitt fel minket 1900 méterre, a másik felvonót felújítják. Akik délután jöttek bizony volt sorban állás, hogy feljussanak. Habár eldugott hely de sokan látogatják. Amikor kezdett nagyon meleg lenni akkor lejöttünk 2000 méterről, a völgyben még melegebb volt 30C, de vigasztalt a tudat, hogy a Thunerseeben fürödhetünk, igaz csak 17C volt a víz de jól esett csobbanni benne.

Jó hely Adelboden, télen lehet a sípályáit is majd kipróbálom. Ma ünnepnap van Svájcban a katolikus kantonokban az Úr napját ünneplik, ezért ez a nap munkaszüneti nap.

Ma a Tiefengletscher mellett túráztam. Relapból indultam, a munkatársam kérdezte mit csinálok hétvégén, mondtam ha szép az idő megyek a Furkapassra. Megint oda? Miért? Igen ebben a szezonban már 4x itt túráztam, igazából csak az út eleje ugyanaz a végén mindig másik hegyre megyek fel. Realp környékén még az összes hegyet nem másztam meg eddig :)

A múltkor azt mondtam, itt még júniusban is lehet sítúrázni, ez igaz a fenti részekre. Két hete is itt voltam, akkor voltak azok a napok március végén mikor a hegyen 3000 méter környékén még éjjel sem fagyott a hó. Másnap síelni terveztem Grindelwaldban, akkor döntöttem el, hogy nem megyünk síelni. 2400 méterig akkor nem fagyott a hó, a síbotomat a tömörített hóba simán beleszúrtam 1 méter mélyre, alól szinte vizes volt a hó. Akkor az volt az állapot mikor a hóból víz lesz és ez 2000 méter felett március végén volt reggel.

Szerencsére most éjszaka a hegyen fagyott, rengeteg hó ment el az utóbbi két hétben. Március 26-án még síléccel tudtam indulni 1550m-ről, ma is onnan indultam csak cipőben mert hó nem volt, ma csak 1870m-en tudtam felcsatolni a sílécet. Reggel a parkolóban gondolkoztam síbakancsal induljak felfele vagy rendes cipővel és a lécet meg a bakancsot majd valahogy cipelem. Végül utóbbi megoldás mellett döntöttem ami jónak tűnt 330 méter szinten (kb. 4km távolság) a sílécet+bakancsot a vállamon cipeltem. Összefüggő hóréteget csak 1870 méter felett láttam. Voltak kocsik akik felmentem 1670 méterig a hágón ott volt egy sorompó ami lezárta a Furka hágót de előtte Realp végében ki volt téve a behajtani tilos tábla. Nem kockáztattam a kocsit 1550m hagytam a parkolóban, szépen felgyalogoltam 1870m-re onnan kezdődött havon a sítúrám. Addig már jól elfáradtam mert a bakancs meg a léc összesen van vagy 6 kg, italt is vittem mert felfele izzadtam mint a ló. A völgyben tavasz (nyár van), 2000 méter felett volt összefüggő hóréteg. Kék ég, szélcsend jellemezte a mai napot. Az inget magamról csak azért nem vettem le, hogy ne égjek le. Ilyenkor néhány óra alatt le lehet égni a napon.

Ma Virágvasárnap volt sokan jöttek túrázni, az Albert-Heim-Hütte(2430m) mellett mentem el. A hó igazából 2300 méter felett volt jó, addig nagyon olvadt 2300 méter környékén is voltak hómentes részek a déli oldalon. Utána pedig mintha "sípályára" léptem volna. Kb. 5 cm-re süllyedt bele a lécem, ez a rész volt firnes alatta fagyott a hó. Éjszaka általában a hó megfagy, olyan mint a beton, széles is volt a rész, a sziklák itt nem látszódtak. 2700 méterig mentem mert addig bírtam (az energy ott fogyott el) de simán fel lehetett volna menni 3000 méterre. A Tiefengletscher aljában voltam ez a Rhoné gleccser hegy másik oldala. Sok túrázóval találkoztam, sőt mikor még lefele jöttem mások akkor jöttek felfele, pedig nem indultam korán. Ide még visszatérek április végén mert vannak még felfedezi való helyek.

Korlát most sincs a Furka hágó északi oldalán (Uri kantonban), néhány kő oszlop van az út szélén. Itt az út sok helyen egy sávos, két kocsi nem fér el egymás mellett ezért a beugrókat kell figyelni ha szemből jön busz vagy autó. A déli oldalon Wallisban sokkal jobb, 2x1 sávos az út, itt sokkal szélesebb az út valószínűleg ezt Uri kantonban nem tudták megoldani.

Egy héttel ezelőtt is itt túráztam, előző héthez képest sok hó elolvadt ez köszönhető a melegnek illetve az esőnek ami múlt héten csütörtökön 1600 méterig esett. Érdekes volt összehasonlítani a múlt heti hóállapotot illetve előző hetit: akkor igazi téli képet láttam utoljára pedig szinte májusi időt, pedig a két túra között csak egy hét telt el. Nem volt tökéletes kék ég, egy fátyol felhő volt a nap előtt ezért nem érződött olyan melegnek az idő. Olyan 10-15C lehetett szélcsendben kb. 1500 méteren. Dél körül jobban kisütött a nap addig jutottam fel kb. 2000m-re onnan pedig annyira meleg volt, hogy még a pólót is levettem magamról felfele menet. Az arcom és a fülem bekentem naptejjel tanulva az előző évi leégésből de a felső testem ismét leégett. Hiába március van a nap ilyenkor már nagyon erős. Kb. 2450 méterig mentem fel, a Furka hágó magasságával voltam egy szintbe. 2000 métertől a Galenstock fogadó mellől nem az úton mentem tovább. 2-es fokozatú lavinaveszély volt, a hó olyan volt mint a beton meg volt fagyva az előző túrázók nyomán mentem feljebb. Ochsenalp felé mentem amely 2435 méter magasan van. Szemben velem a Tiefengletcser illetve a Sidelengletcser volt látható. Amiért érdekes ez a két gleccser az, hogy a hegy másik oldalán húzódik a Rhone gleccser ami jóval nagyobb mint ez a két gleccser. 13 óra körül értem fel 2450 méter magasra szélcsend volt, kb. lehetett 20C fok, én annyinak éreztem. Jó idő volt a túrázáshoz.

Ma nem mentem túrázni mert szakad az eső.