Akad még azért olyan határközeli, Szombathelyről 2 órán belül elérhető, és egyben értékelhető nagyságú síterep, amiket már régóta nézegetek, hogy jó lenne őket kipróbálni. Ilyen például Hirschenkogel, ami mellett számtalanszor elszáguldunk, hiszen inkább Stuhleck-re (vagy az S6-on még távolabbra) megyünk. Dél felé meg az A2-esről látom mindig a Koralpe táblákat. És ott van még Klippitztörl, amit most végre kipipáltunk.

Két beülős felvonó, egy húzólift, 28 kilométer pálya, és még Mauterndorf felé sem jelent kerülőt – így esett a választás Klippitzre. Az A2-es autópályát elhagyva egy egészen komoly kaptatós szerpentin vitt felfelé. Az ismeretlen helyen a parkoló volt az első kihívás. Az út melleti P1-esnél reggel 9 körül elég nagy volt a káosz, nyilván belejátszott ebbe a szombat is, ezért visszafordultunk, és a feljebb található P2-est válaszottuk, ahol viszont igazán kényelmesen lehetett megállni és átöltözni, felcsatolni. Jegyet venni nem itt, hanem egy nagyon rövid csúszást követően a húzó felvonók aljában lehet.

Olyan félig ködös, félig napos időnk volt, ami azt jelentette, hogy a hegy déli, dél-nyugati oldalán nehezebben lehetett látni, míg északra, észak-keletre tiszta volt az idő, és a nap is kisütött néha. Kifogástalan volt viszont a pályák minősége, elsőosztályú hóval. És ami még fontos, szombat ellenére sem tapasztaltunk zsúfoltságot. Kifejezetten gyorsan síelhető, zömmel kék pályákon lehet csúszni, és a pirosak is könnyűek. Bár mi most nem vittük a lányokat, azt azért megállapítottuk, hogy ezt a terepet élveznék ők is, igazi családi pályák ezek.

A négyes beülős Bärenwaldift melletti 9-es és 10-es pályán nagyokat lehet veretni, és a kezeletlen 11-es sem rossz, leszámítva a végén az erdei kanyargós részt. Ez utóbbinál a vége felé már enyhén izgultunk, hogy hol kötünk ki, de végül megláttuk a felvonó alját.

A terep másik felén egy régi kettes beülős van, a mellette lejövő 2-es pálya elég unalmas, de legalább széles. A legizgalmasabb lejtők a rendszer közepén találhatók, több variációban is el lehet érni a húzólift alját. Ráadásul errefelé alig találkoztunk emberrel, talán éppen a húzólift miatt. Nem nagy ugyan az egész terep, de a nap végére mégis annyira elfáradtunk, hogy össze-vissza dőltünk ki a csákányosból, úgy röhögtünk, hogy konkrétan nem sikerült magunk alá emelni a rudat többedik próbálkozásra sem a beszállásnál. Végül aztán külön-külön megoldottuk.

Összességében csak pozitívat tudok írni Klippitztörl-ről. Egy egynapos síelésre tökéletes választás, tempós csúszásokra ugyanúgy, mint akár családi programnak.

Harmadszorra voltam ott, visszatértem mert mert az elmúlt két alkalommal is nagyon tetszett. Hosszúhétvégére kíválóan alkamas, száraz az út akkor jól megközelíthető szerpentinen kell felmenni a síterephez. 1500 m- ről indul egy kétszemelyes ülőlift. Jó parkolási lehetőség. Közel a lift. kedvező napijegy , főleg, hogy órára is lehet venni jegyet , ez újdonság. Széles , jól kezelt pályák vannak olyanok is amik az erdőben mennek, kevés emberrel , ami nagyon kellemes. Jó árú hüttékkel. Itt lehet enni a legjobb gőzgombocot 5 euroért. 😀

Klippitztörl. Másodszor jártam itt, közben sok más tájon, terepen, így most más szemel néztem. A közelsége és az olcsósága miatt választottuk újra, és jól, mert az ár- érték aránya jó. A Weberwirt szállóban laktunk(Prebl), a Személyzet és a tulaj nagyon kedvesek, barátságosak, a félpanziós ellátás is megfelelő, vagy inkább jó volt, főleg azért az árért. Az időjárással már nem volt akkora szerencsénk, mint a szállással, mindhárom nap borús volt, a háromból két napon is a köd vetett véget a sízésnek, nem a felvonózárás. A pályák rendben voltak, tömeg gyakorlatilag szombaton sem, és ha versenyzők is kijöttek edzeni , akkor sem zárták le az adott pályát. A síterep az elmúlt 10 évben nem sokat fejlődött, ugyanaz a két és négyüléses felvonó, középen meg a dupla csákányos, amit igazán jó lenne egy ülőfelvonóra cserélni már, sokat dobna a terepen. A pályák előkészítése jó, és mivel nincs nagy tömeg, normál körülmények mellett egész nap jól síelhető. Más a helyzet pl ködben, amikor előjönnek az egyéb hiányosságok, hogy a pályákat kétoldalról jelölő karók hiányoznak,(nagyon kevés van), tájékozódást segítő táblák alig vannak, így ködben könnyű eltévedni, vagy kisízni a pályáról( háló sincsen a rizikósabb széleken). Van még egy érthetetlen dolog, de mintha más hsz-ben is olvastam volna, hogy valamilyen okból kifolyólag nem szeretnek ágyúzni,így lesz a 30 km -rel hirdetett pályarendszer valójában csak 19km(?), és mind kék, az összes piros pályájuk a természetre van bízva. Idén végig figyeltem, a honlapon, az interaktív térképen fel vannak rajzolva a piros pályák, de rákattintva mindig azt írja, hogy előkészítés alatt, zárva. Hát, tudom, hogy jó munkához idő kell, de ezeket lesz...ják, mert semmit sem csinálnak, nemhogy előkészítenék. Úgy gondolhatják, ennyi embernek ez is elég.
A hütték nem nagyok, a választék sem nagy, de elfogadhatóak, viszont van egy pár hütte, amelyikben pórul járhatunk,ha nem viszünk készpénzt, mert nem lehet kártyával fizetni. Említettem, hogy csak kék pályák vannak hivatalosan, de szinte mindegyik pályán vannak piros részek, ami haladóknak jó hír, a nagyon kezdőket viszont óvatosságra inteném. A terep kicsi de takaros és általában eléggé hóbiztos, azoknak ajánlom, akik tanulni, fejlődni akarnak, és nem szeretik a tömeget, néhány napra jó választás, én biztosan megyek még oda.

Chopoker kolléga sportgastein-i intelmén felbuzdulva írok pár szót a szombatunkról.
Győrtől Grazig zuhogott az eső, de már Grazban látható volt, hogy a hegyek felett süt a nap.
Klipitzre érkezve képeslapra illő idő fogadott minket. Az éjszaka 10cm friss hó esett, a fák, a táj, a hegyek szép havas volt.
A pályát nyitás előtt nem kezelték, talán nem is lett volna értelme, de 11-re szép nagy buckák alakultak ki, köztük jeges foltok. Aki tudta kezelte, aki nem, az szenvedett.
Nagyon kellemes pálya, érdekes a déli-keleti-északi tájolás, mindig lehet találni megfelő állagú pályát.
Jó hely, legfőbb előnyének az A2 közelségét mindanám, s azt, hogy távolabbi terepekre autózva is be lehet ugrani pár órás csúszásra.

Ma ellátogattunk 10 éves unokatesómmal Klippitztörlre, lesz ami lesz alapon. Múlt héten nyílt meg a Bärenwaldlift és vele együtt a 10-es pálya, így ez viszonylag friss hóval, rendezetten, jól kifagyva várt minket. Ez a terep nem igazán kezdőknek való, sok a letörés, kanyar, kisebb bukkanók, amitől izgalmassá és nehézzé válik. A francia terepek (Risoul, Pra Loup) kék pályáihoz tudnám hasonlítani. Azért adtam a helynek 5 csillagot, mert ilyen katasztrofálisan ergya hóhelyzet mellett is remek pályát tudtak építeni, ami csak néhol volt köves, vagy fűfoltos. A hegy adottságai miatt, ha megjön a hó, biztos szuperjót fogok még ott egyszer síelni! A Hocheggerlift (2üléses) vitt fel minket a P1 parkolóból, az átvezető út a 10-es felé sajnos eléggé kavicsos és földes volt. A 2-es pályán meglátszik, hogy hetek óta tapossák és nem volt utánpótlás hóból. Minden apróbb terephiba érződik, kövek, kavicsok, föld mindenhol, a hó gyakorlatilag barna. Teszek fel mindjárt fényképalbumot is, ide nem tudom hogy lehet beilleszteni.
A 4 üléses lift 4 perc alatt ér fel és a 10-es pályán normál tempóban 3 perc alatt le lehet érni. A Steinkeller Hüttében ittunk, 3€ a fél liter sör, 1.8€ a tea citrommal (unokatesóm szerint hányás íze volt :D ) és 2€ a Glühmost, ami nekem ízlett.

Szumma: ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas terepeket és már tud alapfokon síelni.

Fotógaléria (szerk.):
https://sielok.hu/fotoalbum/klippitz-keves-hoval/kep/1/