Fél napot síeltünk: sokan voltak, de nagy tömeg azért nem volt (a mariensee-i ülőszéknél max. 1 perc sorban állás); kemény műhavas pályák, amik 10 óra után igen kemények (jegesek) lettek (rendes hó csak a fekete pálya felső részén volt az időmérő pálya aljáig-ott nagyon jó volt síelni).

(tegnapelőtt ismerős elmondása alapján melegebb időben szintén tömeg, de hamar nagyon huplis pályák voltak, sokan esetek, keltek).

Egy 3-as osztályzatot azért adok a mai napra. (éles kantnival menjen, aki mostanság akar kimenni!!!)

Nagyon-nagyon hiányzik egy rendes havazás.

Tegnap (dec.30) szikrázó napsütés, hatalmas tömeg, hosszú sorok a lifteknél. Ez utóbbi nem zavart, mert túrázni mentem Dagoberrel. A parkolót rendesen kibővítették, így parkolási gond megszűnt (viszont sokat kell gyalogolni). A lapos részen a kutyát pórázon kellett tartanom mert annyian jöttek lefelé mintha felvonulás lett volna. A három lift találkozásánál lévő kocsmákban még állóhely is alig volt. Nem is időztem sokáig, megittam a sörömet és húztam is tovább. Fent meglepve tapasztaltam, hogy Mariensee felőli oldalról nincs minden lift tele. Gondolom annyira szétsíelték a pályát, hogy csak a fanatikusak maradtak. Talán ennek köszönhető, hogy lefelé jövet a fenti kocsmában simán találtam ülőhelyet. Lefelé jövet a pálya minőségén meglátszott a tömeg. Mönichkirchen oldalon igazából nincs meredek rész. Ennek ellenére néhány helyen szét volt sieve a pálya. Összességében nagyon kellemes kis túra volt. 11-kor indultam az alsó állomástól fél kettőre értem a csúcsra, kényelmesen megebédeltem és még világosban hazaértem.

A szombati ausztriai havazást látva, egy hirtelen ötlettől vezérelve, vasárnap kiugrottunk egy 4 fős társasággal Mönichkirchenbe, csúszni egyet. Elsősorban a közelsége miatt választottuk, valamint az előzetes tájékozódás szerint arrafelé minden utat tökéletesen járhatónak jeleztek és ez így is volt a valóságban is. A reggel fél hetes budapesti indulást követően 10 órakor már a bérletpénztárnál álltunk. A Sonnenbahn lift parkolójában már szép számmal volt autó és főleg honfitársaink képviseltették magukat, de azért még találtunk szabad helyet. A pénztárban egy kedves magyarul is beszélő lány adta a tickettet, ami egész napra 36,5 euro és délig óránként 2 euroval csökken, de van 2-3-4 órás jegy is. Az előrejelzések szerint napos, de szeles időt ígértek, de megérkezésünkkor a hegy épp álmosan egy nagy felhődunyhába takarózott, amit Holle anyó meg is rázott egy kicsit, így hóesésben kezdtük a síelést, de egy óra múltán valóban teljesült az előrejelzés, mert szélúrfi elfújta a felhőt és a nap hátralévő részében napos, de szeles időben róttuk a kilométereket. Minden felvonó és minden pálya üzemelt, bár a hóréteg helyenként nem volt túl vastag, mert a szél lefújta a havat és ott kicsit jeges volt. Néhol már kis barna foltok is át-át ütöttek a fehérségen, néhány apró kavics társaságában, máshol meg kicsit buckás volt a pálya, amin technikai és természetes hó keveredett. Első csúszásra bemelegítésként a Schwaigbahn tetejétől (1315 m) teljesen lecsúsztunk a parkolónkig (1000 m), de kb. félúttól a Sonnenbahn lift melletti 5-ös pálya egy lejtés nélküli helyenként botozós, nem túl élvezetes szakasz, úgyhogy ezt legközelebb már csak a hazainduláskor vettük igénybe. Inkább átmentünk a másik oldalra és a Panoramabahn melletti 7-8-9-10-es pályákat váltogattuk, egyszer egyszer visszacsúszva Schwaigbahn aljába, majd újra vissza a Panoramabahnhoz. Fél kettő felé, amikor már kellően átfújt minket a szél egy fél órácskára meglátogattuk az 1415-ön lévő Stoa-Alm hüttét, amelynek teraszáról gyönyörű kilátás nyílt a tájra, de mi most inkább bent a melegben ettünk egy forró sajtos knédlis levest (4.30 euro) ki-ki egy forraltborral (4.50) vagy búzasörrel (4.50) leöblítve, majd folytattuk ahol abbahagytuk egészen zárásig. Összességében egy jó kis nap volt. A pályán helyenként sok volt az ember, főleg kezdő és snowboardos, meg sok gyerek, ezért nem nagyon lehetett full tempóban közlekedni, főleg a 9-es pálya alsó részén kellett vigyázni, de azért a 7-es pálya tetején az indulása utáni letörésen bátran lehetett engedni. A fekete jelölésű 8-as pálya sima piros, bárki bátran kipróbálhatja. Az időjárással is szerencsénk volt és most a pályarendszer gyakori hátránya az előnyére vált, mármint hogy alacsony, mert a felvonók és a pályák így végig a fák között mennek, amelyek azért jócskán felfogják a szelet, más magasabban fekvő pályákon fahatár felett ilyen szélben már nem biztos, hogy mentek volna a felvonók. Bár a pályákon sokan voltak, de a lifteknél egyszer sem kellett sorban állni. Kezdőknek és a haladó szintre most lépőknek egy-két napra ideális síterep, de úgy érzem lehetőség szerint mi is kimaxoltuk. Az ilyen távolságban (kb. 3-3 és fél óra Bp-től) lévő síterepek közül Donovalyval és Hirschenkogellel, nagyjából egy szinten van és bár Stuhleck nagyobb (és drágább is), de az ottani hétvégi sorbanállás okán Mönichkirchen sokszor jobb választásnak tűnik egy napra.

Kezdő síelők vagyunk, ezért választottuk ezt a sípályát. Nem csalódtunk!!!
Az 5-ös pályát használtuk, tanulásra kitűnő. Talán az első 50-100m volt ami kicsit meredek volt első néhány csúszásra. Aki ott akar megtanulni síelni annak talán jobb egy kicsit lejjebb kezdenie. 3. Nap már egy kicsit unalmas-lassú volt ez a pálya. A parkoló 31., 01. Rogyásig volt autókkal, nem volt könnyű helyet találni. De a pályán már nem volt vészes a tömeg. Felvonónál max1percet vártunk, de többnyire még annyit sem. 02.-án majdnem kezdésre értünk oda, esett a hó rendesen, alig láttunk vmit mikor mentünk fel a felvonoval. (Nem volt szemcsink) Most már értem, h miért kell. Lefelé szinte vakon csúsztunk a hóesésben. Összeségében jó volt minden. Kezdőknek én is csak ajánlani tudom!!!

2017 február 19. vasárnap reggel volt. Úgy beszéltük meg, hogy déltől veszünk másfél napos bérletet Mönichkirchenben, tehát nem kellett korán indulnunk. Az út kellemes volt, nem egészen három és fél óra alatt odaértünk. Mivel előző szezonban már síeltünk ezen a pályán, tudtuk, hogy vasárnap sokan lesznek és nem könnyű ilyenkor parkolni sem, ezért nem Mönichkirchenbe mentünk, hanem a pálya alsó részére Mariensee-be, ahol egyszerűbb megállni. Innem indul egy 4- személyes ülős felvonó, a Panoramabahn, ami 1450 méter magasra repít fel, kb 5 perc alatt. Az idő szenzációs volt, hétágra sütött a nap. A pályáknak ez jót tett egy darabig, de ahogy elment a nap, egyből el kezdett fagyni. Mivel sokan voltak vasárnap lévén, 3 óra tájban nem csak jeges, de buckás is lett a terep. Erősen megdolgoztatta a lábat, de ettől függetlenül lehetett élvezni.
A szállásunk az Ofnerhof, Unternbergben van, kocsival kb. 12 percre a Mariansee-i parkolótól. Kedves ismerősként fogadtak minket, mert az előző szezonban is náluk szálltunk meg. Ha jellemeznem kellene 2 szóban a helyet, az igényes és ízléses kifejezéseket használnám.
Kipakolás után erősen éreztük a combjainkban a fáradságot, amire a legjobb kúra a csapolt búzasör. Na, ez már nem volt annyira egyszerű feladat, mint gondoltuk. Nincsenek nagyon vendéglátó egységek a környéken. Persze, aki keres, az talál is, úgyhogy a szállástól mintegy kilométerre lévő Simas lifteknél lévő hüttében kötöttünk ki. Szimpatikus hely volt és volt csapolt Edelweiss.

Másnap szintén a szokásos parkolót választottuk, mert a szálláshoz az közelebb esik, mint a Mönichkircheni nagy parkoló. Az idő, síeléshez tökéletes volt, de a nap nem sütött, ezért a pályák délutánra nem jegesedtek meg annyira és hétfő lévén jóval kevesebben csúsztak, tehát a buckák sem nőttek a térdünkig. Tulajdonképpen 2 pálya van, amit érdemes használni haladó szinten. Ezeken felváltva nyomtuk. Van még egy kék pálya, a már említett főparkoló felé, de az annyira nem meredek, hogy néhol még botozni is kell rajta. Kezdőknek kiváló választás. A fárasztó egész napos sízés utáni regeneráció sajnos nem jött össze, mert a Simas hüttével lukra futottunk. Valamilyen technikai ok miatt nem volt nyitva.

Szombaton voltunk itt. Jó ötlet volt nyitásra menni a Mariensee-i felvonóhoz, mivel így tökéletes pályákon körözhettünk 11-ig. Sajnos délutánra a pálya alsó fele már tiszta jég, és buckák. Szerencsére itt a pálya mellett a kétnapos hóban még jókat lehetett csúszni, de 3 órára már ez se volt élvezetes. A felső fekete szakasz délután is hibátlan, kár, hogy középen nincs beszálló a felvonóba. A Mönichkirchen-i részen sajnos rövid a pálya, ês lassú a felvonó, de láthatóan azért sokan szeretik. A hosszú felvonó tetejétől indul a 100 km-es sífútó út Semeringig. Aki szereti a téli erdőt, ajánlom próbálja ki egyszer, könnyű beleszeretni. Osztrák autópálya-matrica nélkül is elég jól megközelíthető hely.