Mintha egy hét különbséggel nem ugyanazon a síterepen jártunk volna, ezért szeretném kicsit árnyalni a jelenlegi képet.

Hóhiány miatt csak a pályák fele üzemel a svájci oldalon, és az összes nem kezelt sípálya zárva, így az teljes terület kevesebb, mint 2 nap alatt besíelhető. 3000 méter alatt gyakorlatilag csak a húágyúzás mentette meg a pályákat, amik többnyire jegesek, jégbordásak, sok a köves szakasz.

Sajnos ezen a Rothorni oldalon hóágyúzással sem javítottak. Hóágyúzást itt csak a lezárt pályákon folytattak, ahol a hetek óta tartó hideg ellenére csak most készítik elő az alapot (8-as pálya és a teljes Kumme/Tuftenkumme rész). A gornergrati oldalon ellenben a nyitott pályákra hóágyúztak nap közben tíz méter magas kupacokat, amiket csak a pálya két szélén lehetett kikerülni (25 és 41). Ezeket kupacokat szerencsére másnapra elterítették.

A panoráma, valamint a Rothorn és a 19-es pálya nélkül számomra a Sunnegga / Blauherd / Rothorn sajnos nagy csalódás lett volna. A közepesen meredek pályák és a szekérutak sokat rontanak az összképen, valamint hiába az új kabinos lift, ha a Kumme továbbra is lavinaveszélyes és a Rothorn szeles időben zárva. Másik negatívum, hogy a terület a szezon elején és végén sajnos a hóviszonyoktól függetlenül nem üzemel.

Habár az elmúlt években rengeteget invesztáltak erre a sítereprészre és a három ülőliften kívűl (Patrullarve, Ela és Eisfluh) gyakorlatilag minden megújult, nem tudták még felejtetni, hogy a Rothorn több szezonban is zárva volt, amit a síbérletárakkal nem kompenzáltak és ezekben a szezonokban a síterep besíelhető méretébe nagyvonalúan beleszámolták (a régi Kumme ülőlift völgyállomását egy lavina pusztította el, és csak az idei szezonra adták át az új kabinos liftet. A Blauherd – Rothorn kabinos engedélyét pedig csak az oszlopok alapjának stabilizálása után az előző szezonban hosszabbították meg).

Sajnos a pályák nagy része színezéstől függetlenül sok szekérutas részt tartalmaz, amik erősen felkövesedtek (csak a Sunneggai oldalon: a 14 közepe, 11-es a 19-es elágazásától, 9-es az új kabinos előtt egészen a Patrullarveig, a teljes 2a és a 15-ös nagy része, valamint a 3-as az 1-es végétől). Vonalvezetésük nagyrészt unalmas és nem késztet ismételt lesiklásokra.

Érzésre napról napra több volt a sziklafolt, ami a síbérletárakat tekintve nem elfogadható. A graubündeni síterepek és az osztrák pályafenntartók is sokkal konzekvensebben oldják meg a problémát, és legalább nap elején, a pályabesíelés során eltakarítják a nagyobb szikladarabokat, vagy jelölik a kisíelt részeket.

A Rote Nase kabinos sajnos csak megfelelő hóviszonyok, kevésbé szeles idő és alacsony lavinaveszély esetén üzemel. Innét érhetőek el a Triftji legendás buckapáylái. Sajnos a síterep ezen részén a gleccser visszahúzódása miatt már évek óta nem üzemel a húzólift. Így a berajzolt pályák inkább csak jelképesek, hiszen a Stockhornra vezető kabinos liftet már 2007-ben leszerelték (34-es pálya csak a Rote Naseról áttúrázva elérhető). A 31, 32 és 33-as pálya az év nagy részében zárva és sajnos a legtöbb esetben csak a pályakilóméterek számát növeli. A 34-es pálya pedig csak a következő 5 évben megvalósuló projekt miatt van még egyáltalán berajzolva!

A White Haar (28) a síterep egyik legjobb pályája, ami a kabinosnál kialakuló sor függvényében biztosan többször fog szerepelni egy átlagos napi programban. A kabinos menetideje 5 perc, főszezonban akár fél óra is sorbanállással telhet.

A gleccser a héten csak 3 nap volt nyitva, ebből egy nap csak délelőtt. Szerencsére aznap pont sítúráztunk. Sajnos ebben a magasságban nem ritka a síelésre alkalmatlan időjárás. Teljesen átlagos, hogy egy héten csak egy-két nap van nyitva az összeköttetés az olasz oldallal, és a teljes Trockener Steg / Schwarzensee rész zárva van.

A szél a Trockener Steg alatti piros pályán a maradék havat is eltakarította, így a „gleccsersíelés” új értelmet nyer. Ez sajnos nem kivételes eset és ezért az olasz oldal és a Theodulgleccser Trockener Steg feletti része a síterület leghóbiztosabb fele.

A meteoswiss alkalmazása megbízhatóan jelzi két-három nappal előre, ha vihar várható. Mielőtt valaki nemzetközi bérletet vesz (mindkét oldalra érvényes), mindenképpen figyelje az időjáráselőrejelzést. Visszatérítés akkor sem jár, ha egész héten zárva az összeköttetés. Ennek megfelelő főszezonban a tömeg az összekötő lifteken és pályákon jó időben. Érdemes egyből nyitáskor felmenni.

Összességében lélegzetelállító a Theodulgleccser (a magasság miatt majdnem szó szerint), de a hideg miatt a szezon nagy részében egy teljes napot nehéz csak itt eltölteni. Szerencsére ebben az esetben véget nem érő szintkülönbségű pályákon érhetjük el a völgyeket.

A héten sajnos csak Take-Away volt, melegedni maximum csak a vécékben lehetett. Ha az olasz oldal nyitva, jó éttermeket ezen az oldalon is lehet találni. Nekem a Chalet Etoile tetszett tavaly a legjobban.

Napi par csúszásra jelenleg OK, de ha valaki sportosabb síelő, az olasz rész nyitásáig és a következő kiadós havazásig válassza inkább a nagyobb berni vagy graubündeni síterepeket. Síélményben jelenleg egyszerűen többet nyújtanak.

Mi így is élveztük, de csak mert minden nap már nyitáskor fenn voltunk, és délután korábban lejöttünk. Éttermek nélkül ebben a magasságban egyszerűen nem lehet egy teljes napot zárásig a pályán tölteni. Jelenleg csak Waadt kantonban vannak az éttermek a sípályákon nyitva. Ez a legtöbb kantonban valószínűleg január végéig így is marad.