2017. február 10-15. között egy sítábor keretében voltunk Gerlitzen síterepén. A hét első felében borult, ködös idő volt, rövid látótávolsággal. Aztán az utolsó két napra eltűntek a felhők és verőfényes napsütés volt a völgytől egészen a csúcsig. A pályák mindenhol rendben voltak, 2-3 kivételével mindegyik működött. Délutánra jókora buckák alakultak ki és a Kanzelbahn kabinoshoz vezető piros pályákon vizes havon (gyakorlatilag jégkásán) kellett lecsúszni. Lefelé menet érdemes a végén a jobbra található kék pályán rövidíteni.
A síterep elsősorban középhaladóknak ideális, piros pályából van a legtöbb. A kezdők viszont remekül tudnak gyakorolni az 5-ös kék pályán, ami teljesen különálló, enyhe lejtésű pálya, nem csúszik bele vagy megy át rajta piros és van mellette egy könnyített beszállással rendelkező nyolcüléses lift.
Sikerült kifognunk a tartományi síszünetet, ezért a lifteknél összejött néha a tömeg, de 10 percnél nem kellett sehol se többet várni.
Apró negatívum, hogy a síterepen sehol sem lehet bankkártyával fizetni és hogy a teljesen kezdőknek nehéz lejutni a hegyről, mert se a kabinoshoz, se a parkolókhoz nem vezet kék pálya. Ez azért sem előnyös, mert az ülőliftekkel csak 5 euró ellenében lehet lefelé jönni.
Előny viszont, hogy jól áttekinthetőek a pályák, a pirosak is egyenletesen lejtenek és szinte mindegyik pálya nagyon széles. Sok hütte van, ahol meg lehet pihenni útközben. A kedvencünk az 5-ös pálya aljában található Almseehütte volt, ami szélvédett, napos terasszal és egy nagyon hangulatos hópihe alakú bárpulttal és zenével csalogatta a vendégeket.
Ebédidőben is ide jöttünk, mert déltől egyig egy gombostűt sem lehetett leejteni a fenti Gipfelhaus étteremben.
A szállásunk a tó másik oldalán volt, de az ingyenes síbusszal kb 30. perc volt a kabinos felvonó. Láttunk néhány síelőt felszerelés nélkül és tőlük tudtuk meg, hogy pár euróért fent lehet hagyni a sílécet/deszkát egy őrzött helyen. Ez az azért is praktikus, mert a síbuszon nincs sítároló, ezért az ölünkben kellett fogni a deszkákat.
Összességében jól éreztük magunkat, széles pályák, többnyire napsütés és vendégszerető személyzet fogadott minket.

Üdvözletem!
Az elmúlt héten újfent csodás sínapokat töltöttünk itt remek hóviszonyok közepette, mind a kezelt pályákon, mind pedig a kezeletlen "felületeken". Mivel a szállásunk 1600m felett található, így folyamatosan igazi téli hangulatban múlattuk az időt, s végre az erdei síutakat is használni tudtuk reggel ill. zárás után a Pöllinger Hütte - szállás - Kanzelbahn között.
Minden reggel kellő időben érkeztünk a Kanzelbahn-hoz, így az elsők között csúszhattunk, porhavas körülmények között. Reggelente a Villach környéki nyugdíjasok számából lehetett időjóslásba bocsátkozni(minden tiszteletünk az övék, s irigykedve gondoltunk arra, hogy talán majd mi is megérjük eme napokat, hasonlóan jó erőben). A pályákon szinte csak lézengtek az emberek, a vendéglőknél is alig-alig voltak, ha nem volt kék az ég.
Az új 6-os nagyon komfortos, de a legnagyobb "király" az alatta található, s csákányosban végződő pálya volt. Gyakorlatilag minden sítársamat "dalra fakasztotta"(11-42éves korig), igazi adrenalin-bomba, csak arra kell figyelni, hogy a Seppl-Hütte előtt maradjon erő megállni:)...ahol egyébként is érdemes elidőzni egy italra, s szemügyre venni a vendéglőhöz méltóan, a környék leghangulatosabb illemhelyét(parfüm, papír-zsebkendő, egyedi fűtés, intim-betét!!!). Nagyon komoly(még szállásnak is bevállalta volna egyikőnk:)
Az igazi szenzációt viszont a kezelt+kezeletlen pálya kombinációja jelentette, gyakorlatilag bármerre elindulva, persze a csapat kedvence továbbra is a Klösterle/Neugarten, kiegészülve az előbb már említett útvonallal.
A középhaladó síelőink is nagyon ügyesen fejlődtek, remek hely ez, csak azt nem értettem, hogy hová tűnt a sítársadalom? No persze nem bántuk, hogy kevesen vannak, de felmerült bennünk a kérdés: Vajh, mennyire rentábilis mindez?
Remélhetőleg jövőre is itt múlatjuk a síszabadságunkat, soha rosszabb körülmények között.
Amúgy a legjobb csapolt sör továbbra is a 8-as ülős aljában(Neugarten) kapható(Hirter Privat Pils), a többi helyen mért Villacher Bier nem igazán karakteres, de azért folyadékpótlásnak megfelelő:)

5 napot síeltünk itt, 4 felnőtt és 3 gyerek, különböző sítudással (újrakezdőtől a haladóig).
Megtévesztő, hogy az időjárás jelentésben (pl bergfex) a völgy az 520 méteren fekvő településeket jelenti, a hójelentésben viszont a völgy az 1000 méteren fekvő Klösterle szintjére vonatkozik. Tehát Annenheim-ben a szállásunknál hónak nyoma sem volt, tök fölösleges volt vinni a hótaposókat :)
1000 méter felett volt hó bőven a pályákon és azokon kívül is, minden pálya és felvonó üzemelt.
Reggel a kabinos alsó állomásánál volt némi tömeg, de 4-5 percnél többet nem kellett várnunk. Egyébként a parkolókat gyorsan töltik fel, segítők irányítják ki hova álljon, látszik a sokéves rutin.
Az időjárás gyorsan tud változni, ha süt a nap és nincs elég hideg, akkor délutánra vacakká válik a pályák alacsonyabban fekvő, nagy forgalmú része. Ez sajnos pont a kevesebb tudással rendelkezőknek okoz kellemetlenséget "hazafelé", a kabinos felső állomásához való lejutásban. Ilyen esetben azt ajánlom, hogy jöjjenek inkább le az ülősön (Gipfelbahn), fent pillanatok alatt beszállítják őket lecsatolt léccel.
2 perces sorban állásnál több még hétvégén sem volt, nagyon haladós a 8-as és az új fűtött üléses 6-as ülős lift is.
Kis kezdőpálya van mindhárom alsó állomásnál, minden feltétel adott a tanuláshoz. Hüttékben sincs hiány, a szokásos osztrák árakat tapasztaltuk.

Csatlakoznék az előttem hozzászólóhoz, hogy a kéknek jelölt, de pirosas letöréseket és/vagy szűkítéseket tartalmazó pályák (2, 4, 10a) miatt inkább középhaladóknak és haladóknak ajánlom a terepet. Egyébként a 10a a fenti táblákon még pirosnak jelölt, de a nyomtatott térképeken "kikékült" :)
A 6a-nak kb semmi értelme nincs, mert aki odáig lejut a pirosakon, az nincs rászorulva a kékre.
Egy igazi hosszú (és széles) kék pálya van, az 5-ös, ezen is voltak mindig a legtöbben. Szerencsére itt van a 8 üléses felvonó, így problémát nem okozott a tömeg.

A pirosak viszont nagyon jók, kedvenc a 25 és 9-es. A feketék sem vészesek, mindig kezelt állapotban voltak.

Február 11-16 között egy sítábor keretében voltunk Gerlitzenen.
Az időjárás végig kedvezett nekünk, az érkezésünk előtt esett 25 cm hó, aztán napsütéses majd félig borult idő volt. A pályák csak az első napon buckásodtak össze délutánra, a többi nap mind szuperül lehetett csúszni egész nap. Éjszakánként esett még pár centi hó, így a táj is szépen kifehéredett, de csak a hegyen, a sípályához vezető út hómentes maradt.
Az iskolai síszünet miatt egész sokan voltak a hétköznapokon is, de ezt inkább csak a pályán lehetett érzékelni, a felvonóknál alig volt sorban állás.
A síterep inkább középhaladóknak és haladóknak ideális, kék pályából nem sok van, azoknak is egy része pirosban ér véget. A piros pályák viszont szélesek és kellemesen lejtenek. Ott jártunkkor minden pálya és felvonó üzemelt. Az egyik hüttéből a másikba síelést is könnyen meg lehetett valósítani, mindenhol vidám hangulat, kedves személyzet és finom hütte kaják voltak hatalmas adagokkal.