Ma itt jártam. Először de talán nem utoljára. A pályák rendkívül változatosak de aki most jönne azt lebeszélnem hogy várjon az első komolyabb havazasig . A pályákon szinte csak műhó van ami igencsak jeges sok részén. Az idő amúgy gyönyörű volt egész nap. A pályákon kívül azonban siralmas a helyzet. Max 10-20 cm hó mindenhol vagy kevesebb.

3 napot töltöttünk a régióban, szállásunk Mittersilben volt.
Bár nagyon szeretek síelni, most jutottam el először ebbe a régióba. Azt kell, hogy mondjam, ez egy másfajta minőség, mint amit az ember Lomnicon vagy Stuhlecken kap. A régió minden szegletéből süt a profizmus.
Olyan volt nekem ez a 3 nap, mint amikor egy gyerek beszabadul az édességboltba. Rengeteg finomság, nem lehet betelni vele. Vissza kell jönni és alaposan megrágva élvezni lakoma minden falatját.

I'll be back!

A híres hahnenkammi verseny hetén sieltünk a kitzbüheli terepen. Az időjárás kegyes volt hozzánk, első nap volt némi inverziós jelenség, fent kissé kásásodtak a pályák, de az alsóbb erdei részeken nem volt vészes. Két napon volt hóeséses, borus, ködös idő, változó láthatóság mellett. Néhol a pálya közepéről a szélső karók nem látszottak, mentem is egyik helyen egy fél kört a pályán kivül, rossz oldalról kerültem a szélét jelző karót :-).
A pályarendszer nagyon kiváló, változatos, általában nagyon szélesek a pályák. A liftrendszer szinte tökéletes, sok a fűtött ülészékes lift, némelyik kabinos is melegít.
Kichbergben laktunk, egy városka központi részén lévő apartmanban. A sibusz 60-70m-re állt meg, Egész héten azzal jártunk. A Maierlbahn volt a favorit(fűtött ülésű). A lift állomás bejáratánál van a busz megálló, onnan mozgólépcső visz a kabinig, lefelé a buszmegállóig lehet lesielni. Az első sibusz pont nyitásra ér oda, általában az első 5 között csipogtam be a felvonóhoz. Napközben is folyamatosan járnak a síbuszok.
Kezdőknek nagyon előnyös, hogy az összes levezető fő pálya kék jelzésű.
Gyakorlatilag az összes pályán megfordultam, az egyetlen lezárt pálya a kék 27-s volt.(nem hóágyúzható, erdei pálya).
A hatalmas rendszerre jellemző, hogy egyik nap a Pass Thurntól (70-s piros)a Maierlbahn aljáig (26-s kék)2 óra volt a menet idő, tempósan haladva, összesen 8 hosszú folvonót használva. Az egyetlen szépségfolt a pályarendszerben az F8-s csákányos, délután sokan jönnek visszafelé, 7-8 perc volt a várakozási idő.
Másutt egész nap szinte nincs várakozás (januári mellék szezon).
A híres verseny pálya melletti 21-s folyamatosan használható, bár néhol kalandos. A pálya egyes részeit elkerítették a versenyhez, így néhol csak a fekete letörés, vagy egy keskeny, ideiglenesen ratrakolt ösvény volt a civileké. Biztos sítudás nélkül nem ajánlatos elindulni ilyenkor a 21-n. A versenypálya miatt a Hahnenkamm felvonóhoz kerülni kell a tribün alatt, ez 100-200 m botozás (ez igaz a 22-n leérkezőkre is).
Sikerült az edzés egy részét megnézni. A síterület 95%-t nem érintik a verseny miatti korlátozások.
Pénteken este beautóztunk Kitzbühelbe. Egészen döbbenetes hangulat fogadott. Zengett az egész történelmi városrész, egymást érték a szinpadok, büfék, interjú sátrak. Óriási tömeg hullámzott az utcákon, és mindehhez ott volt a Hahnenkamm lejtője, kivilágítva, háttér díszletként.

December 27-én volt szerencsém Kitzbühelben síelni. A város előtt már fél órás dugóban álltunk, Kirchbergben parkoltunk, ahol ingyenes, és volt is azonnal hely a fedett parkolóházban. A pályák állapota nagyon jó volt az időjárás ellenére, viszont nagyon nagy tömeg volt, volt ahol tíz perces sorbanállás volt a felvonónál.
Itt éreztem azt először, hogy ha síelés közben megállok, elkaszálnak tuti. A mazsolák nem valók ide, nem mindig éreztem biztonságban magam. Ezerrel száguldó vérprofik hálójában nem túl kellemes síelni :) A tömeg miatt kora délutánra eléggé buckásak lettek a pályák, ahol meredekebb. Összességében tetszett a hely:)

Tegnap előtt megint itt voltunk.
Még hajnalban elkezdett szakadni a hó, és még akkor is tartott amikor ott voltunk.
Reggel 10-től kb 2-ig bírtuk a dolgot.
A látótávolság konvergált a nullához és a szeles havazás miatt a fél terep zárva volt.

Ettől függetlenül életem síelése volt. Szerencsére most kipihentem voltam, így nem is tudtak annyian büntetni. :)
Hatalmas élmény volt derékig érő porhóban szakadó havazás és dübörgő hóágyúk között szinte repülni.

A pályák eléggé tömöttek voltak a körülmények ellenére, de hála a folyamatos havazásnak a buckák simán átszelhetőek voltak. A 38-as aljában vidáman jöttem végig élen, ugratva egy-két buckán, a többin pedig simán csak átnyomulva.

A többiek a társaságban panaszkodtak, mert iszonyú gyorsan bepárásodott a szemüvegük, de szerencsémre engem csak az utolsó fél órában ért el ez a probléma, amikor már sokszor megálltunk.

Akinek van lehetősége az egyszer mindenképpen látogasson el ide ilyen időben, még mindig vigyorgok ha rágondolok.

szerk: Íme egy egyszerű rövid video az állapotokról a saját anyagok közül. :)