Tegnap és ma életemben először eljutottam Bánkútra. Nagyon nagy élmény volt, erről részletesebb lejjeb, most némi bevezető.
Békéscsabai gyerekként, lesve anno az MTV1 (akkor így hívták) hójelentését, izgatottan figyeltük mindig tesómmal az adatokat. Arra hamar felfigyeltünk, hogy Magyarországon Kékestető és egy Bánkút nevű hely viszi mindig a prímet, a többiek általában a közelükbe se tudtak érni.
Ez nekünk zavart okozott, mert Békés megyében is van egy Bánkút (Medgyesegyháza településrésze), és amikor vonattal mentünk nagyszüleinkhez Mezőkovácsházára, mindig átmentünk rajta. Az idősebbek úgy ismerhetik, mint a bánkúti búza kifejlesztési helyét. Sosem értettük, hogy Csabától 25-30 km-re miért vannak ilyen nagy havak, amikor nálunk alig, vagy semmi? Szüleink nevetve mondták, hogy van egy másik Bánkút is Magyarországon, fent, az Északi-khg-ben, és meg is mutatták térképen, nagyjából hol. Ettől fogva mindig is terv volt, hogy én oda el akarok jutni, "a másik Bánkútra". Persze, egy osztálykiránduláson nem vettem részt gimiben, naná, hogy akkor voltak a többiek Bánkúton...
Évek óta gyenge havak voltak, hétfőn viszont láttam, hogy Bánkút az előrejelzett 15-25 cm helyett, 30 cm felett kapott és már nagyon reménykedtem. Csütörtökön nyitottak, aznap délután 13:00-kor telefon a Miskolcon élő havernak, hogy lenne-e hely négy személyre még aznap estétől, mert KINYITOTT BÁNKÚT! Azonnal igen volt a válasz, pedig ő is épp Budapestről tartott hazafelé. (Köszi, Pisti!)
Pénteken nyitásra fent Bánkúton, kiváló időjárás, jó hóviszonyok. Bánkút teljesen eltért az eddig itthon tapasztalt síélményeimtől. Mivel eddig csak Eplényben és Mátraszentistvánban volt alkalmam síelni 2016. óta, így először ért az az élmény, hogy bizony nagy természetes hó van, és nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is, sőt még nagyobb. Havas tetők, fák, jégcsapok, igazi téli mesevilág. Az utóbbi idők hószegény telei után ez számomra felüdülés volt. Egyből eszembe ötlöttek a 90-es szlovákiai sítáborai Dedinkybe, a Magas-Tátrába, Donovalyba, stb... Fokozta a hasonlóságot a felvonók és a technika, gyerekkoromat juttatták eszembe a Tatrapoma felvonók, az indításnál nagyot rántó tárcsás felvonók és a hangosan zúgó elektromotorok. Tényleg, minta vissza az időbe 20-25 évet.
Az itt síelő emberek ruházata, síléce is részben idézte ezt a korszakot, sokkal kevesebb csili-vili szerelés, a parkolóban nem bumfordi városi terepjárók, viszont kevés snowboardos és határozottan sok az igazán jó síelő ember. Nincs annyi hóekéző kezdő, mint Eplényben, vagy Szentistvánban. A pályákra a hó éppen elég volt csak, pénteken még csak pár helyen látszott ki a föld, ma már több helyen is.
Számomra óriási élmény volt, egy igazi időutazás, visszahozva a gyerekkorom élményeit. Itt jól kell tudni síelni, a fekete pálya tényleg fekete, a piros is, a kék is. Pozitívum a pályák vonalvezetése, lejtése, a magyar szinten kiemelkedő hóviszonyok és a nagyon szép, igazi hegyi, némileg már alpesi táj (sokkal szebb, mint Eplény, vagy Szentistván.)
Negatívum, hogy nincs hógyártási kapacitás, továbbá a felvonókat és azok belépési pontjait jó lenne fejleszteni, módosítani. Továbbá elférne pár kötélfelvonó a "B" és "C" felvonó helyállomása között, mert így a "B" sokkal jobban tudná tehermentesíteni a "C"-ét. Ugyanez igaz a "D" felvonó völgyállomásától jómagam telepítenék egy hasonló kötélfelvonót a síházig, hogy ne kelljen gyalogolni.
Összességben Bánkút egyáltalán nem trendi hely, itt nem lehet Instagram képeken bohóckodni (legfeljebb a radarkupola alatt) :D, de épp ezért a sport iránti alázata is nagyobb az embereknek, egyszerűen családiasabb, barátságosabb. Nagy hó esetén ideális, továbbá remek lehetőség megtanulni síelni az alapokat a tanulópályán, továbbá haladóként hasítani a pirosokon és feketéken. 4/5.
Keresés
7 cm
