Ennek a két kedves embernek, és a többi érdeklődőnek okulásul leírom, hogy ezt egyszerűen ki KELL próbálni. Használata az első lejtő alján már világossá lesz, hiszen hamar rá kellett jönnöm, hogy szigorúan a fenekemmel kell irányítani, az amúgy tökéletesen reagáló, kivalló kanyarodó tulajdonsággal rendelkező, és a mély havat igazán szerető valamit. Szóval faralsz vele, mint a cajgáddal gyerek fejjel. A lábaidon található léceknek nem is nevezhető rövid valami pedig csak azt szolgálja, hogy meg legyen az egyensúlyod. De semmi esetre sem lehet lábbal lecsúszni vele. (akkor hagy a snowbikeot a kocsiban) Minél kevesebbet használod a lábaidat, annál jobban tanulod, és annál jobban is élvezed. Mellesleg van annyira újdonság még idén is, hogy a labancok még fotózkodtak is velem. Iszonyú sebességre képes, kipróbáltuk, mellém álltak lécekkel és aztán hajrá beülni a hegyet. Nyertem!!! De.... sajnos tudatlanságom, vagy csak a technikai hiányok miatt de be kell vallanom, hogy ugye úgy, mint a kerékpárral nem lehet kiállni a nyeregből rázós ugratóknál, azaz mindenedet üti a fenekednél. ( a profi készülékek 1000 euró felett akár három lengéscsillapítót, illetve rugós tagot is tartalmaznak) Nos snowbikeozásom harmadik napján eltörött a farokcsontom ( aki tudja tudja, aki meg nem az maradjon is úgy) most ezeket a sorokat a gépnél guggolva írom. Tanulság, azonnal beszerezni bodyprotektort azaz olyan rövid alsót, ami kiemelt farokcsont védelemmel van ellátva!
Összefoglalva viszont maga az élmény feledteti talán leendő bajaimat, hiszen milyen jó érzés egy síparadicsomban még az extrémeseknek is újat mutatni. A síbicikli persze ülős liften az öledben, húzósokon a kezedben szállítandó, míg a kabinba a talpak egy pattintással való leszerelése után simán betehetőek. Annyira nem ismerték, hogy még a kabint is megállították az elején, hogy becihelődjek, míg az "ausland"-okkal olyan intelligens labancok is simán előre engedtek, csak hogy kicsodálkozhassák magukat mi az Isten taligája van a kezemben.....