Még pár dolog eszembe jutott:
Az építkezés látványa nem volt riasztó, és a szemét se látszódott a liftek alatt, mert elég szép nagy hó volt, de persze messze nem annyi, mint most Au bizonyos részein. A srácok megpróbáltak lemenni egy szűzhavas pályarészen, de le kellett csatolni a kövek miatt.
Tényleg döbbenetes, ahogy Milán is írta, milyen ütemben épülnek az újabb pályák. Honnan a pénz meg a lendület, nem tudom, meglepő a mai viszonyok közt Kelet-Európában...A gyönyörű sípálya hangulatával együtt meg kell azért említeni, hogy pl a pincérnők, pultosok a boltban nem mosolyognak. Küzdelmes ott az élet,kevés a vidámság, ez benne van a levegőben.
Sok-sok vodka oldja arrafelé a feszültséget.(Különben olcsó és jó minőségű, pl 1 l Nemiroff a határon 3.5Eur, a boltban 18-20hrivnya fél liter.)
A határon minden úgy történt, ahogy Milán korábban megírta. Céges autóval voltunk, kis papír, nagy papír, mindenre fölkészültünk, úgyhogy könnyen-gyorsan átjutottunk mindkétszer. Visszafelé, föllelkesülve eleven és friss orosz tudásunktól oroszul köszöntünk az ukrán határőr hölgynek, aki jó bunkón leteremtett (magyarul), hogy mit képzelünk, ne beszéljünk oroszul, mert nem tudunk!Mondtuk, hogy mi csak kedveskedni akartunk, mire ő:ez így nem működik (??).Furcsa volt, de ez is csak a kelet-európai fíling és időutazás része volt, mint az egész utunk: a 80-as évekbeli kocsmák, éttermek, bakterházak, volgák, moszkvicsok világa.
Bocsánat, hogy kicsit hosszúra nyújtottam, kiszaladt a kezemből...
Milán, még egyszer köszi a figyelem-fölkeltést, a jó szállást, meg mindent :)

Ezt véletlenül küldtem el :)
Szóval tényleg nem magas a pályarendszer, de éppen ezért izgalmas és persze védett a nagy fenyvesek közt. A legtöbb pálya széles, és elég lendületesek, rengeteget lehet síelni a gyors liftek miatt is. Kevés a kék pálya, nincs is mindegyikhez közvetlenül lift, így kezdőknek nem ajánlott szerintem Bukovel.
Az árak viccesek: egy napijegy 188 hrivnya (kb 27Ft 1 hrivnya). Nagyon hangulatosak a hütték, persze ukrán formában, öles rönkökből összeróva, bent középen ég a tűz, körben az asztalok. Itt "horror" árak voltak, a forraltbor 20hr, egy borscs (az orosz tankönyvekből jól ismert nagyon fincsi céklaleves, sok fokhagymával és fánkkal) 41hr (ugyanez pl Munkácson, étteremben 8hr), egy húsos főétel szintén 30-40 körül, de mindez fönt a hegyen!! Ausztriához képest nevetséges.
A síelésről:
Szerencsére kevés a snowboardos, annál több a kezdő, még kezdőbb, rosszul síelő+bátor, még rosszabbul síelő+bátor+nagyon részeg ukrán a pályákon :)) Sokszor csak álltunk a pálya szélén és fogtuk a hasunkat, mert több, mint kabaré, amit ezek művelnek. A kevés kék pályán nap végére derékig érő buckák közti jégpályákon szerencsétlenkedő ukránok látványa néha csatatérre emlékeztetett, nagyon viccesek voltak, majd valamennyire látszik a képeken is.
Egyébként délelőtt és délután a meredekebb pályák is szuperül kezeltek, a délutáni buckák az előbbiek miatt direkt viccesek.
Tényleg első osztályú síélményt nyújt Bukovel, meglepően jó síközpont, megjártuk Bulgáriában Borovecet, olyan színvonalra készültünk, de ez megüti az osztrák mércét is, sőt!
A szállás:
Nem volt messze, kb 15 perc autózás Kőrösmező Bukoveltől. Tiszta, meleg, egyszerű házikóban aludtunk, nagyon kedves háziakkal. Furcsák voltak a reggelik, szerintem ukrán-orosz vendégekhez van szokva István, mert jelentős fehérje-bevitellel indult a nap: Pörkölt, máj, csirke, hol puliszkával, hol hajdinával. Első reggelink, mindenki meglepetésére „recska” volt, nem kis derültségre adva okot  Ez máj volt hajdinakásával. Szegény István nagyon kíváncsi volt, de nem mertük elmagyarázni, mit is jelent ez nálunk,így is eléggé törte a magyart, nehéz lett volna kultúráltan, hogy ő is értse Legközelebb azért megbeszéljük vele, hogy magyaroknak általában elég a vaj, kenyér, sajt, felvágott reggelinek.
A 80-as évek hangulatú „Kafé-bár”-okban szintén nevetséges áron lehet iszogatni, ezek igazából kocsmák, de mindet így hívják. Az orosz nyelv általános iskolából ismert, és újra felismert szavaiból kell gazdálkodni, mert semmilyen nyelvet nem beszélnek, még a sípályán is ritkán. De ez is hangulatos volt inkább, mint kellemetlen (30-as korosztálynak és afölött), az étlapot különösen jól tudjuk már. Jó volt föleleveníteni.
Tényleg kb 8 óra az út Bp-től, de odafelé Huszton, vissza Munkácson sétáltunk, így 12 óra volt. Újra szívszorító volt látni a magyar vonatkozású emlékeket, gyönyörű vidéket vesztettünk el. Érdemes nyáron is visszamenni, a Fekete-Tisza eredését, és még számtalan kirándulóhelyet lehet találni.
Egyelőre bajlódom a képekkel, amint sikerül, felrakom!
Mindenképpen visszamegyünk, amint lehet, és mindenkinek jó szívvel ajánlom Bukovelt és Kőrösmezőt egyaránt, ilyen vidám-szép-minőségi síelős élményem együtt még nem volt!

Hirtelen egy nagyon melós hét következett, ezért a késedelem, bocsánat.
Nagyon nagyon szuper volt, az egyik legjobb sí-és utazásélményem!!!
Bukovel első osztályú síterep, sok osztrák terepet fölülmúl. Ilyen gyors ülőlifteken még sohasem ültem, és egyetlen egyszer csákányoztam, poénból. 2 napot síeltünk végig,de egy pályán kétszer ritkán csúsztunk, nagyon jól körbesíelhető a 4 hegy. Változatos, élvezetes pályák, mind szinte más-más hegyoldalon. Itt nem hazugság a pályahossz, nem olyan, mint Nassfeld pl, ahol egymást agyba-főbe keresztező pályákat külön számolnak. A hó minősége is kiváló volt, napközben -2-3fok, kevés hóesés, némi napsütés, nagyon jó látásviszonyok.