Hadd írjam le tapasztalataimat a Bukoveli síhétvégénkről.

Először is: messze van, Budapestről van jó 600 km. Van határátkelő is, amitől elszoktunk az utóbbi években Ausztriába, Szlovákiába és Szlovéniába járva. Az út főleg a Tisza felső szakaszán Huszttól felfelé nem túl széles, viszont kanyargós, sok hosszan elnyúló településen átmegy és egyes szakaszokon erősen kátyús. Nappal lehet kerülgetni, sötétedés után rémálom.

Másodszor: ez a síterep még eléggé kialakulatlan, olyan értelemben, hogy gőzerővel építik a hozzá vezető völgyben az apartmanszállókat, parkolókat, magát a síterepet, mindent. Tehát a toronydaruk látványa és az anyagszállító Kamazok dízelgőze miatt még nem igazán alpesi falu hangulat uralkodik. A nagy építkezéseken megszokott sár, rossz utak, stb. A sípályákról látszanak a szemközti hegyoldalba az erdőbe irtott sávok.

A jó hír, hogy jövőre a szemközti hegyoldalban lesz három-négy új négyüléses Doppelmayr és 10 új pálya. Tavaly 38 km pálya volt, most 51, jövőre még több és ez így megy tovább. A felvonók gyorsak, úgy emelnek el az eleve gyorsan mozgó szőnyegről, hogy csak na.

Jó látni, hogy lesz egy csomó pályaközeli apartmanszálló és apartmanház, mint a nagy francia síterepeken.

Minden felvonó tövében és tetején kívül-belül színvonalas hütték.

Tervezik, hogy a terepet összekötik Dragoblattal, kabinost építenek, stb. Az építkezési láz láttán ez teljesen hihető. Képzeljük el, mintha Donovalyt összekötnék Chopokkal.. végülis csak néhány tíz kilométer, max néhány tucat ülőszékes.. de mindez Bukovelben teljesen hihető, benne érződik a levegőben.

Viszonylag kevés hó volt. A hely 950 és 1370 m között fekszik, tehát kb. mint Donovaly, de még az 1370-es csúcson is elég nagyra és sűrűre nő az erdő. Ez meglepő, mert a Nova Holán eléggé Szibéria feeling tud lenni. Ehhez képest Bukovel egy védett hely. Az egész terep az erdőhatár alatt fekszik, és nagyon sűrű az erdő. Ráadásul a nagy igyekezetben az erdőirtáskor elég sok fatörzs az erdőbe dőlt és ott is maradt, szal nem egy freeride paradicsom. Szerencsére a szembe levő csúcsok már magasabbak, 1500-1700 méteresek. Ami engem meglepett, hogy van egy csomó 1800, 1900 méteres csúcs is a környéken, sőt 2000 felettiek is, mégse ezekre építették a terepet.. na mindegy. Ha összejön a tervezett 250 km pályarendszer, akkor biztos bevonják ezeket a csúcsokat is.

Tárcsás felvonó nincs is, csak ülőszékes, de mégsem boardos paradicsom: a felvonók alján és tetején egész komoly placcok vannak, ahol léccel is jó párat kell lépni, hogy kívánt pályához vagy felvonóhoz érjen az ember.

A síelők többsége első vagy max második szezonos ukrán vagy orosz. Egyszer hallottam magyar, román, illetve német szót. Szal annyi hóekét, bukdácsolást no meg ön és közveszélyesen száguldozót látni mint sehol máshol. Először kicsit ijesztő volt.. Aztán jó érzés, hogy gyakorlatilag a legjobban síelők közé tartoztam :) A hegyimentők azért jobban síelnek mint én.

Tényleg eléggé zsenge a társaság. Pl. az egyik piros pályáról nyílik egy meredek fekete. A népek csak nyújtogatták bizalmatlanul a nyakukat. Mikor elindultunk, szép lassan megindultak utánunk. Néhány kör után már csapatostul verődtek hozzánk, sikongattak illetve kurjongattak a meredek pályán.
Ha megkerülsz a pályán kívül egy hóágyút, először néznek, aztán szépen lassan rákapnak az ízére..

Ja, a parkolóban a forgalomirányító, a kasszás, liftkezelő még csak nem is gondol arra, hogy vki nem tud ukránul/oroszul, olyan, mintha Magyarországon lennél, ahol ha a külföldi nem ért valamit, akkor hangosan ismétlik neki ugyanazt.. szal nagyon is kellet az a gyenge alap orosz. Amúgy kedvesek, de inkább azt mondanám, hogy ijedten néznek: még nem láttak külföldit.

A szállásunk Körösmezőn (Yasinya) volt, az utolsó falu a Tatár hágó előtt (Bukovel a hágó utáni első faluból nyílik). Láss csodát, élnek még magyarok. Mi is egy magyar háznál szálltunk meg. Jó erős hegyi kaja, reggeli, vacsora, príma volt. Mellesleg alig 50 méterre a Tisza partjától :)

Mit mondjak még, van egy két dolog, amiben változniuk kell, pl. a cigisdobozt meg a sörösüveget ledobják az ülőszékesről, ott éktelenkedik a szemét végig a nyomvonal alatt.

De ez változni fog, ha valahol, akkor itt érződik, hogy tanulni, adaptálódni akarnak. Fel fognak húzni egy francia méretű síközponotot, a negyede már kész.

Az időbeosztás is hasonló Franciaországhoz: a keleti idő miatt 8:30-tól 16:30-ig járnak a liftek, ez egy órával több, mint a CET zónában megszokott.

Amúgy hihetetlen hely, a Székelyföld hangulata keveredik a nagy nyugati síközpontokéval. Meg lehet szállni a hegyi emberek faházában, és reggel a szőnyegeikkel kibélelt lovaskocsijukkal megérkezni a sfelvonókhoz. De vannak modern apartmanok, színvonalas szállodák is, és Merci Sprinter kisbuszok is fordulnak a lovaskocsikkal együtt.

Mindenképp megéri elmenni! A hely legnagyobb hibája az, hogy megfájdul az ember szíve tőle, mert itt látni igazán, hogy basszus, tényleg, de tényleg meg lehetne ezt csinálni Szlovákiában is. Bazi nagy, grandiózus síterepet építeni, gyors, korszerű ülőfelvonókkal, jó minőségű, színvonalas hüttékkel.