Steinplatte 2011,02,23.
Előre is elnézést kérek, de ez a beszámoló nem lesz "csaboros". Ha valaki egyszer összegyűjti a "csabor összest" lehet, hogy ezt majd kihagyja belőle.
Minden oka, hogy a tegnapi "összeborulásom" a síléctartó vasállvánnyal kicsit nagyobb volt, mint azt az első pillanatban sejteni lehetett. Nagy volt a kísértés, hogy ma ágyban maradok, mert alig tudtam mozogni, minden tagom fájt, különösen a vesém. (próbáltam a belső vérzés veszély miatt bevett folyadékkal ellennyomást létrehozni, de az sem használt) Megjegyzem a derekam körüli fájás direkt jót tesz a sí stílusomnak, hisz eddig nagyon sok mindent intéztem el derékból és vállból. A fájdalmakon kívül a legnagyobb problémát a szédülés és émelygés okozta. Közbevetőleg említem, hogy a szépségdíjas esés az utolsó lecsúszásnál történt. De mit tegyek, hó van, s menni kell.
Kis, táposnak való terepet néztem ki mára Steinplattet. (hívják Waidring Steinplattenek és említik vele együtt Winklmoost is).
A vidéken megszokott gyönyörű hegyi úton indultunk el Steinplatte felé. Elmentünk a Pillersee pálya mellett. 19 km, de ahogy az útról látszik van egy nagyon jó, húzós ereszkedő része. Azért a táposság ellenére nagyobb falatra vágytunk. (Steinplatte 35 km, a vele együtt lévő német Winklmoos 12 km)
Az útról hatalmas sziklafalat láttunk. Mögötte van a völgy, ami a sípályát fogadja be. Persze én még a helyre kis faluban bekanyarodtam az első szimpatikus helyre, de az egy gyerek síiskola volt, az igazi felvonó a falu másik végén várt ránk.
Hogy várt az azért túlzás, mert alig fértünk be a parkírozóba. A hétköznap ellenére tengernyi ember. A fülkék szorgalmasan emelték át a sziklafalon a sok embert, de így is perceket kellett sorban állni.
Ahogy kiszálltunk a piros tojásokból gyönyörű kép tárult szemünk elé. Kellemes napsütéses idő, s mindenfelé sípálya. Mindenki képzeljen el egy kb. egy kilométeres völgyet, s abban minden talpalatnyi négyzetcentiméter gyakorlatilag sípálya. Az ülőszékes felvonók nagy lendülettel viszik keresztül kasul a síelő tömegeket. A völgyben nincs más felvonó, csak különféle férőhelyes ülőszékes. Sőt a völgyben lévő felvonóknál beléptető kapu sincs. Ha valaki ide született az élete végéig síelhet jegy nélkül. Másik megközelítésben, ha valaki fel tud ide jönni megérdemli az ingyen síelést.
A hatalmas tömeg miatt, a remek felvonók ellenére sorok alakultak ki. Változó ideig, de mindegyik liftnél egész nap kellett pár percet várakozni. Reggel többet, nap közben 5-6 percet.
A pályák elnyelték a tömeget, ott nem volt gond a sok ember. A völgyben lévő pályáknál gyakorlatilag nincs szűkület, arra megy az ember, amerre kedve tartja.
A középen lévő 4, 5 jelű kék pályák minden kezdő álma. Nekem is sikerült itt elhelyeznem első feleségem, aki annyira meg volt elégedve ezekkel a kékekkel, hogy erőszakkal kellett néha másfelé terelnem.
Az utóbbi időszak legjobb pályáin síeltünk. Remek volt a minőség, finom, kezelt a hó. Érezni lehetett a hó alatti kemény alapot, de a sok síelő ellenére is alig volt buckásodás, s gyakorlatilag nem volt délután sem jégfolt.
A völgy egyik oldalán szívet csücsörítően szép piros pályák találhatók. A 9, 9a maga a csoda, de az 5, 6, 3, 7 pirosak is nagyon kellemes vonalvezetésűek. A szép idő ellenére (még napoztam is a nyugágyak egyikében) a csúcs mindig ködben volt, így a kilátásban gyönyörködni nem lehetett. Rogyogány állapotom miatt a 8-as feketét nem vállaltam be.
A völgy oldalán is találunk pályákat, amelyek a hegy oldalán ereszkednek lefelé. A kékek nem olyan szélesek, mint fent, a pirosak talán nem olyan szépek.
Kicsit a hütték hiányoztak a képből. Az a fajta, hogy csak síelek nyugodtan, s egyszer csak megállok hüttézni egyet. Próbáltam gyógyítani magam, s az egyik hüttében ettem egy monumentális levest, s ha lúd legyen kövér, ittam is egy "tiroli hegy ördöge" nevű snapszot. Szóval aki akar az talál.
Békésen síelgettem, amikor egy fiatalember a legártatlanabb helyen, egy kék pályán elütött. Ugratott a deszkájával, s én ott voltam. Esélyem sem volt kivédeni az ütközést. Valahol a felső testemen talált el. Ő lehetett vagy 40 kiló, de az én 80 kilóm úgy pörgött a hóban, mint a kutyák elé hajított átsütött mustáros wurst. Még a havon fekve hallottam, hogy első feleségem nagyon kiosztja a fiatalembert, mert kárt tesz a tulajdonát képező síelőben. Nagyon be is rezelt a társaság. Nem tudom itt mi jár annak aki balesetet okoz, de a srácok körberajongtak, hozták a szanaszét heverő cuccom, lécem, botom, kócsagtollas süvegem, dali pár pisztolyom. Nem is mentek el addig, míg lécre nem álltam s indultam tovább. (át is mentem piros pályára, mert ott legalább nem bántanak) Azt hiszem legközelebb egy lánycsapattal üttetem el magam. A dolognak annyi előnye volt, hogy már nem a vesém fájt a legjobban.
Összefoglalva, a pályarendszer kitünő. Talán máskor nincs iskolai szünet, s akkor még élvezhetőbb. A kék pályák minden kezdő igényét kielégítik, s haladók is technikázhatnak itt. A piros pályák kategóriájuk kiválóságai. Jó vonalvezetés, megfelelő szélesség, remek hó.
Érdemes ide mindenkinek eljönni.
Csabor
Keresés
22 cm
