TREVALLI, Passo San Pellegrino 2011,03,21.

Ebben a szezonban már másodszor élvezkedem a Dolomitokban. A januári látogatáshoz hasonlóan ugyanabban a szállodában, ugyanazzal az utazási irodával. Lehet, hogy jó volt az első etap?

A második nap is az első feleség kívánságainak minél teljesebb kielégítése volt a fő szempont.

Reggel gyönyörű napsütés, mínusz 5 fok, tehát ismét minden adott egy kedves, régi gyönygyszem, San Pellegrino meglátogatásához.
Kellemes erdei úton történő autókázás után megálltunk az Alochet utáni első parkírozóban, ahol a Bistro Snow thrill van. Számításom az volt, hogy hétfőn itt nem sokan lesznek. Azt hiszem veszek egy lottót, mert ha minden számításom így jön be... Sikerült a felvonóhoz vezető lépcsőtől mintegy 12 méterre (bő számítás) parkolni. A parkírozóban ekkor kb. 10 autó volt.
Gyors baki húzás után irány a pálya. Mint már említettem ez első feleségem egyik kedvenc pályája, ennek ellenére nem volt formában. Hiányzott a lelkesedés a lendület. Pedig a pálya minden dicséretet megérdemelt. Csodálatos idő, tökéletesnek mondható hó. Felkapaszkodva a 303-as felvonón meglepődve tapasztaltam, hogy a völgy középső része, az 57-es 60-as pályák környéke nincs teljesen pályaként kialakítva. Amikor erre jártunk az egész terület egy összefüggő pályát alkotott, arra csúszott az ember fia, meg a lánya főleg, amerre akart. Most pályák voltak kijelölve, s az azon kívül eső terület nem volt eldolgozva, szűzhónak minősült. Bosszantó, hát mit kezdjen az ember holmi 100 méter széles pályákkal. Azért kedvünkre csúszkáltunk a kitűnően elkészített havon, aminek nagyon kellemes, kemény, de nem jeges felülete volt. Azért meglátszik, hogy itt a pálya alja (a völgy) több, mint 1900 méteren van.
Szokásommal ellentétben nem kívánok sok szót vesztegetni a pályákra. Minden tökéletes volt. Uomo tetején fújt a szél, de ezért kárpótolt a tökéletes lecsúszás. Tömeg sehol, kényelmesen lehetett karcolni az íveket, vagy tolni a havat, kinek, kinek a saját ízlése szerint.
Én még soha nem láttam „működni” az Uomo tetejéről lejövő 52-es feketét. Most remek hóval, egyenletes, simulékony lejtéssel várta a hódolókat. Megérte felkapaszkodni ide a retro kétszemélyes felvonón. Azért az örömből az 50-es piros pályát se hagyjuk ki a maga több mint 3 kilométeres hosszával.
Öröm síelés volt a nap. Az első feleség is megtalálta a hangulatához illő pályát, s így én szabadon csúszkálhattam.
A 60-as pirostól jobbra csináltak az ugráló hajlamúaknak egy akadálypályát, olyan új, hogy még a térképen sem szerepel.
Mint már említettem a pályák tökéletesek voltak. Három óra felé a ragyogó napsütés hatására a 60-as piros és a 49-es átcsúszójánál azok a részek, amelyek mellüket a nap felé düllesztették puhák, vizesek lettek. Annyi baj legyen, nem volt nagyon zavaró, s maradt még becsúszkálni való pálya elég.
Gondolkodtam, hogy átmegyek a szomszédos Falcade pályáira, de annyira jól éreztem magam, hogy inkább másik napra halasztottam a kirándulást. Talán Falcade is megér egy napot.

Csabor

1./Amikor felértünk a Col Magherita/+2513 m/ szomszédságába, körbenéztem, keresve a számos táblákat, hogy megtaláljam az eredeti szándékomnak megfelelő 20-as kék pályát 9680 m hosszával, csak táblákat találtam a "Dugonics Titusz terasz" szélén.Odamentem körülnéztem és már zuhantam is.
Eltaláltam az irányt és négy-szeri rásegítéssel sikerült végig menni 1 óra alatt.A tájszépsége többször leállított, így pótoltam a levegőhiányt is.Mint a csontbársony olyan volt a fennsík. Osztott, néha vízmosások, néhol találgatás, hol vagyunk.
2./ Térgörbék találkozása: többször láttam, ezért nem volt új, de mindíg megcsodálom a ratrak kezelők munkájának eredményét.Amikor a két gép útvonal találkozik, úgy símul össze a felület, mintha egy nagy erős ember kézzel eligazította volna.
3./Ha véletlenül, akkor érkeztünk a lifthez,amikor egy tanuló csoport, akkor pihenhettünk.
3./ a 40-es, 50-es, 60-as pályákat szívesen hoztam volna haza, és adtam volna tovább.
4./ a huszas pálya neve INNAMORATI fülbemászó kedves emlékeket idéz, a pálya meg igéz/ A Bergfex 16000 m.-nek írja való igaz a szerelem útja annyi-amennyi vagy ahányszor-annyi./

Négy éve voltunk itt január végén, Passo San Pellegrino legszélén (Moena felé) vettünk ki apartmant, kb. 50 méterre a legalsó lifttől. Kiválóak voltak a pályák, olasz kedvesség mindenütt, tömeg egyáltalán semmi, igaz, a síelésen kívűl nincs másra nagyon lehetőség, a bárokat leszámítva. Ezért néha mi is Moena-ba ugrottunk le esténként.
A Col Margherita-ra nagykabin megy, tériszonyosoknak nem ajánlott. :) Én is az vagyok, de azért felmentem vele, megérte.
Februárban ismét ide megyünk, de Falcade-ba, apartmanba, majd írok beszámolót. Jó szezont mindenkinek! :)

Szia Csíkos!
Tapasztalatom szerint az útvonal: Bp-Rábafüzes-Tarvisio-Tolmezzo-Carniai lehajtó a pályáról- Villa Santina-Ampezzo-Pieva di Cadore-Belluno-Agordo-Falcade. Szerinetem időben annyi mintha kerülnél Portogruaro felé. Csak egy, kb 1200 m-es hágó van Ampezzo (nem cortina d' Ampezzo!!!)után. Persze ha esik a hó vagy szombat van lehet időben nem rövidebb.
Érdemes ezen felül meggondolni a Zágráb felé eső autópályát is akkor mindenképp alulról éred el Bellunót. Ezen az út sokkal kiszámíthatóbb és kevésbé forgalmas szombaton.
Jó sízést!

Sziasztok ! Ide is leírom a kérdésemet , hátha valaki segít . Budapesti indulással kocsival merre érdemes menni Falcade-be. Kérem aki jártas ezen az úton adjon hasznos tanácsokat ! Köszi !

Sziasztok!

Szállás tapasztalatokra lennék kíváncsi. Normál színvonalú apartman-ok érdekelnek leginkább, nem baj ha néhány km-t autózni kell a pályákhoz.

Köszönöm,Fehér László

Valakinek van személyes tapasztalata a helyről?

PePro