Kicsit meglepő, hogy milyen kevés kint a beszámoló, pedig tényleg egy szenzációs síterepről van szó. Azzal hogy idén összekötötték Hintermoost Hinterthallal, mindenfajta komplikáció nélkül összeér az egész. Az egyetlen kis negatívum, hogy a három falu között nincsen síbuszközlekedés, tehát erősen figyelni kell az órát, mert aki a túrázást visszafelé elszámolja, ott szorul valahol.

Ami számomra nagyon pozitív meglepetés, hogy teljesen hiányoznak az ilyen síhintákban sokszor megszokott erdei utak és lökdöső-folyosók, itt a túraútvonal szinte végig hagyományos, valódi piros meredekségű pálya, amik sokszor még kegyetlen szélesek is. A rendszer kicsit gyengébb pontja a dienteni rész két csákányos (L, M) és a régi kétüléses (N) liftjei. Amúgy csakis kabinosok és szupergyors 6-os bubblék vannak. De jövőre már cserélik is a csákányosokat, azután meg gondolom a kétülésest, úgyhogy itt ezerrel megy a fejlesztés minden évben.

Mi 15-én voltunk itt, szikrázó napsütésben. Mühlbachból indultunk és oda-vissza megjártuk Maria Almig az egészet. Reggel szokás szerint nagyon jó állapotban volt minden. Kezdőknek szuper kék pályák vannak itt, a 4-es egy egész pályarendszer, az 1a pedig egy nagyon hosszú, viszonylag széles, igen kellemes csúszás. Haladóknak pedig tökéletes az erős piros jellegű fekete pálya és piros 3-as, mindkettő mellett saját közvetlen lifttel és kék "átcsúszások" nélkül. Várni itt sehol sem kellett 10 másodpercnél többet, egyedül az E jelű KingsCab-nál alakult ki elég nagy tömeg, de a gyors, sűrű 8-as kabin nagyon elnyelte a népet, nem volt több 2 percnél a várakozás.

Dientenben is nagyon jó kis pályák vannak, a Wastlhöhe tetején van egy százméteres lökdösődés egyik irányba és egy kis folyosó a másikba, amúgy széles piros lesiklópályák. A faluba leérve le kell csatolni és átballagni a főúton (20 méter), de ez a szép kis házak között inkább hangulatos, mint bosszantó. Rá van túrva a hó a főútra is, visszafelé át lehet csusszanni, de felfelé az olvadékon elég macerás felhalszálkázni. Ezután a régi kétüléses igen méretes alsó házába csúszunk be, ahová kintről hordják be a havat. Jó 15-20 perc mire felzötyögünk vele, meg-megáll néha (ahogy a nem leakadósok ugyebár szoktak), de jobbra a Hochkönig gyönyörű hegyláncai, balra a kis falu egy tüneményes, dombon álló kis templommal, szóval azért el lehet bámészkodni. Az új 30-as összekötő pálya egész jó, a nagyobb része igazi lesiklópálya, de nem vadul meredek. Előtte lehet csúszni párat Hinterthalba is, itt is kicserélték a régi lifteket egy vadiúj hatülésesre.

Hintermoostól Maria Almig aztán kicsit megsokasodtak az emberek a liftekben és a pályákon egyaránt, de a 3-as jelűben kellett csak 2-3 percet várni, a többiben csak minimálisat. Ezen a részen is megtalálja mindenki a magának valót, még pár rövidebb fekete szakasz is van. A kabinos melletti rész inkább kezdőknek megfelelő huzamosabb síelésre. Fent a Langecken a kis Hüttében ettünk, elképesztő volt a körpanoráma, nagy a választék és nagyjából átlagosak az árak is (3,20 a sör, 9 egy óriási adag Wiener Schnitzel).

Fél 3 előtt pár perccel indultunk vissza, két óra alatt kényelmesen vissza lehet érni Mühlbachba, profiknak még 2-3 plusz csúszás is simán belefér. Most minden 16:30-ig járt. A 8-as jelű Simalco lift iszonyat hosszú, de elég hamar fent van, 3 óra előtt már nem volt senki. Az egyetlen kellemetlen élmény visszafelé a délkeleti fekvésű piros 21-es pálya, ez katasztrofális állapotban volt délutánra, néhol méteres buckák voltak a kásás hóból.

A pályák állapotáról elmondható, hogy délelőtt nagyon jók, délutánra kissé jegesek, de mivel (a dienteni kivételével) mind északiasak, a viszonyokhoz képest nagyon jók. A 4-es pályacsoportból este a jobb oldali eléggé le volt alázva, de a másik oldal egész jó maradt. És hát a panoráma az végig lenyűgöző az egész régióban.

Bischofshofenből és Saalfeldenből is járnak ingyenes síbuszok, az elsőből óránként, a másodikból sűrűbben. Ráadásul mindkét irányból felér az első liftnyitásra, és zárás után egy bő órával is van még haza. Ebben a két városban sokszor jóval olcsóbb szállásokat is lehet találni.

Mivel ma délután szabad voltam így a közeli Maria Almra esett a választás. Tervek szerint pár órát síeltem volna, aztán irány vissza a "bázisra". Végülis olyan jól sikeredett a nap, hogy a pár órából lett fél négy. A kocsit Maria Almnál a Dorfjet kabinosánál tettem le. Natrun lényegében a település házi hegye, melyen a remek lejtőknek és a modern felvonónak köszönhetően jókat lehet pörögni. A Dorfjet egy ún. hibrid felvonó, vagyis ugyanazon a kötélpályán kabinos és ülések is lógnak; egy kabinost három darab hat-férőhelyes székek követnek. Ha itt szállunk be a Hochkönig síhintájába, úgy az összeköttetést a 9-es pálya jelenti az Aberggel. Ez a mai napon zárva volt; ok hóhiány ti. egyrészt napos oldalon kanyarog, másrészt nincs kiépítve a hóágyúrendszer. Ennek ellenére azért lementem rajta, és a végén konstatáltam, hogy valóban jogosan tették ki a "gesperrt" táblát; egy-két helyen már majdnem léclecsatoláshoz kellett folyamodni. Az Abergen aztán fel a csúcsra, jó vonalvezetésű pályák, de semmi extra. Fentről szép kilátás nyílik többek közt a kapruni gleccserre.
A pályák már kissé széttúrtak, viszont nem jegesek. Felvonóknál nem kellett várni, de a pályákon többen síeltek, így egy gyors menet után vissza Natrunba, síbusszal; lévén vissza irányba sem pálya sem felvonó (egyelőre).
A nap hátralévő részét A Dorfjet melletti lejtőkön töltöttem; nulla sorban állás és sokszor üres pályák. A lejtők némelyike még záráshoz közeledvén is ratraknyomos volt, a piros 5-ös és 6-os nagyszerűek, különösen a csáklyás melletti FIS versenypálya, tényleg hibátlan. A fekete rendben, csak túl rövid, az utána következő kék laza, utazós; kezdőbbeknek megfelelő, igaz kissé srég felé lejt.
A natruni rész előnye, hogy ilyenkor januárban, amikor a Nap még alacsonyan delel is napsütésben síelhetünk a késő délutáni órákban, így a talajlátás is nagyszerű.
Azt hiszem, ha a környéken ólálkodok és van némi szabad órám biztosan fog látni még ebben a szezonban a hibridlift és lejtői, carvingolásra (is) ideális.