Kanyarsíklub Replaci által küldött hozzászólások listája

Jó reggelt, Sihu!

Lássuk csak, mi a története a csúszó – fékező hóeke szűk helyen történő alkalmazásáról folytatott dialógusnak?

1. Ezt írtam: „Ennek a fizikai törvényszerűségnek az ismerete (adott esetben) életmentő lehet, amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG, akkor a használata erősen javallott.”

2. Ezt a gondolatmenetet a Joci megkifogásolta.

3. Erre én: "Bizonyára látod, nyitott vagyok a kollektív szerkesztésre, illetve (ha van jobb megoldás), módosításra. MIT IS JAVASOLNÁL TEHÁT TE A SÍELŐNEK, HA EGY ILYEN HELYZETBE KERÜLNE? Az komolytalan válasz lenne, hogy ilyen helyzet nem fordulhat elő! "

4. Erre jött a Joci: „tanulmánya” :

- megelőzés (első helyen)
- kikerülés
- kiugrás
- vészfékezés
- csúszó – fékező hóeke (legvégül)

5. Erre Lackó imígyen:
„Na, bocsánat, hogy újra feltűnök itt, de örömmel látom, hogy végül helyükre kerültek a dolgok. Ez a lista így, ilyen sorrendben már szerintem is teljesen rendben van. És külön örülök, hogy a csúszó-fékező hóeke az őt megillető helyre került.”

6. Erre megint én, most:
Az „amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG” (eredetiben is NAGYBETŰVEL), éppen azt jelenti, hogy a sebesség szabályozásának ez a lehetősége a Joci által felállított és Lackó által megerősített lista végén helyezkedik el.

De, végül is mindenki jól járt:
1. A "kollégák" kifejtették véleményüket.
2. Az én eredeti gondolatmenetem nem csorbult.
3. A kedves olvasónak volt kis csemegézni valója az uborkaszezonban.

Ui.: egyik kedvenc idézetem, melynek természetesen semmi köze fentiekhez:
„Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.” /József Attila 1936/

Szia Joci!

Köszi, az ötleteket. Tehát akkor maradjunk abban, hogy a következő megoldásokból választhat a síelő, ha ilyesmi szorult helyzetbe kerül:

- megelőzés (első helyen)
- kikerülés
- kiugrás
- vészfékezés
- csúszó – fékező hóeke (legvégül)

„Csak hogy valamit tegyünk fékezés gyanánt”. –írod. Igen, ez a lényeg, valamit tenni a sebesség csökkentése érdekében, ad egyáltalán esélyt a következmények súlyosságának a csökkentésére.

További szép nyarat,
Replaci

Az utóiratot ténymegállapításnak szántam, sajnálom, ha sértőnek gondolod.

Szép nyarat neked is, Replaci

Kedves olvasó!

Az én szándékom, nem a vita. Hanem, hogy kiderüljenek az elméleti hézagai annak a síoktatási technológiának, melyet 25 év alatt raktam össze. Mondom elméleti, mert a gyakorlatban folyamatos tesztelésnek van alávetve. Az tény, hogy ezen idő alatt nem keveset változott. A folyamatos változtatás kényszere az volt, (és marad), hogy egy olyan rendszernek, melynek „tömegek” esetén is működnie kell, annak olyan egyszerűnek kell lennie, hogy azt egy 12 éves gyerek is meg tudja érteni, valamint az átlagosnál gyengébb mozgáskészséggel rendelkező tanuló is készségszintre tudja fejleszteni.

Ezért hálás vagyok Lackónak is, másnak is azért, hogy veszik a fáradságot, hogy fogást találjanak rajta. Azt megígérem, hogy ha tényleg olyat találnak, ami a hétköznapok valós síoktatásában is hatékonyabbnak bizonyul mint a mostani, (miközben az addigi biztonság nem sérül), módot találok rá, hogy ezt elismerjem.

Például egy elméleti, de a marketing – reklám szempontjából fontos hézag volt, ami a Chopoker ”kukacodkodása” révén, - hála neki - derült ki, hogy hiba csúszott a kemény tárggyal történő ütközés és az annak megfelelő magasságról történő lezuhanás összehasonlításának a számításába.

A biztonság – kontroll síoktatási technológia összerakásának a rövid története:

- 1988 –ban alakult az egyesületem. Már a megalakulás egyik célja is az volt, hogy hatékonyabban, (nem elméletben, hanem tanulókkal, a gyakorlatban) tudjam kutatni – tesztelni azokat a megoldásokat, melyek alkalmasnak mutatkoztak a sí balesetek csökkentéséhez, az esetleges elkerülésekhez.
- Abban az időben úgy találtam, hogy első lépésként egy olyan logikai sorrend összerakásának a felállítása szükséges, melyen el lehet indulni
- Az első fő szempont az volt, hogy olyan objektív módszerek után kutassak, melyek függetlenek a síelőtől, amiből következik, hogy mindenkinél egyformán működnek.
- Akkor úgy találtam, hogy a fizika törvényszerűségei alkalmasak a síelés közbeni történések pontos leltárba vételéhez.
- Ehhez össze kellett szedni, hogy egyáltalán melyek a fizikának azok az általános törvényszerűségei, melyekkel a síelés közbeni történések leírhatók.
- Amikor ez megvolt, meg kellett találni, hogy milyen, már ismert gyakorlatok alkalmasak a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségekhez való alkalmazkodások beidegezéséhez.
- Ez után fel kellett állítani egy olyan „műveleti sorrendet”, mely megfelel a lassútól a gyors, a könnyűtől a nehéz, az egyszerűtől a bonyolult felé elvnek. Erre egy példa: amikor a kisgyermek elkezdi a járni tanulást, könnyebb a dolga, ha vízszintes talaj áll rendelkezésére. Természetesen a hegyes vidékeken felnövő gyerekek is alkalmazkodnak a helyzethez és megtanulják a járást. De miután lejtőn másként hat a gravitáció, mint vízszintes terepen, a tanulás is összetettebb.

Szép nyári napot az olvasóknak, Replaci

Ui.
Egy bajom van csak a kritikákkal, amikor az un. „szalmabáb érvelést” alkalmazzák. Ez ugyanis teljesen alkalmatlan az előrevivő értelmes beszélgetésre.

A szalmabáb érvelésről 2 link:
1. http://a.te.ervelesi.hibad.hu/szalmabab
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Szalmab%C3%A1b_%C3%A9rvel%C3%A9s

Jó reggelt Lackó, jó reggelt SIHU, jó reggelt vasárnap!

Előre bocsátom, köszönettel tartozok Lackónak, (vagy bárkinek) amikor olyan felvetéseket tesz, melyek arra késztetnek, hogy „századszor” is végiggondoljam azokat az elveket, melyeket már „kilencvenkilencszer” végiggondoltam, illetve a mindennapos munkámban folyamatosan bizonyít.

Előzmény
„Annyit finomítanék, hogy picit félreértetted, amikor azt írod, hogy szerintem rögtön a kanyarral kell kezdeni az oktatást.”- írta Lackó. Tévedni amúgy emberi dolog, ez a mostani „pici félreértés” azonban nem az én pontatlan fogalmazásomból származik.

A pontos fogalmazásról
Alighanem azért „értettem félre picit” Lackót, mert szó szerint értelmeztem, amit leírt:
- „Ha szabad leírnom a véleményemet, akkor én mindenképpen az első helyre tenném (és teszem is mindig) a hegy felé kikanyarodást. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.)”
- „Ezek után jöhetne a csúszó-fékező hóeke,” Tényleg érdekelne, hogy ki érti ezt úgy, hogy az „első helyre tenném”, majd az „ezután”, tulajdonképpen fordítva értendő.

De, (kérem) legyen ez a múlt, próbáljunk előre haladni. A kérdés az, hogy milyen, megalapozott érveink vannak véleményeink alátámasztására.

Lackó érvei:
1. Tapasztalatom szerint az egyenes vonalú csúszó, de még inkább a fékező hóeke fenntartása egy tanulónak sokkal nehezebb feladat, mint egy (eleinte egy "olyan, amilyen") kanyart végrehajtani.
2. Ezen kívül -és ez talán még fontosabb-, a fékező hóeke szimmetrikus, feszített csípőjű helyzete később szükségtelen, a síelésben később soha sem fogjuk csípőből szétfeszíteni magunkat.
3. Tehát olyat tanul a tanuló, amit utána nagyon hamar "el kell felejtenie", de legalábbis semmi szükség nem lesz rá. Kivéve persze a hóekében fékezgetést, amit viszont szerintem teljesen felesleges külön tanítani, a szükséges módon mindenki ösztönösen ráérez, és amikor kell, használja.

Replaci ellenérvei:
1. Ponthoz. Az én tapasztalataim szerint az egyenes vonalú csúszó – fékező hóeke fenntartása néhány tanulónál (20 –ból 1. -nél) jelent nehézséget. Azonban ez sem technikai, hanem szokatlansága miatt anatómiai. Ez nem légből kapott vélemény, hanem a napi 3 – 5 kezdő tanuló statisztikája. Az „ilyen – olyan” hóekét részemről nem tudom értelmezni, nálunk olyan hóeke (ívelés, kanyar) tanítása van rendszerben, melybe (alapszinten) már tudatosan vannak beépítve az egymásba illeszkedő élezések, terhelések, forgatások. Ehhez viszont szükségesek azok az „előtanulmányok”, melyekről az 5/b pontban írok.
2. Ponthoz. A sebességszabályozás ezen eszközét a világ síelőinek tízezrei alkalmazzák nap, mint nap, ez miatt aztán az a vélemény, hogy a sebességszabályozásnak ez a fajtája (később) szükségtelen lenne, számomra értelmezhetetlen.
3. Ponthoz. Aki síelő a csúszó – fékező hóekét "szándékosan elfelejti", az a sebességszabályozásnak az egyik alapvető eszközéről mond le. Másfelől vizsgálódva, a csúszó - fékező hóekében már ott vannak:
3/a. A forgatások egyik alapvető kezdeti formája.
3/b. A belső éleken történő élezés.
3/c. A tehetetlenségi erőkhöz való alkalmazkodásokhoz nélkülözhetetlen terhelések. Negyed évszázados síoktatói praxisom alatt még nem találkoztam olyan tanulóval, aki ezeket oktató nélkül, csupán az ösztöneire hagyatkozva tudta volna alkalmazás szintre tanulni.
4. Egy a síelés fizikája mentén felépülő, a síelés kontrolltechnikáit leltárba vevő korrektnek szánt rendszer a sebességszabályozásnak ezt az eszközét nem hagyhatja ki, a maga helyén azt tárgyalnia kell.
5. Már nagyon sok helyen írtam a csúszó – fékező hóeke funkcióiról:
5/a. A megfelelő lejtésű terepen (helyen) történő sebességszabályozás.
5/b. A csúszó fékező hóeke beágyazása a lejtő felé irányuló egyenes vonalú mozgás gyakorlatsorába, a síelés fizikájához történő alkalmazkodások következő alapszintű beidegezéseit teszi elérhetővé:
- a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései
- a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre
- a tehetetlenségi erő működése egyenes vonalú gyorsulás és lassulás közben
6. A síelés biztonsága szoros összefüggésben van azzal, hogy a síelő milyen szinten van birtokában a síelés kontrolltechnikáinak. Amikor a síelés kontrolltechnikáiról beszélünk, akkor valójában a síelés sebességszabályozásairól beszélünk. A síelés sebességszabályozásainak a tudatos „leltárba vételénél”, megkerülhetetlen a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismerete.

De, erről már írtam itt is, másutt is, legutóbb a sihun itt: https://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=12367&onemessageid=183058

Köszönöm Lackó, hogy lehetőséget nyitottál ezekről a dolgokról beszélgetni.

Szép vasárnapot az olvasóknak, Replaci

Értelmező szótár
Alpesi síelés. Az alpesi síelők a gravitációs erőt felhasználva siklanak - csúsznak a lejtőn.
Siklás. Amikor a síléc a hossztengelye mentén halad.
Csúszás. Amikor a síléc a hossztengelyre merőlegesen halad.
Sodródás. Amikor a síléc egy időben a hossztengely mentén, és keresztben is halad.
Karcolás. Amikor a meghajolt síléc (bele)forgatás nélkül a saját rádiuszú nyomvonalán halad.
Csúszó – fékező hóeke. Fékezési és megállási technika. Ha siklás közben a lécek végeit (a síelő felől nézve) A betű formába nyitjuk, (forgatjuk), fékező hatást érünk el. Ilyenkor a sílécek ékben állnak, a fékezést a belső élükön ékben csúszó sílécek súrlódása váltja ki. A lécek végeit szükség szerint engedjük össze, vagy forgatjuk ki, kis lejtésű pályán a nagy kiforgatás megálláshoz vezet. A fékezési funkción túl, az élezés szerepének tudatosításában és az él használatának a gyakorlásában van szerepe.

Szia Lackó!

Sőt örülök, ha tudunk érthetően érvelni, az előbbre vihet. Előre bocsátom, maximálisan tiszteletben tartom MINDEN GYAKORLATTAL BÍRÓ síoktató – edző kipróbált, működő rendszerét. Mert a biztonságosan eredményes síoktatás végső soron nem az okoskodásból nyert eszmélkedésből, hanem a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismeretéből, és a hozzájuk való alkalmazkodások alkalmazásszintű (edzésjellegű) begyakorlásából áll össze. Legalább is az általam összerakott síoktatási technológiának ez a jellemzője.

Ez a technológia a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek mentén, a lassútól a gyors, az egyszerűtől a bonyolultan összerakott, a könnyűtől a nehéz felé elvek maximális figyelembevételével lett összerakva.

No most ugye, (hozzászólásod eredményeképp), az a kérdés merül fel, hogy mivel is érdemes elkezdeni a síelés tanítását? Pontosabban az a kérdés, hogy mivel folytassuk a felszereléshez szoktatás utáni tanítást?

1. Te azt mondod, hogy kanyarral. (Rögtön, az első csúszásoknál gyakorolni kell, hogy ez rögzüljön.) - írod.
2. Én meg azt mondom, hogy enyhe lejtőn, a lejtő irányában történő olyan egyenes irányú gyakorlatsorral, melyben a síelés fizikájának a legfontosabb alapjai, (a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései, a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre, a tehetetlenségi erő működése gyorsulás és lassulás közben), legegyszerűbben, - következésképp legérthetőbben – gyakorolhatók be. Úgy vélem, hogy a lassútól a gyors, egyszerűtől a bonyolult, könnyűtől a nehéz felé elvek szerint összeállított tanulási sorrendben ezek előrébb vannak a kanyarnál. Mert a kanyarban már ott vannak, (ott kellene legyenek), az addigiakhoz képest + bonyolultságot jelentő összetett alapfunkciók, (az alapszintű élezések, terhelések, forgatások). Ezt szakmai érvnek szánom, ha a laikus síelő kevéssé érti, az érthető természetesen..

Az első ponthoz feltennék mindjárt egy kérdést. De, hogy az olvasó előtt is világos legyen, hogy a kérdés mire vonatkozik, tisztázni szeretném a következőt: ahhoz, hogy a síelő a hegy felé kanyarodással történő lassítására szükség legyen, kell előtte a völgy felé befordulás közben létrejövő gyorsulás. Mert, ha gyorsulás nem volt, akkor természetszerűleg lassításra, (hegy felé kanyarodásra) sincsen szükség. (Sebességszabályozási szempontból természetesen, ha akadályt kell kerülni, akkor kanyarodni is szükséges.)

Az 1. kérdés tehát: hogyan kezelitek (te és a tanulóid) a kanyar elején bekövetkező gyorsulásos hátrakerülés jelenségét?

Kérdéseim lennének még, de majd csak azután, ha ezt az elsőt már megnyugtatóan kitárgyaltuk.

Síbarátsággal:
Replaci

Jó reggelt, vasárnap!

A síeléstanítás biztonságának, - ha a fogalmat nem lózungként akarjuk használni, - jól meghatározható kritériumait szükséges meghatározni, illetve figyelembe venni:

I. A síelés biztonsága szoros összefüggésben van azzal, hogy a síelő milyen szinten van birtokában a síelés kontrolltechnikáinak. Amikor a síelés kontrolltechnikáiról beszélünk, akkor valójában a síelés sebességszabályozásairól beszélünk. A síelés sebességszabályozásainak a tudatos „leltárba vételénél”, megkerülhetetlen a síelés közben érvényesülő fizikai törvényszerűségek ismerete.

II. Évtizedek óta van egy megegyezés arról, hogy a síelés tanítása során a „lassútól a gyors, az egyszerűtől a bonyolult, a könnyűtől a nehéz felé” elv mentén célszerű haladni.

"Műveleti sorrend" a síoktatásban
Az itt tárgyalt síoktatási technológia következetesen ragaszkodik az elsődlegesen BIZTONSÁGI SZEMPONTOK szerint meghatározott oktatási sorrendhez.

1. A síelés sebességszabályozásainak az 1. számú eszköze a csúszó – fékező hóeke
A síelés fizikájának a legfontosabb alapjait, (a gravitáció és a síelő tömegének az összefüggései, a közegellenállások mibenléte és hatása a síelésre, a tehetetlenségi erő működése gyorsulás és lassulás közben), legegyszerűbben, - következésképp legérthetőbben - egy olyan GYAKORLATSORRAL lehet megértetni és begyakoroltatni, mely GYAKORLATSORBAN a csúszó - fékező hóekének FŐSZEREPE van.

2. A síelés sebességszabályozásainak a 2. számú eszköze a hegynek kanyarodás
A kanyarban érvényesülő fizika megértése érdekében osszuk fel a kanyart esésvonal előtti, és esésvonal utáni szakaszokra:

2. /a. Esésvonal előtti, (völgy felé kanyarodás) szakasz
A síelőnek az ív elején tudatosan kell bevállalnia, hogy amikor befordul a kanyarba, akkor történik egy gyorsulás. Hiába vállalja azonban be, ha nem tudja kezelni a gyorsulás jelenségét. Jómagam már sokszor láttam, hogy kezdő síelők, amikor gyorsulnak hátra esnek, (kimegy alóluk - a köznyelv szerint "elszabadul", - a sí). A biztonság szempontjai szerint felépített technológiai sorrendben, amikor a síelni tanuló idáig elér, MÁR VAN EGY BEIDEGEZETT ELŐKÉPZETTSÉGE a gyorsulásos hátrakerülés jelenségének a kezelésében.

2. /b. Esésvonal utáni, (hegy felé kanyarodás) szakasz
Amikor a síelő az esésvonalból továbbkanyarodik a hegy felé, az addigi gyorsulást lassulás váltja fel. Ha ezt a hegy felé kanyarodást a síelő kellő ideig tartja, megállás fog bekövetkezni.

Értelmező szótár
Esésvonal: amerre lejtőn a labda gurulna, amerre a kiöntött víz folyna.
Műveleti sorrend, (matekból): ha nem vesszük figyelembe, a biztonság szempontjából kétséges eredményt, (hanyatt esés veszélye) kapunk.

(Folyt. Köv)

Szép napot az olvasóknak, Replaci

Halihó!

Kaptam egy kedves hangú elnéző levelet, az adatokat kiszámoló személytől az ütközési sebesség magassági megfelelő közötti kapcsolatról. "A sebesség és magasság közti kapcsolatban a magassági szám feleakkora, mert a számításban elmaradt a kettővel való osztás."

Az új adatsor:
Sebesség Km/ó -n: 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70
Magasság méter-n: 0.4, 1.5, 3.5, 6.5, 10, 14, 20

Szép napot, Replaci

Ismét hétvége, jó reggelt a vasárnapi olvasóknak!

A síelés fizikája
Segítséget kértem, (és kaptam) a BME mechanika tanszékéről nyugdíjba ment docensétől. A két adatsor függőleges megfelelői mutatják, hogy ha x Km/ó sebesség mellett ütközik kemény tárgynak a síelő, akkor az ütközés milyen magasságról történő leesésnek felel meg. Az (kissé kerekített) adatok eléggé meggyőzőek ahhoz, hogy érdemes legyen foglalkozni a síelés sebességszabályozásaival.

Sebesség Km/ó -n: 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70
Magasság méter-n: 0.8, 3, 7, 13, 20, 28, 39

Gyermeksíbaleset konferencia
A 2012 –n megtartott gyermeksíbalesetek elkerülése érdekében szervezett konferencián az előadásom címe: „A síelés sebességszabályozásainak az eszközei” volt. Az előadásom utolsó mondata, pedig így hangzott, „A legrosszabb dolog, semmit nem tenni!”

A síelő biztonsága nem függhet a szerencsétől
Fel kell, hogy merüljön kérdésként, hogy tulajdonképpen mit is jelent a síelés biztonsága? Alapos érvekkel lehetne csak megkérdőjelezni azt az állítást, hogy MINDEN BIZTONSÁG A TUDÁSBÓL ERED, a tudás alapja, pedig a megértés. A síelő akkor nem érzi magát biztonságban, amikor nem tudja, hogy mi történik, így aztán arról sincsen fogalma, hogy hogyan is kellene reagálnia. Ilyenformán nem túl kockázatos kijelenteni, hogy a biztonság hiányának oka a „nemtudás”. Akik készségszinten tudnak, összehasonlíthatatlanul nagyobb biztonságban vannak, mint akik nem tudnak. Akik nem tudnak, a szerencsében bíznak. Mivel azonban a szerencse véletlenség, a szerencsétől függeni annyi, mint a nem tudástól függeni.

Az objektív valóság
Az objektív valóság törvényszerűsége, hogy minél nagyobb sebességgel ütközik az autó (vagy a síelő), annál nagyobb a roncsolódás mértéke.

A szubjektív befolyásolás
A történéseket nagyban befolyásolhatják a vészhelyzet szubjektív reakciói:
1. Jó felkészültséggel befolyásolhatók, (akár meg is előzhetők) a súlyos következmények
2. A törvényszerűségen magán ez mit sem változtat.

Balesetveszélyes helyzetekre reagálás autóvezetőknél
Arra a szubjektív elemre, hogy a gépkocsit vezetők felkészülten reagálhassanak balesetveszélyes helyzetben, találták ki a vezetéstechnikai képzéseket. Természetesen igaz, hogy csupán az autóvezetők töredéke vesz részt ilyen vezetéstechnikai képzéseken.

Balesetveszélyes helyzetekre reagálás síelőknél
Arra a szubjektív elemre, hogy a síelő is felkészülten reagálhasson balesetveszélyes helyzetben, a síoktatás világában is szükség lenne minél több „vezetéstechnikai képzésre”. A Kanyarsiklubnál már van ilyen képzés, de itt is igaz, hogy a síelők számához képest megdöbbentően alacsony a képzésre jelentkezők száma.
(Folyt. Köv.)

Replaci

Szia Diuska78!

Szabad arról kérdezni, hogy hogyan történt a baleset? Mi volt az oka, így utólag belegondolva, el lehetett volna kerülni?

Azért kérdezem, mert tanulságos lehet.

Állhatatosságot kívánok és javasolok, síbarátsággal:
Replaci

Szia Joci!

Joci, azért irkálok itt (és másutt) ezekről a dolgokról, mert abban reménykedem, hogy (talán) bekerülhet a hétköznapi síelők gondolkodásába, hogy összehasonlíthatatlanul esélyesebb (előbb) a tudatos, majd (később) a reflex -é vált kontrolltechnikákban bízni, mint a szerencsében. Ha ez bekövetkezne, akkor az kedvezően befolyásolhatná a baleseti statisztikákat. Persze valójában nem a statisztika a fontos, hanem hogy van -e a síelőnek egy olyan "kialakított reflex raktára", melyből, (ha olyan helyzetbe kerül), pánik helyett a "legkisebb rosszat" tudja kiválasztani. Mert változatlanul úgy vélem, hogy az, életet menthet.

Szívem szerint három szálon válaszolnék, de miután ezt ítélem a legfontosabbnak, most ezen indulok:

„Utolsó mondatoddal élve. Hiába kérődzöm rajta, csak nem veszi be a gyomrom. Újra és újra vissza jön. A megfelelő helyen, hozzá alkalmas sebességnél a történet rendben van a részemről. Síeléskor napi szinten alkalmazom még én is. De nem ott, és úgy, ahogy azt te lefestetted.” –írod.

Gondolom, erre a (ez az utolsó) mondatra utalsz: ”Ennek a fizikai törvényszerűségnek az ismerete (adott esetben) életmentő lehet, amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG, akkor a használata erősen javallott.” Azt fűzöm most hozzá, hogy amikor ezt leírtam, két alternatívát láttam: 1. Ütközés az aktuális sebességgel. 2. Sebességcsökkentés bármi áron!

Bizonyára látod, nyitott vagyok a kollektív szerkesztésre, illetve (ha van jobb megoldás), módosításra. MIT IS JAVASOLNÁL TEHÁT TE A SÍELŐNEK, HA EGY ILYEN HELYZETBE KERÜLNE? Az komolytalan válasz lenne, hogy ilyen helyzet nem fordulhat elő!

Várom válaszod, üdv. Replaci

Jó reggelt vasárnap!

Sokan, (lehet mondani tömegek) síelnek úgy, hogy sosem tanították őket, vagy olyan síelőktől kaptak tanácsot, akiket szintén sosem tanítottak. Az természetes, hogy az ilyesformán kezdő síelők, (egy idő után) másolandó példákat kezdenek keresni.

Mit csinálnak mások?
Az „logikus”, hogy megnézik, MIT csinálnak mások. A gond azonban már itt elkezdődik, hiszen a:
- „nézni és látni” között sokszor tátong szakadék
- már a minta kiválasztása is igényelne valamennyi szakmaiságot
- ahhoz pedig, hogy egyáltalán MIT csinál a mintát képviselő személy, már tényleg hozzáértés szükségeltetik
- ilyen körülmények között aztán a HOGYAN, MIKOR, MIÉRT kérdése fel sem merül

A világban sokféle síoktatási módszer létezik. Valamennyiről elmondható, hogy valamiféle rendszer szerint épül fel, és általában figyelembe veszik a lassútól a gyors, egyszerűtől a bonyolult felé elvet.

A síelés fizikája
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a síelés fizikája egy olyan bonyolult megközelítés, melyet inkább később, és csak akkor érdemes forszírozni, ha a síelő igényli azt.

A síelés fizikája egyszerűen érthetően
Ezzel szemben immár évtizedes tapasztalatom, hogy amennyiben a síelni tanuló egyszerűen meg tudja érteni, majd saját testének a visszajelzésein keresztül meg is tudja tapasztalni a HOGYAN –okat, a MIKOR –okat, és a MIÉRT – eket, az rendkívül hatékonyan segíti a síelés közbeni kontroll és biztonság tudatos kialakítását.

Szép vasárnapot az olvasóknak, Replaci

(Folyt. Köv.)

Halihó, sziasztok!

Ez már az olvasókhoz szól, mivelhogy Chopoker kiszállt.

Idézet a honlapom index oldalának az elejéről: „Ezen idő alatt többször szembesültünk azzal a biztosítók által időnként összeállított statisztikával, mely szerint évente akár több ezer embert is elérhet valamilyen kisebb – nagyobb síbaleset Magyarországon. És, (ezt már én teszem hozzá), nem azért, mert nem tartották be a síkresszt, hanem azért, mert egyszerűen fogalmazva azt sem tudták, hogy hogyan kellene azt betartani.”

Azért kezdtem el, (nem most), ezt a munkát, mert ebbe nem tudtam, (nem tudok) belenyugodni. Mint látjátok, nem egyszerű feladat ez. De, ha egyszerű lenne, már sokan megcsinálták volna. Ezért folytatom, töretlen hittel.

Idézet a honlapom index oldalának a végéről:
"Van egy álmunk
Itt a Kanyarsíklubban mi mélységesen hiszünk abban, hogy változás szükséges a biztonságos síelésre törekvés eddigi felfogásában. Mélységesen hiszünk abban, hogy minden, amit teszünk, ezt a fajta a változást szolgálja. Az, hogy a Kanyarsíklub oktatási technológiája világosan megérthető és egyszerűen begyakorolható, csak ennek az álomnak a valósággá válását szolgálja."

Síbarátsággal: Replaci

Ui.:Van a honlapomon egy link: "a síbalesetek törvényszerűségei". Éppen a versenysíelés és az amatőr síelés közötti különbözőségekre próbálja felhívni a figyelmet.

2012. évi versenyzői síbalesetek
https://www.youtube.com/watch?t=71&v=awqVlr-YDM4

Tényleg fantasztikus ez a „kollektív szerkesztés”, köszönöm!

1. skioutlet: „Laci akkor nem fogalmaz egészen pontosan, amikor ezt lineáris összefüggésbe helyezi. Sajnos ennél durvább a helyzet: az összefüggés exponenciális!”
2. Chopoker: „Ettōl még egyértelmû a nagyobb sebesség, lényegesen nagyobb veszély összefüggés, ami itt vélhetōen az egyik fō mondanivaló.”
3. Gyf: 2014.02.02 Szia Laci! A képlet úgy szól, hogy E= 1/2mxv2, tehát a sebesség növekedésével négyzetesen nő a mozgásenergiája. https://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=12367&onemessageid=168601
4. Huligan, 2014.02.04 Nem létezik ütközési energia. Olyan van, hogy az ütközés pillanatában... :)
https://sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=12367&onemessageid=168803
5. Csabor: „Minél nagyobb az energia, annál nagyobb az ütközés "károkozó" hatása.”

Talán Csabor fogalmaz a leginkább figyelemreméltóan. Ez tényleg egy annyira fontos megállapítás, hogy úgy vélem, hogy ha a síelők sokszor találkoznának egy erre a jelenségre utaló szlogennel, az (akár) hatással lehetne a baleseti statisztikákra is. Értem vagy lassabban mennének, vagy megtanulnák a tudatos sebességszabályozásokat.

Jó lenne találni valami frappáns hasonlatot. Pl. egy jó matekos a Gyf. képlete alapján (talán) ki tudná számolni, hogy pl. hány méter magasról (le) esésnek felelne meg, amikor 20 – 30 – 40 – 50 – 60 -70 km/óra sebesség mellett ütközünk. Ez az adatsor (talán) eléggé megdöbbentő lehetne.

Vagy bármi más hasonlat, ami eléggé feltűnő ahhoz, hogy egy pillanatra megálljunk, és elgondolkodjunk.

Szép napot, Replaci

Szia!

Köszönöm Gyulának a linket, így kevesebbet kell szaporítanom a szót.

- Hogy a téli sport mennyire bonyolult, relatív.
- Amikor a 12 éves kislány egy focipályánál alig meredekebb terepen való ütközés után meghalt, meg nem tudnám számolni, hány szülő kérdezte, „hogyan történhetett ez meg?
- Bármilyen témának számtalan megközelítése lehetséges.
- Egy új megközelítést gyakran kérdőjeleznek meg, általában nem kevés idő szükségeltetik az elfogadáshoz.
- Fizikai képletekkel síelést tanítani nem lehet.
- A gyakorlatban tudom bizonyítani, hogy a biztonságos – könnyed síelés megtanítása a síelés fizikájának az egyszerű megértése, és az alkalmazkodások edzésjellegű beidegezése módszerével, nagyon eredményes tud lenni.

Köszönöm a hozzászólásod, hasznos volt, mert az újragondolások mindig hoznak új szempontokat, érveket.

Replaci

Laci ez a sorozat a síelés fizikájáról próbál szólni. Tiszteletben tartom a véleményed, de amit leírsz, az, semmilyen módon nem befolyásolja magát a törvényt.

Elvileg, (de csakis elvileg), ahol elfér egy (a helyzetnek megfelelően változtatható nagyságú) hóeke, ott elférhet a léc is keresztben. Ha mégsem, legfeljebb beakad valamibe, vagy valakibe. Az itten a nehézség, hogy a vészfék kivitelezéséhez különlegesen jól, (beidegezetten) szükséges ismerni a (léchez képesti) előre – hátra történő terhelések következményeit. Három éve a saját szememmel láttam, amikor hokifékezés közben egy „haladó síelő” testtömege nem arra haladt tovább, amerre ő szándékozta, következményként, pedig letarolt egy teljes 10 fős álló tanulócsoportot. A „bűnös” keresztszalag szakadással, a csoport egyik tagja, pedig bordatöréssel úszta meg a dolgot. Ha hóekével próbálkozott volna, elfért volna a csoport mellett. (Az illető nem a csoporthoz tartozott.).

Továbbra is azt mondom, hogy a 60/30 EGY PÉLDA A SEBESSÉG ÉS ÜTKÖZÉSI ENERGIA arányának a megértésére. Azt a millió lehetőséget, ami a kezelt és kezeletlen sípályákon előfordulhat, előre programozni nem lehetséges. Ami lehetséges, az a törvényszerűségek előzetes megfogalmazása, majd az alkalmazkodások ALKALMAZÁSSZINTŰ BEIDEGEZÉSE. Mert végül is minden eset a fizikai törvények hatálya alatt alakul ki, és fejeződik be.

Síelünk, a helyzetek adódnak, a bátrak a szerencsében, a képzettek a törvényszerűségekhez való alkalmazkodások alkalmazásszintű beidegezéseiben hisznek.

Köszi a hozzászólást, jó éjszakát a baglyoknak, síbarátsággal, Replaci

Szia Joci!

Egyfajta misszióként élem meg, hogy az eddig még sehol nem tárgyalt síelés közben érvényesülő általános fizikai törvényszerűségeket érthetővé téve, egy kicsit közelebb hozzam azokhoz a síelőkhöz, akiket ez érdekelhet.

A kezelt és kezeletlen sípályákon naponta adódnak helyzetek, melyeket kezelni kellene. Hogy hatvannal mentünk, vagy ötvennel, vagy harminccal, arra a balesetet vizsgáló szakértőnek jól bejáratott módszerei vannak, (sajnos volt benne részem). A síelőnek, amikor helyzetbe kerül, csak reflexszerű cselekedetekre marad ideje. Az ilyesfajta (mentő) cselekedeteknek azonban csak akkor van esélye, ha a cselekedet már tényleg reflex szinten működik. Amit a km. (60/30) és ütközés összefüggéseiről írtam, AZ EGY PÉLDA, AZ ÉRTHETŐSÉG KEDVÉÉRT.

Ezt írtam: „Ennek a fizikai törvényszerűségnek az ismerete (adott esetben) életmentő lehet, amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG, akkor a használata erősen javallott.”

Bírósági szakértő szerint néha nüansznyi különbség dönt a „végeredményt” illetően. Kórház, vagy zsák, ez itt a kérdés.

Tudom, ennek emésztéséhez nem ártana egy kérődző gyomor.
Üdv. neked és az olvasónak, Replaci

Jó reggelt, vasárnap!

A síelés fizikája, a síelő sebességének a szabályozása

A síelő sebességét befolyásoló objektív, (nem a síelőtől függő) tényezők
Amikor a síelő elindul a völgy felé, gyorsulni kezd. A gyorsulás mértéke attól függ, hogy:
- mekkora a síelő + felszerelésének a súlya
- mennyire meredek a lejtő
- mekkora a légellenállás
- hogyan van befolyásolva (vaxolás) a lécek és hó közötti súrlódás.

A lejtő meredeksége
Egyenletes lejtőn (a kezdeti gyorsulás után), a síelő sebessége egyenletesre áll be. Amikor a lejtő meredeksége nő, a síelő sebessége nőni, amikor a lejtő meredeksége csökken, a síelő sebessége csökkeni fog. A gyakorlott síelő jól ismeri, és síelése közben alkalmazza a síelés sebességét befolyásoló objektív törvényszerűségeket.

A síelő sebességét befolyásoló szubjektív, (síelőtől függő) tényező, amikor a síelőnek valamilyen okból fékeznie kell.

Egyszerűtől a bonyolult felé
Ha elfogadjuk ezt az elvet, akkor célszerű először az egyenes vonalú síelés sebességszabályozási lehetőségeit tanulmányozni.

A síelés sebességszabályozásainak az 1. számú eszköze, a szimmetrikus CSÚSZÓ – FÉKEZŐ hóeke, (ék)
Aránylag lapos területeken, (kék pályákon) használható sebességszabályozásra és megállásra. Mennél nagyobbra nyitjuk az éket, annál erőteljesebb, mennél szűkebben hagyjuk az éket, annál enyhébb egyenes vonalú fékezést érhetünk el a szimmetrikus csúszó – fékező hóekével.

Használható –e fékezésre meredekebb lejtőn a szimmetrikus csúszó – fékező hóeke?
Az könnyen belátható, hogy meredek pályán a fékező hóekének csekély a hatékonysága. A gyakorlatban azonban nem ritka, hogy sem kanyarra, sem hoki fékezésre NINCSEN elég hely. Mint (már) tudjuk, az ütés, amit a síelőnek ütközés esetén el kell viselnie, négyzetesen aránylik a sebességéhez. Nagyon nem mindegy tehát, hogy a síelő 60 –al, vagy a hóekés fékezés eredményeként egy csökkentett, (mondjuk) 30 km/órás sebességgel ütközik neki valami kemény tárgynak. Az első esetben (60 km/h) kétszer nagyobb az esélye annak, hogy a síelő súlyos sérülést szenved, mint a második, (30km/h) sebességnél. Ennek a fizikai törvényszerűségnek az ismerete (adott esetben) életmentő lehet, amennyiben tehát NINCSEN MÁS LEHETŐSÉG, akkor a használata erősen javallott. (Folyt. köv.)


További szép vasárnapot kíván, Replaci

Jó reggelt, vasárnap!

A síelés fizikája

Tehetetlenségi erő
A síelő teste az egyenes vonalú gyorsulás közben lemarad, az egyenes vonalú lassulás közben, pedig az eredeti irányba törekszik tovább.

Alkalmazkodás alacsony sebességnél
Alacsony sebességnél (akár) működhet is a síelő testtömegének pusztán izomerővel történő középhelyzetben tartása.(Megjegyzés: a csupán izomerővel történő egyensúlyban tartás gyors elfáradáshoz, és ezen keresztül, görcsösséghez vezet.)

Nagyobb súly, nagyobb sebesség, nagyobb tehetetlenség
Minél nagyobb azonban a síelő súlya és sebessége, annál nagyobb, a síelő mozgásával ellentétes irányú tehetetlenségi erő hat a síelő testtömegére.

Egyensúly
A síelő testtömegének akár a lemaradása, akár az előre kerülése a síléc kötéséhez képest történik meg, és ilyenkor, (ha a jelenséget nem kezeljük), az egyensúly borul. Ezért a jó egyensúly (dinamikus középhelyzet) megtartásához, a test tömegének az érvényesülő erőkhöz képesti elhelyezése komoly befolyásoló tényező.

Hogyan tudjuk a test tömegének az elhelyezésével befolyásolni az egyensúlyt?
A gyakorlatban az történik, hogy a síelő, bokában történő előre – hátra billenésekkel úgy helyezi el testének a tömegét, hogy a dinamikus egyensúly (éppen a célnak megfelelő) optimális legyen.

A billenések célja, egyszerűen fogalmazva:
- a lehető legkevesebb izomerő használata, (könnyed síelés)
- gyorsuláskor ne essünk hanyatt, lassuláskor ne essünk előre, (fejesugrás mély hóba)

Egyensúlyozás beidegezése alacsony sebesség mellett
Egy komplett, alacsony sebesség melletti gyakorlatsorba célszerű nem csak az előre – hátra, hanem a függőleges és oldalirányú terheléseket, terhelésváltásokat is betenni, és gyakorolni. (Folyt. Köv.)

Szép vasárnapot, Replaci

Jó reggelt, vasárnap!

Egyszerűtől a bonyolult felé
A múlt vasárnap már volt szó arról, hogy úgy a megértés, mint a valós tanulás folyamán célszerű az egyszerű felől elindulva haladni a bonyolult irányába.

Gyorsulásos hátrakerülés egyenes vonalú mozgás közben
Azt is megbeszéltük egy héttel ezelőtt, hogy amikor a síelő egyenes vonalú mozgásban megindul a lejtő felé, a gyorsulás és a tehetetlenségi erő összefüggései miatt, testének tömege lemarad a meginduláskor a léc kötésében elfoglalt helyzetéhez képest, a jelenség neve, pedig a síelő gyorsulásos hátrakerülése.

A síelő lassulásos előrekerülése
A tehetetlenségi erő azonban nem csak gyorsuláskor, hanem lassuláskor is hat a síelőre. Kétféle módon jöhet létre lassulás az egyenes vonalú síelés közben. 1. Valamilyen okból, (melegedés, lehűlés, újhó, elhagyja a síelő a kezelt pályát), megnő a síléc és a hó közötti súrlódás. Ez miatt a síléc belassul, a síelő testének a tömege azonban (a tehetetlenség miatt), az addigi sebességgel nyomul tovább az eredeti irányban. Következményként felborul az addigi egyensúly, és létrejön a síelő lassulásos előrekerülése. 2. Valamilyen okból a síelőnek fékeznie kell, így maga hozza létre a lassulást. A testtömeg viselkedése azonban ugyanaz, mint az előző esetben.

Legközelebb arról lesz szó, hogy a síelő miként, (milyen praktikákkal) tudja kezelni a gyorsulásos hátrakerülés és a lassulásos előrekerülés jelenségét. Folyt. Köv.

További szép vasárnapot az olvasóknak,
Replaci