Balog Attila által küldött hozzászólások listája

Sziasztok!

Vasárnaptól három remek sínapot töltöttünk itt a Gopass kártyánknak hála.
A Lomnici nyereg szűzhavas hegyoldala ámulatba ejtett bennünket, s végül persze "életre szóló szerelem" lett belőle.
A reggeli, délelőtti pályasízés után, csak a kettes ülőst használtuk ill. egy-egy megállásra(serital/leves kombó) beugrottunk a Kőpataki menedékházba, ahol a tátrai serpa-legenda, Laco Kulanga csapolta nekünk a szomjoltót (bővebben: http://www.magas-tatra.info/2011/07/tatrai-rekorder-laco-kulanga-ko-pataki.html ).
Persze eme menedékház-élményért kell néhány 10métert a kezelt sípályától sétálni ill. bátrabbak léccel is mehetnek(szűzhavas részen simán vissza lehet kerülni a pályákhoz is), de a remek fekvésű kuckó megéri a pici fáradtságot. Napsütésben, a felhőtenger felett, a kényelmes babzsák-foteleken ücsörögve megérzi az ember, hogy mit jelent a szó: kikapcsolódás. A tömegek meg fogyasszanak fent a kabinos melletti modernizált kiszolgálóegységben...
De visszatérve a sípályákra:
A kabinos alatti terület igazi kezdő paradicsom, kék(zöld) pályarészekkel.
A kabinos mellett igazi pirosak találhatóak, odafenn pedig ott a csodás nyereg. Hmmm itt aztán meg lehet találni a "síszámításainkat".
Kedden a nap végén sikerült fél négy előtt 3perccel elcsípni az utolsó kettes ülőszékek egyikét. Szép meló 2190m-ről 880m-re lesíelni a már üres pályákon, azaz "délutáni" sör beáldozása/kihagyása meghozta a jutalmat.
Egyébként délelőttönként elég sokan érkeztek a közeli iskolákból is(a stabil hideg és a napsütés eredményeképp), láthatóan szervezett keretek között.
A szállásunk Tátralomnicon a hatos ülőstől kb.:100m-re volt(Pension Hello, Marika, a panziót üzemeltető házaspár hölgy tagja jól beszél magyarul).
Az esti Lomnic is megér egy szép sétát, a Grand Hotel Praha impozáns látványa a hóesésben, hmmm... filmbéli hangulatot áraszt a százéves épületegyüttes.
Hasonló síélményeket kívánok mindenkinek!!!

Üdv mindenkinek!

Tegnap este értünk haza a Magas Tátrából, s az utolsó(tegnapi) napon a Csorba-tó volt a célterület.
Az időjárás elég cudar volt odafenn, nem ártott a símaszk, fújt a szél rendesen, s néha havat/hódarát vágott az arcunkba és sajnos a látási viszonyok is folyamatosan változtak, de hát ez van, szabadtéri sport ez. Bezzeg amikor picit kisütött a nap akkor felbátorodva lehetett róni a köröket a hatos ülős melletti kiváló piroson.
A kellő hidegnek, szélnek megfelelően kemény és gyors volt a pálya, de a jobb szélen egy 5-6 méteres sávba folyamatosan hordta a szél a "friss" porhavat.
Kifogástalan volt a sítechnika csiszolására, melynek eredményeképp új izomtónusokat(csipő mindkét oldalon) sikerült "lázba hoznom". Szerencsére volt két-három kiválóan síelő sporttárs, s el lehetett lesni néhány dolgot a felvonóról szemlélődve.
A hideg ellen a Szoliszkó menedékház nyújtott szó szerint menedéket, a kandalló mellett kiengedtek a testrészeink, a csapolt Pilsner pedig továbbra is az egyik kedvenc "ivósöröm"(3Eur). A kaják is jól mutattak(6-13Eur között), de azt most kihagytuk. A belső tér nekem már picit túl modern. A 6-os ülős aljában megbúvik egy hangulatosnak tűnő, hóba vájt bár is, no annak volt "romantikája", de ahhoz stabil napsütés, nem pedig szélvihar kellett volna(napozóágyak, babzsák fotelek várják a vendégeket).
Mindenesetre soha rosszabb sínapot...(14:30-kor már úton voltunk hazafelé és a Gopass szerint így is 48km-t síeltünk)
Ja és nincs esti sí a "Tátrában"(a szállásadónk a Magas Tátrát egyszerűen csak Tátrának hívta).
Anno Lomnicon a "Jamy" üzemelt esténként(épp közvetlen mellette volt a szállásunk), de az új tulaj megszüntette ezt a pályarészt.

Nos legyen szó egy kis síelésről is végre:
A mai napon a két kamasz fiammal a Sípark (mű)haván sportoltunk, s elégedetten érkeztünk haza a hómentes, ősz végi/tavasz eleji alföldi szülőhazába.
Jó volt végre a téli szünetben legalább egy napot, az évszaknak megfelelő időjárási körülmények között, s főképp sítalpon tölteni.
Tegnap félóránként böngésztem a netet, figyelve a hőmérsékleti adatokat és a pályák kameráit.
Döntöttem, menni kell, hóra fel.
Kíváncsian vártuk, hogy az ülős felvonót "munka közben" is tesztelhessük, s jelentem szépen kiszolgálta a síközönséget. Kényelmes utazás, lábak/lúdtalpak pihentetése, bár nekem továbbra is szokatlan a gyermekbarát, s így "középen záró", így középső lábtámaszos megoldás, de ennél nagyobb bajunk a (sí)életben ne legyen...
A sípályán található, bár ratrakolt, de frissen hóágyúzott havat hamar összetúrta a síelők hada, de sebaj, így fejlődik a sítudás, jó ha az ember megtanul a változó hóviszonyokkal együtt élni. A felső rész, a kiszállók alatt a nap végéig remekül síelhető maradt, a híd után már egyre munkásabb volt a helyzet ahogy telt az idő, megküzdöttek vele az újoncok, de szerintem ezzel sincs semmi baj.
Kettő körül a Hüttét is leteszteltük, hiszen a kamaszok gyakorlatilag egész nap folyamat tudnának enni, s kevésnek bizonyult már a zsebekből benyelt csokicsapat és az erős reggeli is.
Picit féltem, mert a sor vége az ajtón kívül volt, s szeretünk minél több időt a havon tölteni, de végül fejet hajtottam, beálltunk a sorba, s meglepetésünkre "fertájóra" múlva már falatozhattunk kedvünkre, bár csak odakint volt hely. Ízlett a fiúknak(brassói aprópecsenye) is, s nekem is(palócleves).
A délután második fele igazi örömsíbe csapott át, ahogyan az megszokott.
A fogyatkozó sítársak függvényében nőtt a sebesség és az önbizalom, s remek volt a sínap végén már lámpafénynél csapatni.
Szóval a többnapos síelések között még talán visszatérünk egy zúzósabb esti síelésre.
S míg el nem feledem előszezoni jegyárak voltak a mai napon, ami azért nekem kellemes meglepetés volt.
Nos akkor Porhóban Gazdag Új Esztendőt minden sítársamnak és az összes hazánkban található sípályának úgyszintén.
üdv