Balog Attila által küldött hozzászólások listája

Tiszteletem mindenkinek!
Egy röpke 20órát vendégeskedtünk a Bakonyban, kisebbik fiunk születésnapja ürügyén. Egy hete bizony még elképzelni sem mertük, hogy karácsony után idehaza sikerül majd lécen ünnepelnünk. A Mátra számunkra(Dél-Alföld) közelebb helyezkedik el, ezért a végsőkig kivártam a "síhírekkel" és csak tegnap reggel döntöttem Eplény mellett és vettem kezembe a telefont szállást keresve.
Mivel egyszer már jártam a Mókus-büfében(ámbár csak étkezni), így itt próbálkoztam először. S legnagyobb szerencsénkre sikerrel jártam, mert az Ámos vendégházban volt szabad szoba számunkra...
Délután négy előtt érkeztünk és sebtiben elfoglaltuk a szállást majd siettünk a pályára, ahonnan már szállíngóztak kifelé az autók, így a legközelebbi parkolóban kaptunk helyet. Csatolás, jegyvásárlás. Az ülősnél szinte nulla sorállás, a pálya meg a lehetőségekhez képest szinte tökéletes. Fent persze "szélfútta", de a jobboldal még este is fincsi volt. Az idény első csúszásai persze a síemlékek ébresztésével telt, ám ahogy múlt az idő és ürült a pálya, nőtt az önbizalom, megjött a szükséges terhelés és végre visszatértek a sílábak. Öröm volt a gyerkőc mozgását is figyelni, de az igazi boldogság a határtalan lelkesedése eme csodás sport iránt. Este hét után beindult az adrenalin és kilencig kitartott...,azért az esti síelésnek hangulata van.
Gyorsan autóba és irány a Mókus büfé, mely kilenckor zár és ennek megfelelően bizony a rácsos ajtó már behajtva találtatott. Ám a kutyus ugatására kinézett a vendéglős hölgy és rögvest beinvitált minket. Isteni finom volt a Bakonyi-betyár leves, köszönet érte újfent.
A kései vacsi után gyors zuhany és egy ízletes Cesky Krumlov-i barna serital majd alvás sebtiben.
Ma reggel fél kilenc előtt már újfent a parkolóban öltözködtünk így gyerkőcöm nem kis örömére az első sólyommal sikerült felérnünk. 9-fél11-ig szinte várakozás nélkül és majdnem üres pályákon sportolhattunk. 11 után már átcsábultunk a csákányoshoz és délig ott is maradtunk. Ekkor már bizony kétségtelenül komfortmentessé vált a tömeg. S csak ömlöttek a síbarátok a pályákra meg a pénztárhoz, a kölcsönzőhöz és a parkolók is még telis-teli voltak sízére elszánt embertársainkkal... Bizakodom benne, hogy türelemből is elszórt annyit Holle-anyó, hogy kitartson az ünnepekre és mindenki olyan pozitív élményekkel távozik, ahogyan nekünk is sikerült.
Üdv és csodás szezont mindenkinek!

Bizony kisebbfajta csoda, hogy a tegnap este síeléssel telhetett számunkra ezen a télbe szorult tavaszon. Két igen kedves barátomat sikerült elcsábítanom az ésszerűség határainak erőteljes feszegetése közben.
Az Alföldről nettó 6órás út(oda-vissza) mellé 4órás síelés társult. 11fok, napsütés az induló oldalon d.u. 1/2 1-kor, s síelhető sípálya az érkezésnél 1/24-kor.
Átöltözés, jegyvásárlás, irány a "maxi"-ekszsólyom. Néhány kör, ismerkedés, hetes-egyes vegyesen, a hóminőség a lehetőségek fényében elismerésre méltó. 0km-es lécem(no persze csak az én lábszerkezetem számára, különben használt lécről vagyon szó) tesztelése persze nem volt épp egyszerű, de az elszántság a fő. Végül értelemszerűen a hetes lett a nyerő "hosszútávon", s a lécpróba is átment az evolúción ahogy az értelem is az agresszívabb "élhasználat" felé tolta az ingereket(nesze nektek hóbuckák).
Az időbe belefért egy Balaton-nézés is a kilátóból(csodás körpanoráma), majdan egy csapolt Tuborg odalent(friss,ám sajnos 4dl-s és műanyag pohárban). Viszont ezt követően ellazult elmével, bátrabban él(v)eztük a lehetőségeket, egyre fogyatkozó létszám mellett. Közben egy ratrak is megmozdult lentről, némi hóáthelyezés okán a hetesen, így kötelező ratraknyomsíelés várt lécemre.
Fél nyolc után szinte teljesen kiürült az aréna, s ez szintén bátrabb tesztelésre késztette lábamat, sajnáltam az idő múlását nagyon, a szívem még bírta volna...

Mindhármunk egyöntetű véleménye s reménye, hogy előbb-utóbb az időjárásnak is fel kell nőnie a feladathoz eme gyöngyszem mellé, mely idehaza is ellát bennünket alpesi-impulzusokkal. No persze a Mátrát mindemellett továbbra is szeretjük, s hasonló jókat kívánunk oda is.
Hazafelé az eplényi Mókus-büfében pótoltuk a folyadékveszteséget és a helyi tócsi sem maradt el. Hangulatos kis hely, ahogy néztük panzióval...
Bizony ha jókívánságaink értő fülekre találnak, és az egész , "cuki" pályarendszer üzemel akkor több napra is érdemes ide ellátogatni.
Viszont sajnos ránk még várt 3órányi hazaút éjfélig..., köszönet ezúton is a sofőrnek, és a fanatikus síbarátaimnak...no és köszönet az Aréna csapatának is