vdk3x által küldött hozzászólások listája

Koralpe-t a helyén kell kezelni.

Akit nem zavarnak az igencsak rövidke, olykor elkeskenyedő, viszonylag lankás pályák, az egész napos csákányozás, a csekély változatosság (hisz mindig ugyanazon a 3-4 rövid pályán kell síelni), a pezsgő éjszakai élet hiánya, a viszonylagos elszigeteltség (hisz a szerpentin miatt, kicsit nyűgös átmenni másik pályára) az jól érezheti magát itt is.

Én egy napot voltam itt, csodálatos időben és hóviszonyokkal, tök üres pályákon, de nem fogott meg igazán semmi, így nem vágyok vissza oda, de ha egy nekem kedves társaság pont ide akarna menni és engem is hívna (és nem sikerül őket rábeszélnem arra, hogy menjünk még mondjuk 90 km-t a csodás Bad Kleinkirchheimig), akkor azért persze nem mondanék nemet, hisz jókat csúszkálni lehet azért itt is :-)

Tegnap jöttünk haza a végig napsütéses Lachtalból. Pénteken és szombaton nagyon meleg volt, ezért a pályák már dél körül latyakosak voltak, délután már csak a kevésbé déli kitettségű hátsó 12-es szélső pálya volt igazán jól síelhető. A többi pályán a hó sajnos már nagyon vizes volt, ezért délután 2 után eléggé ki is üresedett a pálya. Szombaton délután még a hétvégi osztrák vendégek is hazamentek. Helyenként kilátszott már a talaj is.
Vasárnapra szerencsére 4-5 fokkal hidegebb lett, így a pályák reggel kőkemények és a hidegebb miatt még délután 1-kor is tökéletesek voltak (mi akkor jöttünk el). Lachtalban is kevés a hó, ha nem lesz havazás és marad a viszonylag meleg, akkor március 15-e környéke necces lesz.

Általában a pályarendszerről azt mondhatom, hogy a liftekre felfűzött sok párhuzamos pálya és liftek korlátozott kapacitása miatt, a pályákon sosincs igazán tömeg, viszont az ülős lifteknél napközben általában azért várni kellett 4-5 percet. Nekem az ilyen pályarendszerek nem nagyon jönnek be, mert a pályák nagyon rövidek így a lecsúszás 1-1,5 perc csupán, aztán lehet megint sorba állni és liftezni. Olyan mókuskerék síelés jellege van ezért a dolognak. A piros pályák - leszámítva 1-2 rövid szakaszukat - inkább kékek, a kevés fekete, meg inkább piros. Azt mondhatom, hogy én nem éreztem igazán komoly különbséget közöttük, nagyjából egyforma nehézségüek mind, azaz se haladóknak való igazán nehéz, se abszolút kezdőknek való igazán könnyű tanulópályák nincsenek. A pályát körülvevő táj szépségétől sem esik hanyatt az ember, inkább csak szelíd kopár dombocskákról lehet beszélni. Lachtal 1-2 napos besíelésre, rövid hétvégi kiruccanásra mégis megfelel, de ennél többet, hát még 1 egész hetet, azért nem szeretnék ott síelni, az biztos.

A pályán főleg magyarok síelnek, a szállásunkon is csak magyar rendszámú autó állt. A magyar tulajdonú és üzemeltetésű vadiúj pályaszállás egyszerűen tökéletes (SISI), igaz jó drága is. A fogadtatás (welcome drink), check in, check out, ügyintézés, adminisztráció teljesen korrekt és segítőkész. Reggeli a Monarchia parkban - igaz minden highlight nélkül - de jó volt. Az itt kimért csapolt barna Erdinger búzasör (na nem a reggelihez), pedig egy álom!!!

Mi is voltunk január végén Galtürben. Nekünk is kimondottan jó véleményünk van róla. A kb. 1000 lakosú Galtür a Paznaun völgy legvégén, jó magasan fekszik. Zsákutcafalu lévén nincs átmenő forgalom, ez az egyik oka a nyugalomnak. A másik ok, hogy a vaduló, magamutogató, nemzetközi közönség nem itt, hanem Ischgl-ben tobzódik.
A pálya maga komfortos, gyors és modern felvonókkal rendelkezik, kivétel ez alól a 2 szélső csákányos. A pályarendszert a nem túl hosszú, nem túl meredek, ezért nem túl fárasztó (halvány)piros pályák jellemzik és a fekete pályák is a könnyebbik fajtából valóak (főleg az ischgl-i feketékkel összehasonlítva). Kékkel jelzett pálya alíg van, de mivel a piros pályák sem nehezek egyáltalán (még a kezdőknek sem), ezért a pálya nagyon alkalmas családoknak, nem túl profi síelőknek. Aki a kihívást szereti, annak Galtürben azért ott van az izgalmas változatos, jó kondit igénylő 1-es skiroute (gyerekeim imádták, amint rátaláltak, csak ott jöttek le).
Az ischgl-i tömeg után tényleg igazi felüdülés Galtür, érdemes tehát olyan jegyet venni Ischglbe (mert azért azt nem szabad kihagyni), ami a Paznaun-völgy 3 környező pályájára (Galtür, Kappl, See) is érvényes, hisz a tömeget Ischgl elvonza ettől a 3 kisebb pályarendszertől, ami garantálja a nyugalmat.

A 99-es galtüri lavinakatasztrófa után, hatalmas pénzeket költöttek a biztonságra és az elrettent vendégek visszacsalogatására, sok fejlesztést hajtottak végre (új liftek, Alpinarium kiállítás és kultúrcentrum, szuper fürdő 25 méteres medencével, gyerekeknek óriáscsúszdával. A faluban mindenütt láthatóak a biztonságot nyújtó hatalmas lavinavédő kőfalak, a hegyeken sűrűn sorakoznak a hófogó létesítmények, így napjainkban valószínűleg a leglavinabiztosabb alpesi települések közé tartozik. A katasztrófa utóhatásaként az árak még mindig moderátak, főleg Ischgl-hez képest. Aki igényli, annak az esti nagy mulatozásért nyílván le kell menni Ischglbe, de akinek ez inkább ellenszenves, az kimondottan jól érezheti magát a nyugis családias Galtürben.

Javaslatom: aki Ischgl-be megy síelni és szombaton érkezik, az a vasárnapi tömeg elkerülése végett, Galtürben kezdje a síhetet. Aztán 2-3 nap Ischgl. Amikor kicsit megcsömörlik az ember a tömegtől, akkor irány 1 napra Kappl, ami szintén nagyon nyugis, családias pálya szuper felvonókkal, de azért jóval keményebb pályákkal, mint Galtürben.

Az én tapasztalatom is az, hogy inkább a haladók és profik pályarendszere a kitzbüheli. Vannak ugyan kék pályák is szépen, de ezek közül jó néhány inkább csak amolyan átcsúszó, összekötő jellegű pályacsökevény. Kisgyerekes családoknak sem optimális ezért. Figyelembe érdemes azt is venni, hogy a pályák azért elég alacsonyan (2000 m alatt) vannak, ami előny és hátrány is egyben: amikor nagy hideg van, akkor persze jobb 2.000 m alatt síelni, viszont meleg időben gyorsabban romlik a pályák állaga, mint a magasabban fekvő (2000-3000 m közötti) tiroli pályákon. Márciusban, ha megjön a főn, hamar leromolhatnak a pályák és akkor oda a felhőtlen síelésnek, ezért én oda ilyen március 15-i síelést már nem biztos hogy jó előre lefoglalnék. Egy ismerősöm nagyon megszívta Kitzbühelben ezt a gyors olvadást pár éve márciusban.

Amikor 2007-ben voltunk, akkor azért volt egy-két öregecske lift is, de gondolom ez azóta változott. Hírneve miatt Kitzbühelbe hatalmas elvárásokkal érkezik az ember, én is, és talán ezért egy kicsit azért csalódtam (ennyiért közelebb is van jobb), pedig voltaképpen szuper egy hely. A táj az valami csodálatos.

Ma értünk haza csodálatos élményekkel Ischgl-ből.
Erről a pályarendszerről tényleg csak szuperlativuszokban lehet mesélni. A pályák olyan tökéletesek és sokszínűek, a felvonók, szolgáltatások olyan profik és minőségiek, hogy sokkal jobbat nem is nagyon álmodhat magának az ember. Itt - nehézségüket tekintve - a fekete pályák tényleg feketék, a kékek tényleg kékek (és nem csak azért, hogy legyen ez is az is, mint sok helyen). A kb. 230 km-nyi pálya többsége nagyon hosszú és nagyon széles, tökéletesen karbantartott (32 db raktrak dolgozik itt). Életünk legjobb síelésén vagyunk túl, ezek után nehéz lesz jobbat találni. Néhány praktikus tipp:
- mivel Ischgl elismerten Ausztria egyik legjobb síterepe, ezért messze földön ismert, tehát rengetegen keresik fel, jobb ezért elő- vagy utószezonban menni (szilveszter környékét és februárt szerintem jobb kerülni). A nagy tömeg miatt, délutánra a legkedveltebb pályák lejegesednek, buckásodnak, erre számítani kell.
- kezdőknek, kisgyerekes családoknak talán zavaró lehet a tömeg a központi pályákon, az egymást keresztező liftek és pályák között kezdetben nehéz eligazodni, pedig az Idalpe helyenként 100 méter széles kék pályái optimális terepet kínálnak kezdők számára is,
- aki a nyugodt, idilli, alpesi falusias-családias körülményeket keresi, az ne menjen Ischglbe, ugyanis itt bizony egyes pontokon nagyon sokan vannak (de egyébként a tömeget mindenhol nagyon profin kezelik, így ez a síelést, felvonózást, pihenést, kajálást magát nem zavarja, csak a hangulatot), hatalmas modern önkiszolgáló éttermek várják a síelőket a terepen, elég borsos árakon, de profi minőséggel, gyors kiszolgálással, elegendő férőhellyel.
- amikor pedig 4 után a síelők elöntik a települést, akkor ahhoz képest a Váci utca Pesten kutyaf..., hiper-szuper szállások, éttermek, bárok mindenhol,
- a síelők 80%-a külföldi (német, holland, angol,lengyel, orosz), magyar autóval vagy magyar szóval nagyon ritkán találkoztunk
- érdemes mindig korán indulni reggel (mi 8.30-kor már a felvonón ültünk), így elkerülhető a reggeli sorbanállás és a hidegért 2800 m magasan kárpótolnak a friss üres pályák (kb. 10.30-11-ig szinte egyedül síelhet az ember)
- Ischgl-ből reggel legjobb az A2-es (Pardatschgratbahn) lifttel felmenni, mert gyors, kevesebben használják, mint a másik kettőt, és a felső állomáson sincs akkora tömeg, mint az A1 és A3-as közös felső állomásán, ahová kb. 8x akkora embertömeg érkezik fel a felvonókkal, ráadásul az A2-eshez közelebb lehet parkolni és este a parkoló fele sétálva be lehet ugrani a boltba is
- Samnaunba (svájci völgyállomás) egyik völgybecsúszó pályán sem igazán érdemes lecsúszni (vagy csak egyszer, hogy azt is kipróbálja az ember), mert vagy buszozni kell a felvonóig (60-as pálya), ami várakozással kb. 15-20 perc, vagy (80-as pálya)egy hosszú szakaszon (1-1,5 km) sokszor hajtani kell magát az embernek, ráadásul a 150 férőhelyes, 2 emeletes felvonó kabinjában sem kellemes a tülekedés, a falu maga meg nem egy nagy durranás,
- nekünk a palinkopf-i és greitspitze-i, fahatár feletti, széles és hosszú, piros és fekete pályák tetszettek legjobban, ezek teljesen kielégítik a legeslegigényesebb síelő igényeit is, ráadásul itt sokkal kevesebben vannak, mint a pályarendszer közepén (Idalpe, Alp Trida) és a hütték is meghittebbek,
-Ischglbe legjobb az 5-ös és 4-es valamint az 1A pályán lecsúszni, ez mind igazi élvezet (mi naponta 4-5x is lecsúsztunk ezeken), a 11 km-es ELEVEN nagyon-nagyon jó, ezzel szemben a völgybecsúszó 7-es alsó fele keskeny és nagyon jeges, a 37 és az 1-es alja meg alig lejt, ezt jobb kerülni, csak annak jó aki hazacsúszik rajta,
- az Alp Trida nekünk nem nagyon jött be,
- akinek elege van a tömegből, az átmehet Galtürbe, See-be, vagy Kappl-be (ide is érvényes a jegy), amik mind-mind családias nyugodt, szintén modern felvonókkal rendelkező, magasan fekvő pályarendszerek, (kb. 40-40 km pályával), ezeken sosincs tömeg, gyorsan átláthatóak, családoknak kiválóak és 1-1 napra tökéletes változatosságot jelentenek és Ischgl után kellemes a már-már nagy magány a pályákon, amelyek néhol még este is raktraknyomosak), mi kipróbáltuk mind 3-at és talán Galtür, Kappl és See a sorrend,
- Ischglben minden nagyon drága (szállás, kaja), de aki nem ragaszkodik Ischglhez ill. a pályaszálláshoz, az a környező falvakban olcsón meg tud szállni (mi 5-en 460 euró/hét áron szálltunk meg Galtürben egy nagy Ferienwohnungban egy családnál), itt a kajálás is olcsóbb, sőt a szállás árában benne volt a helyi élményfürdő ingyenes használata is.
- a felvonók árai a kedvezményekkel nem magasabbak, mint más sokkal kisebb, akár tizedannyi sílési lehetőséget kínáló síterepeken, tehát ez ne riasszon el senkit Ischgltől. Kedvezmények: pl. január előszezon, így a hetijegy ekkor 15%-al olcsóbb, kedvezményes gyerekár 17 (!) éves korig jár, sőt 3. gyerek ingyen síel)
- ki/hazautazás: távolság Pesttől kb. 850 km, mi szabályosan, azaz 130-140 kmh-val haladva, 7 óra alatt érünk haza Pestre, de arra ügyeltünk, hogy a nagy tömeg előtt reggel 6-kor induljunk és csak 1x fél órát pihentünk a Mondsee-nél. Innsbruck és Linz között a legnagyobb az esélye a dugóba kerülésnek, ezen a részen kell minél korábban túl lenni.