Rera által küldött hozzászólások listája

Szívemnek oly kedves Dobogókő,
önkéntesként többször jártam fent. Lacinak már elmondtam, amit most nyilvánosan leírok, építő kritikának szánva.

Az idén is olvashattunk csalódott hozzászólást a dobogókői pálya állapota miatt... Nem az ülőlift hiányzik! Személy szerint amióta jó lécem van, nem síelek nálatok, de pl. csak Visegrádra hétszer mentem ebben a szezonban. Amíg nincs megfelelő pályakezelés, addig nem lesz értékelhető bevétel. A Zsindelyes Szívkártya, az 1% és az adományozás szép dolog, de nem fogja megoldani a problémát. Befektetés nélkül nem megy. Ha az alapítvány önerejéből többre nem futja, meg kell keresni a megoldást! Biztosan van.

Köszönöm, Sípark! Nagggyon szép volt: a 7.15-ös busszal mentem, délelőtti jegyet vettem, fél délig csodás havon kanyaroghattam, aztán persze lassult a pálya, a csákányos nyomvonalán a föld is előbújt, de csak ott, és ki lehetett kerülni a foltokat. A beléptető tíz perc "türelmi idővel" működik, nahát, ezt eddig nem tudtam! Figyelmesség: a hó és a terasz között raklapokat és rönköket tettek a földre, hogy a bakancsunk ne legyen sáros. Ettem, ittam (az utsó képpel tisztelgek MSZI őslakosa előtt:), napoztam, 3-kor pedig kocsit kaptam hazafelé. A metrón mit látok? Ember síléccel... A pályán már találkoztunk, csak ő visszafelé is végig tömegközlekedett!

Hárman szerveződtünk, és ma csúsztunk Eplényben: az 1-es nagyon rendben, nincsenek földfoltok, reggel kifagyva, délutánra kásás, de bőven élvezhető. Azért ez +12 fokban nem semmi! Kevesen voltunk, folyamatosan lehetett pörögni. A teherautó valóban hordta a havat a tetőre! :-) Köszönöm Pisti12-nek az ajándékot, s a láncban a többi adakozónak: Maci-Lacinak, a Sihunak és persze a Nordica Síarénának!

(Még?) messze nem vagyok bölcs, de kételkedem, folyamatosan, így jutottam el az új tematikához (is). Nehéz volt, minden porcikám berzenkedett, amikor Lackónál 33 év síelés után hóekéznem kellett, aztán Ozsiék műanyag bébipályán még "extrémebb" szinten kezdték... Megérte! S azóta rögeszmémmé vált a hagyományos síoktatásban "egymásra épülő" mozgásformák ellentmondására való figyelemfelhívás, mert még senki nem tudott észérvekkel meggyőzni a logikájáról.

A bántást pedig többes szám első személyben írtam, ezzel beismerve részvételemet abban. Csak még muszáj volt válaszolnom az előző bántásra. Most kiszállok. Sokak örömére. :-)

Ez nagyon jó!!
Csak most már ne bántsuk egymást!
Mert oktatási tematikára is értelmezhetően itt van a párja:

Szia! Stadiontól indul busz: közvetlen járat kicsit későn, naponta 8.15-kor (MSZI-n van 10.32-kor), gyöngyösi átszállással 7.15-kor (MSZI-n van 9.46-kor). Vissza is van busz, de ha a pályán beszélgetésbe elegyedsz másokkal, kettőtöknek is akadhat kocsi Gyöngyösre, Hatvanba vagy akár Budapestre. Személyes tapasztalat.

Bizony nem fölösleges, szerintem, hiszen csak beszélgetünk, ahogy RepLaci kérte.

Az élvezet a technikai fejlődéssel (hatványozottan!) fokozódik, persze mindenki eldöntheti, melyik szinten elég neki. Csakhogy az új tematika szerint oktatott bármikor hagyja abba az irányított tanulást, azonos mozgásforma valamely szintjén lesz, ellenben aki a hagyományos oktatásból "idő előtt" lép ki, az nem ismeri meg az ívet belső élen.

A Gyermek síoktatás topikban közzétett videókon látható, hogy az új tematika szerint oktatott kicsik mozgásában (izommunkájában) már hóekében kanyarodva is benne van az élre állítás kezdeménye.

Hétvégén köröztem, rendületlen. Talán az unhatja Tálén, aki elsősorban külső ingereket vár síelés közben, s nem befelé figyel, a mozgására, az érzéseire. A "ferde gyúródeszka" tökéletes kísérletezésre, mint Visegrád, csak emelt szinten. Az ülőlift nekem nem hiányzik, így is javul az állóképességem! A fórumozó kedves "őslakossal" sajnos nem találkoztam, bizonyára ő jobban tudta, hogy ez már nem az igazi... Fél déltől nagyon kásás, de egyetlen kő vagy fűcsomó sem került elő, mert olyan vastag a pályaalap! Egynaposokhoz szokott combjaim a második napot nehezebben bírták: még én is másfél órát üldögéltem a teraszon a délutáni mérkőzés előtt. ;-) (A csapat másik részétől kapott hírek szerint most Chopokon sem jobb, sőt, kevesebb a hó sokkal több pénzért, és ott sűrű köd is nehezítette a csúszást.)

Elnézést a késedelemért!

"Ilyen jellegű gyakorlatot (ív külső mellett húzni a botot a földön ...) velem csináltattak anno (Hochkaron - JoSchi). Jelezte a srác, hogy ez egy eltorzult mozgás, de rávezet az ív külső léc belső élének terhelésére."

Eltorzult mozgást semmiképpen nem szabadna gyakoroltatni, szerintem, mert rögzülhet. Egyébként nem értem, hogy ha kifelé dőlsz, hogyan terhelheted automatikusan (hiszen ha rávezető mozgás, akkor automatikusnak kell lennie) az ívkülső léc BELSŐ élét.

Az említett gyakorlatok márpedig vannak. Párhuzamosítás után az ívbelsőt fel kellett emelgetnie a kanyarokban egy tanulónak, akivel beszélgettem. Az ívbelső ívkülső mellé rántása pedig saját megfigyelés: a tanuló nem utánozta az oktatót, hanem az oktató állt, és figyelt, a tanuló az oktató kanyarban "hopp-hopp" felszólításától kísérve rántotta a lábait, pár kanyar után megállt, az oktató hangosan dicsérte a mozgását, és utánacsúszott. Mögöttük állva, figyelve kivártam.

"Így aztán a profi síoktatás nem módszerekről, hanem a problémák megoldás irányába mutató kezeléséről szól." Laci, milyen problémát oldhat meg az ívkülső felé dőlés, amikor a hosszú távú cél az ívbelső húzása? A két oktatási módszer egymással éppen ellenkező oldali kormányzást tanít a kezdetektől. Hozzászólásodban megint ködösítesz. SíMan történetének nincs köze a felvonókötél elengedéséhez vagy a szülőkhöz való viszonyhoz.

Régóta zajlik a vita különböző topikokban, de még sosem kaptam tisztán érvelő választ arra (ezért lett rögeszmém), hogy a hivatalos tematikában miért van kiterhelés, ívkülső bakancs érintése, párhuzamosítás után ívbelső felemelése kanyarban, ívbelső rántása az ívkülső mellé stb., és amikor mindez már megy, akkor jön a mozgásforma-változtatás. Ameddig sok oktatmány már nem jut el...

Az újabb tematika szerint haladó bárhol hagyja abba az oktató által irányított tanulást, már a jó mozgásforma különböző szintjén lesz! Kezdem azt hinni, hogy ennek az egésznek hatalmi játszma az oka, és főként anyagi érdekek húzódnak a háttérben. Mert egyszerű logikával simán belátható lenne. Persze nehéz sok évtizedes oktatói rutint felülbírálni.

Köszönöm a hozzászólásokat, okultam a vitából. Kicsi vagyok én ahhoz, hogy egy egész rendszer ellen küzdjek. Az írásaimért vállalom a felelősséget. Szomorú is vagyok, kár azért a maradi síoktató-közösségért -- egy csodálatos kis terepen. A holnap reggeli fuvart megtagadták, már nem akarok bizonyítani semmit, majd feljutok valahogyan, mindig van valahogyan! Síelni fogok, az biztos!

1. Semmilyen farolgatás nincs a videón: 1 perc környékén nagyon jól látható a lassításban, hogy nem töri az íveket.

2. 0.53-tól rövidlendületeznek... De már tényleg laikus vagyok a mozgásforma megítéléséhez. Passz.

Szerintem nem a vitához kapcsolódik a hozzászólásod. A vita arról szólt, hogy valaki határozottan carvingot akart tanulni (nagy ívekkel hobbisíelni szeretne a pályákon), s ehhez képest hogyan kezdték el tanítani, hogyan alapozták meg a későbbi mozgását.

Kedves Laci,
csakis az igazat szóltam arról, amit láttam, amit hallottam.

Két külön történetről van szó. Az egyiket a kocsiban hallottam, a másikat a saját szememmel láttam a pályán. (S még van egy pár történet a tarsolyomban.) Lehet, nem te vagy az a bizonyos "Laci bácsi", akiről csak hallottam. Mindenképpen abban a síoktató-közösségben tanít, leírta, hogy néz ki, s mivel ismerlek, tippeltem. Lehet, hogy más hazudik.

Az egy másik eset, ugyanazon a terepen, amikor én egy másik oktatót (akinek tudom a nevét, de mivel itt nem ír olyanokat, hogy ő nem oktat amolyanokat, nem nevezem meg) láttam, hallottam "hopp-hoppozni".

"...akkor talán mégsem voltak annyira hülyék azok az oktatók, akiktől tanult." Nem azt írtam, hogy hülyék. Arra hoztam példát, hogy egy (oktatói vélemény szerint) nagyon jó képességű felnőtt magától rájött arra, hogy a carving mozgásformája teljesen különbözik a kifarolós mozgásétól, és most TÉNYLEG tanácstalan, amikor azt kérik tőle, hogy kezdje középre vinni a terhelést (állítólag 60-40% a lábakra), az íveket ne törje stb., amikor eddig azt kérték, hogy kifelé dőljön, a völgy felőli lábát terheltették (az ívbelsőt fel is kellett emelnie kanyarban!), majd megtörették az íveket. A többi kérdésről (válaszokkal együtt) sokszor volt szó.

Nem "hülye" síoktatók ellen küzdök, hanem egy elavult síoktatói tematika ellen. Szeretem Don Quijotét.

S lehet, hogy ezzel a vitával a reggeli fuvaromat kockáztatom. Vállalom. Vallom, hogy az elveknek kell ütközniük, nem az embereknek.

...és mivel sajnos nem tudom bizonyítani, hogy az a bizonyos "Laci bácsi" te voltál (természetesen az oktatóira vonatkozó keresztkérdéseket tettem fel sofőrömnek!), mert informátorom nem tudta a vezetéknevet -- az érett kor és a leírt külső rád vall, de az ugyebár még nem bizonyíték --, azt a bizonyos jutalmat, amit felajánlottál, egyelőre nem kérhetem el... S ha mégis te voltál az a "hopp-hopp", az sem a kiterhelés, csak a farolgatás oktatására bizonyíték (határeset, mivel egymásból következik). De nem adom fel! ;-) Szeretek játszani. Remélem, minden felmerülő kérdésre válaszoltam. Úgyhogy mehetek aludni.

Kedves Laci,
a saját szememmel is láttam, fülemmel is hallottam, akkor egy középkorú hölgyet figyeltem. A már párhuzamos lécekkel síelő felnőttnek az oktató kurjantotta ezt a kanyaroknál, és a "hoppra" az oktatmány az ívkülső léce mellé rántotta az ívbelső lécét, tipikus farolgató síelést produkálva -- szerintem erre a mozdulatra motiválta őt a "hopp", de valószínűleg az oktató jobban meg tudná magyarázni, mit is akart elérni így.

Aki oktatást keres, először érdeklődjön a tematikáról! Az egyik kedvenc kis magyar terepemről hazafelé hozott egy 40-es férfi, aki egy hónapja állt lécre először. A kocsiban beszélgettünk.

Az első alkalommal hangsúlyozta az oktatónak, hogy carvingolni akar megtanulni, nem érdekli az alpesi technika. Mondták neki, oké, de először megalapozzák a carvingot... Elkezdték kidőléssel, gyorsan fejlődött, így hamarosan párhuzamosították a léceket, és "hopp-hopp" felszólítással motiválták a kanyarokban -- akkoriban éppen "Laci bácsi" foglalkozott vele, de nem is azonos oktató várta minden alkalommal. Mostanában magyarázzák neki, hogy igen tehetséges, tehát következhet az élre állítás, és az ívekre figyeljen, ne legyen törés a kanyarokban... Kérdezi felháborodva (tőlem!), hogy akkor előtte miért volt "hopp-hopp", hiszen az megtöri az ívet! Tanácstalan, hogy akkor mit is alapoztak, ha eddig az, most meg ez... Az oktatókat nem meri kérdőre vonni.

Elkezdtem magyarázni, de túl hamar a városba értünk. Megadtam pár elérhetőséget (nem a sajátomat;).

Hát így. Hol, de főleg hogyan!!

...aktu(áli)s, szerelem Visegráddal ;-)) (bocs, merész, 18-as karika?)

A reggel nagyon szép, kettesben, Ő betonkemény, de én még nem vagyok formában. Elkezdünk munkálkodni egymáson... Belelendülünk... Körülbelül fél 11-re, 11-re érünk a csúcsra, együtt! Ő hamarabb elfárad, kora délutáni puhaságát különböző technikákkal próbálom kezelni, így aztán én is meglehetősen elfáradok. Jó Vele!!!
Mai képek:

Én is hazatértem!? Mai képek: csoda, itthon.
DE vigyázat, hétvégén hosszú sor lesz!
ÉS az egykéző csákányozók sem akarnak elfogyni...

Kedden erre jártam, és ezt láttam: