30-án látogattuk meg a pályát Csiki-vel (Zoli). Itt a fórumban keresett egynaposra vállalkozókat. Ő Pápáról, míg én Nagykanizsáról indultam el kocsival öt óra felé, hatkor Vasváron találkoztunk. Átcuccoltam, és fél kilencre már a pályánál is voltunk.
Zoli a neten vette meg a jegyet, a pénztárnál két papírt kértek, de csak a kódját írta fel. Szerencsére sikerült elintézni pár perc alatt, és már csúsztunk is. :)
Az éjszaka esett 10-15 centi hó, ezzel együtt a pályákon kívül is akadt régebbivel rengeteg, amikor csak tudtam, a nyomokat követve a fák között mentem. A lécemet nem erre találták ki, de én jobban szeretem a túrt vagy a szűz havat, mint a sima pályát. :) Délutánra sok bucka alakult ki, ahol többen voltak. 3-4 percnél nem volt több sorban állás, és mindenhol lehetett csúszni kényelmesen.
Fent a hegyen egész nap ködös idő volt szinte, a hó is nagyrészt esett, hol közepesen, hol gyengébben, míg lent tisztább volt és csak néha kezdett rá. A bergfexen írt előző napi kommentektől kicsit megijedtem, mert azt írták siralmas a pálya, ezzel ellentétben néhol volt csak apró köves, egy helyen hordta fel a ratrak a földet, de azt ki lehetett kerülni. A hangulata hamisítatlanul téli volt a tájnak, és nekem is.
Félidőben megálltunk a Moselebauer hütténél, megszokottan finomat ettünk és egy kakaó után mentünk is tovább. Zoli még megállt egyszer pihenni, én addig is mentem két kört, majd a liftek leálltakor visszacsúsztunk a parkolóig.
Kellemesen elfáradtunk, nagyon jól éreztük magunkat, 8 óra után már itthon is voltam. Ha van hó, megéri kicsit távolabb autózni a határtól, mert itt nincs talán máskor sem az a hatalmas tömeg.
Keresés
25 cm
