bertazs által küldött hozzászólások listája

6. nap. Utolsó sínapunkon a társaság Chandolin-St Luc-re szavazott mivel ide ígérték a legnaposabb időt mára. A pályára érve tökéletes kék ég és verőfényes napsütés fogadott, bár később azért egy-két felhőfoszlány előkerült valahonnan, de a héten ma volt a legtökéletesebb síidő. Szélcsend, -5-10 fok. Ma végre feljutottunk a 3000 méteres csúcsra ahol gyönyörű volt a kilátás és az Illhorn felvonó melletti pályát is ki tudtuk próbálni, ahová viszont egy nagyon hosszú kényelmetlen tányéros lift vitt fel.

De most nem is a mai napi eseményeket szeretném a tisztelt nagyérdemű elé tárni, hanem inkább egy összefoglalást adnék közre az egész heti benyomásainkról. Valószínűleg, ha nincs ez a mostani helyzet és nem Svájc lenne az egyetlen hely ahol sielni lehet, soha nem keveredtünk volna ide, hanem valahol egy francia síterepen csúszkálnánk most. És az is valószínű, hogy ha újra lesz igazi választási lehetőség nem ide fogunk jönni. Svájc gyönyörű szép, a táj káprázatos, a pályákról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Minden stílusú és tudású síelő talál magának csúszási lehetőséget. Mindenhol rengeteg a freeride lehetőség és a pályasízők - mint mi is - fantasztikus élményekkel gazdagodhatnak a változatos, fantasztikus hosszabb-rövidebb pályákon. A szállások és a szolgáltatások nagyon igényesek viszont Svájc nem olcsó, bár lehet találni ami ár-érték arányban jobb pl. a Coop üzletek. De amilyen gazdag Svájc, annyira nem érdekli őket a kényelem. Nekünk viszont rontja az élvezeti értéket a kényelmi funkciók hiánya, mivel a francia terepeken már hozzászoktunk a jóhoz. Itt nagyon sok a húzó lift, kevés az ülős felvonó, nincs bubi, vagy ülésfűtés. Rengeteg a hosszú, kényelmetlen, meredek, tányéros és csákányos, sokszor éles kanyarokkal próbára téve a síelő állóképességét és ügyességét. Elég fárasztó tud lenni egész nap. Az átcsúszókon, pályák között, felvonóknál gyakran kell botozni. A pályák és a pályarendszerek összekötése sokszor esetleges. Nem nagyon vannak védőhálók a veszélyes helyeken. Szinte sehol nincs semmilyen információ a pályákon, nincsenek jelölések útbaigazító táblák. A pályáknak nincsenek nevei, számai. Ma pl. úgy jártunk, hogy amikor a 3000-es csúcsról lecsúsztunk egy fantasztikus piros pályán St. Luc-be egy parkolóba, leérve szembesültünk, hogy onnan nem megy semmilyen felvonó, hanem 10 perc síbakancsos gyaloglással lehet elérni az első feljutási lehetőséget, jelen esetben a vonatot. Ezt "természetesen" sehol nem jelezték előre. Aztán a térképet jobban megnézve több olyan parkoló is van, ahol csak hosszas gyaloglással érhető el a legközelebbi felvonó. Az illhorni parkoló szintén ilyen, pálya visz oda, de lift nincs onnan. Mondhatni volt néhány parkoló, ahonnan lift is ment :). A helyieket viszont ez láthatóan nem zavarja. Ez mondjuk St. Luc-re volt jellemző, de az információ hiány mindenhol probléma. A parkolás is mindenhol fizetős volt és általában nem volt sok hely. Főszezonban el sem tudom képzelni, hogyan oldják meg.

Ezen fanyalgás ellenére összességében fantasztikus hetet töltöttünk itt! Nem volt tömeg, sor állás. Hatalmasakat síeltünk, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Amint a helyhez idomulva mi is kicsit lejjebb adtunk az elvárásainkból és csak a jó dolgokra koncentráltunk, máris tudtuk élvezni. Bár kényszerűségből kerültünk ide, nem bántuk meg, hogy kipróbáltuk, de mégsem valószínű, hogy még egyszer megfordulunk itt, mert azért mi már a franciáknál megszokott kényelmet kedvelő síelők maradunk.

5. nap. Ma a társaság egyik felének halaszthatatlan wellnessezhetnékje támadt és síelés után már ez sajna lehetetlen, valamint az előrejelzések és webkamerák képe alapján is csak Vercorinban volt jelentősebb napsütés várható, így itt maradtunk. Ma először végre egész nap tökéletes síidőnk volt.

Reggel 9-kor a kabinosnál jó 10 percet kellett várni a feljutásra, de ez volt a nap folyamán az egyetlen eset, hogy felvonónál várakozni kellett. Végre minden üzemben lévő pálya tökéletesre volt ratrakolva. Most már láttuk is a felső tányérosok melletti pályákat. És nem csak láttuk, ki is próbáltuk! Hát hatalmas élmény volt. Így ratrakolva a fekete pályák sem voltak veszélyesebbek egy átlagos pirosnál, a pirosak pedig helyenként hullámzóak, jó kis letörésekkel, élmény számba mentek. Azért egyik-másik hosszú tányéros lift helyett elférne, egy-egy ülős felvonó. A Bisse pálya sajnos ma is zárva volt. A kabinos alatti alacsonyabban fekvő pályák az előző napi kis olvadás után éjjel tökéletesen kifagytak.

Ma fönt -6, lent -1 fok volt, igy a pályák még este is ugyanolyan tökéletes állapotban voltak mint reggel. A legalsó részen még hóágyúztak is délután. Nagyon élveztük a mai napot, a táj gyönyörű, a pályák nagyon élvezetesek, van aránylag hosszú, 4-5 km-es csúszásokra is lehetőség, vannak jó kis erdei pályák és sima jó esésű széles gleccserszerűek is. Vercorin nem nagy síterep, de egy-két napra jó kis élvezetet tud nyújtani. A sok tányéros miatt kicsit jobban elféradhatunk, de ez kellemes fáradtság.

Holnap sajnos már az utolsó napunk következik, reméljük az időjárás is kegyes lesz hozzánk. A pálya még kérdéses hol fejeződik be ez a történet.

4. nap. Ma Chandolin-St. Luc-re esett a választás. Bár az időjárás előrejelzés nem volt túl biztató, mi azért reménykedtünk. Grimentz és St. Luc felé is nagyon keskeny és elég rossz minőségű szerpentin út vezet, de a havat korrekten eltakarítják. St. Luc-ből egy sikló szerű vonat visz fel a pályákhoz. Beérve a faluba azzal szembesültünk, hogy a vonat előtt lévő parkolóban nem lehet megállni, csak kb. 500 méterre és 8 chf volt a napidíj. Mi gyorsan átöltöztünk a közelebbi parkolóban, de a soförnek sajnos ki kellett vinni a kocsit a public parkolóba. A vonat szerencsére sűrün jár és tömeg sem volt rajta.

Most, hogy immár a 3. svájci sítereppel ismerkedtünk meg, már kijelenthetem, hogy Svájc nem a B kategóriás úr sielők Mekkája, itt nem sokat adnak a kényelemre. A st. luc-i oldalon pl. nincs ülős felvnó. Még 3000 m fölé is tányéros felvonó visz fel. (Az ülősek hiányoznak sajnos Vercorinban is). A tányérosok és a csákányos is baromi hosszú, több éles kanyar és nagyon meredek résszel tarkítva. Szóval a vonattal felérve szembesültünk, hogy az egész hegy felhőben van. A Tignousa tányérral felmenve azért nekiindultunk. Nagyon változóak voltak a látási viszonyok percről-percre alakult, hogy épp tisztult egy kicsit, vagy épp sűrűbb lett a gomoly. A pályák mindenhol kiválóan kezeltek, jó esésüek friss porhóval borítottak voltak. A kékek kellemesek, a pirosak jó tempósak, ha nem csak időnként láttunk volna valamit. Azért csak nekindultunk a legmagasabb csúcs felé. A Pas de Boeuf tányérosból kiszállva csak a kék pálya felé indulhattunk, mert a piros pályát egy ratrakkal lezárta egy fiatal srác, hogy arra nem lehet menni. A ködben nem is találtuk meg a csúcs felvonót. A Col des Obrintzes csákányos aljába érve, azzal is felmentünk, de ott is köd volt, lefelé viszont nagyon jót csúsztunk, mert félútnál kicsit tisztult az idő. Sőt úgy látszott, hogy kicsit feljebb emelkedett a ködhatár és az alacsonyabb pályák kezdtek napossá válni. Ezért lefelé indultunk és rákeveredtünk egy jó kis erdei átcsúszóra, ami egészen a vonat aljáig vitt. Újra felmentünk, majd a vonat aljába vezető fekete pályát próbáltuk ki, ez egy hibátlan, kezelt nagyon jó esésű erdei pálya, talán csak a helyenkénti keskenysége és a végén lévő letörés miatt fekete besorolású. Rögtön mentünk is rajta még kettőt. Imádtuk. Újra felvonatozva Chandolin felé vettük az irányt. Az alsóbb pályákon már nap sütött, de a felvonók mindig a ködbe vittek fel. Itt már akadtak ülős liftek is.

Eddigi svájci tapasztalatunk, hogy itt szinte semmilyen jelzés, útbaigazítás, kiírás nincs a pályákon. Ez Vercorinban és Zinalban is így volt és a meredekebb pályáknál a veszélyesebb kanyaroknál sem voltak hálók, csak nyilas szalagok, hogy erre kell tovább zúzni. Na itt végre korrekten ki voltak táblázva a pályák és veszélyesebb helyeken még háló is akadt. Útban Chandolin felé először a La Foret ülőssel mentünk fel. A chandolini oldalon is minden működő liftet ki szerettünk volna próbálni. Itt a kedvenc pályánk Le Tsapé-tól induló píros pálya volt, ami a felétől tökéletes erdei pályaként funkcionált széles, nagyon jó ritmusú kanyarokkal a fenyők között. Végül a chandolini oldal legszélén lévő Illhorn tányéroshoz nem jutottunk el, mert a kedvenc erdei piros pálya rabul ejtett és az Illhorn csúcs amúgy is egész nap ködben volt. Zárás felé vissza csúsztunk a st luc-i oldalra és ott pörögtünk a Tignousa tányérossal és a vonattal, amíg be nem zárt.

Mondanom sem kell zárásra teljesen kitisztult az idő...

3. nap. Ma reggel végre napsütésre ébredtünk, a biztonság kedvéért éjszaka azért esett 10 cm hó. Az előrejelzések böngészése után Grimentz-Zinalra esett a választásunk. Végül egy változatos napos-felhős időt kaptunk. Autóval kb. 30 perc alatt átértünk Grimentzbe. Szabad parkolót a felvonók közelében találtunk viszont 10 chf volt 1 napra a dij. Míg Vercorinban a szállás parkolójában mi vagyunk az egyetlen magyar rendszámos autó, addig Zinalban már többször hallottunk magyar szót. Lengyelek viszont mindenhol sokan vannak.

Mivel egy helyről indul a Bendolla kabinos és az Espace weisshorn nevű két pályarészt összekötő "villamos" választás elé kerültünk melyikkel menjünk fel. Mivel a Bendolla felé naposabbnak tűnt az idő valamint a "villamos" épp előttünk ment el és 20 percenként járt, egyértelmű volt a választás. Felérve szomorúan tapasztaltuk, hogy csak a Grands plans ülős lift jár. Kicsit később szerencsére elindították a Col du pouce ülőst is. Azonban a liftek jelentős része nem járt és nem igazán értettük az okát, mert a pályák ott is kezeltnek tűntek. Ezen az oldalon egyébként fantasztikus, kezelt piros pályák voltak. Kipróbáltuk mindet amit lehetett, de azért sajnáltuk, hogy a felső pályák nem mentek. Dél körül mikor épp leértünk pont láttuk, hogy beérkezett az Espace, így átmentünk a másik oldalra. Mire átértünk ott is napsütés fogadott. Itt szerencsére már több lift járt, rögtön fel is mentünk a Corne ülőssel a csúcsra (2896 m). Ezen az oldalon is hibátlan, kezelt, jó esésű, épp kellő mennyiségű friss hóval borított pályákon élvezhettük a síelés minden örömét. A nap időnként el-el bújt egy-két lomha felhőfoszlány mögé, de szél szerencsére nem fújt és, 0 - mínusz 3 fok között volt a hőmérséklet. A pályák egész nap tökéletesek maradtak. Itt is végig csúsztunk minden nyitott pályát és kipróbáltunk minden felvonót. Sajnos itt sem ment minden lift pl. a Durand melletti piros pályákat nagyon sajnáltuk, de azért a többi pálya kárpótolt minket.

A nap vége felé immár menetrendszerűen elkezdett felhősödni és szállingózni a hó. 4 után 10 perccel szálltunk be az utolsó előtti Escape "villamosba", hogy visszatérjünk a másik oldalra, ahol a kocsit hagytuk. Hazaindulás előtt még beugrottunk a coop nevü helyi boltba. Meglepve tapasztaltuk, hogy semmivel nem drágább mint egy francia kisbolt. Csoki is sör is volt már 0.50 chf-től, sajtok és kenyér is voltak jó áron és még bort is lehetett korrekt áron találni. Ráadásul több termék is 50%-al le volt árazva, úgyhogy nem költöttünk, többet, mintha egy magyar benzinkútnál vásároltunk volna.

Ma egy nagyon jó kis nap volt reméljük holnap sem lesz rosszabb. Terv szerint St. Luc lesz a cél, de a változtatás jogát fenntartjuk...

2. nap. Mára bejött az időjárás előrejelzés, egész éjjel esett a hó és reggel is ködre, felhőre, szélre és szakadó hóesésre ébredtünk. Kaptunk is 40 cm friss havat. Nem igazán éreztünk késztetést, hogy azonnal felrohanjunk a hegyre. Mivel a wellnessben a sielés utáni órák egész hétre elfogytak azt találtuk ki, délelőtt megyünk 1 óra wellnessre. Jól is esett, van jakuzzi, szauna és gőz is. Miután végeztünk gyors ebéd és mivel kicsit tisztult az idő és a hóesés is alább hagyott, irány a hegy. A felső tányérosok melletti piros és fekete pályákat ma kihagytuk. Végig a kabinos alatti pályákon csúszkáltunk. A pályák olyanok voltak mint tegnap, kicsit több hóval. A látási viszonyok is folyamatosan változtak, köd, felhő és napsütés váltogatták egymást és akár egy csúszáson belül a pályák egyes részein is más-más volt a helyzet. Az utolsó csúszásra viszont megint megérkezett a havazás és felhőbe borult az egész hegy. Ma viszont megtaláltuk a Bisse piros pályát, de sajnos le volt zárva. Azt is megtudtuk, hogy az aljára érve busszal lehet visszajutni a kabinos felvinóhoz. A síterepen egyébként nincs egyetlen ülős felvonó sem. Csak az 1 kabin, aminél tegnap azért volt némi sorbanállás, ma viszont semmi. A kabin elég lassú, kb. 15 perc alatt ér fel. Van egy közép állomás is, ott nem nagyon érdemes kiszállni, viszont nehéz beszállni főleg a délelőtti órákban, de annyra jó a lefelé vezető pálya, hogy mi mindig végig csúsztunk. Végül ma egy jó kis félnapot hoztunk össze, bár a tegnapi időjárás előrejelzések láttán nem bíztunk semmi jóban. Holnap kícsit barátságosabb időt és jóval kevesebb havat jósolnak, úgyhogy a tervek szerint végre megpróbáljuk valamelyik közeli pályát megnézni.

03.14-20-ig 6 napot síelünk d'Anniviers régióban. Tegnap érkeztünk Vercorinba. Egy nagyon kellemes apartman szállóban lakunk 20 méterre a felvonótól és vissza is lehet csúszni a szállásig. Tegnap az utazás tökéletes volt Szlovénián és Olaszországon keresztül 12 óra alatt kiértünk. Csoda módon egyik határon sem kellett megállnunk, mindenhol csak intettek, hogy mehetünk tovább. Még a svájci határon is így mentünk át. A szoba nagyon modern és jól felszerelt, az ágyak nagyon kényelmesek. Van wellness/spa szolgáltatás is. A recepción kell jelentkezni, hogy mikor mennénk és akkor csak mi vagyunk bent.

Ma az első nap havazós, szeles, időnként kissé napos időnk volt. Az éjjel esett 20 cm havat a felső piros és fekete pályákon reggel már nem ratrakolták, így ott echte szüzhavas, később buckás pályákon csúsztunk. A kabinos alatt tekergő kék és piros pályák viszont már jobban kezeltek voltak. Mivel a legmagasabbra menő tányéros felvonót már délelőtt 10-kor leállították, így a nap legnagyobb részét a kabinos alatti pályákon sieltük. A kabinos tetején az időjárás és a látási viszonyok dinamikusan változtak, a ködtől a napsütésig a hóviharon át mindenben volt részünk. A kezelt pályák viszont egész nap jól tartották magukat és végig jó látási viszonyok voltak. Csak a felvonó aljánál olvadt. A maszk viselésre a felvonón nagyon figyelnek, de bármilyen maszk, vagy csősál, vagy akármi ami az orrot szájat eltakarja engedélyezett. Vercorin egy elég kicsi síterep, 1 kabinos és néhány tányéros felvonóval. A csúcsról 5 km hosszú kék és valamivel rövidebb piros pályák visznek le, ezek nagyon jó csúszások voltak. Délutánra viszont kicsit jegesedtek és helyenként buckásodtak. A térképen jelölt Bisse nevű piros pályát viszont mi nem találtuk, de nem is világos a térkéoen sem, ha azon lecsúszik valaki, hogyan jut vissza a kabinos felvonóhoz. Összességében nagyon jót síeltünk ma. 6 óra alatt 45 pálya km jött össze. A felső részeken, az erdőben és a felvonó alatt sok freeride-ost láttunk. Délelőtt pedig többször robbantották a havat a lavinaveszély csökkentése miatt.

Holnapra sajnos megint jelentős havazást jósolnak, aminek nem annyira örülünk. Még az sem eldöntött melyik pályára megyünk, ezt majd reggel döntjük el az időjárás és a hóhelyzet függvényében.

A hétfői csupa pozitív tapasztalat után úgy gondoltam a gyerekeket is elviszem egy félnaposra. A hétvégét a csökkenő érdeklődés ellenére sem mertem megkockáztatni, de sajnos hétköznap csak ma tudtam magamat szabaddá tenni bár az időjárás előrejelzés pont mára nem sok jóval kecsegtetett. Azért belevágtunk. Pásztónál már elkezdett esni az eső és a parkolóig érve abba sem hagyta, de amint megálltunk és kiszálltunk szinte varázsütésre elállt. A parkolóban csak néhány kocsi állt 8.20-kor. Gyors öltözés, bérlet és irány a pálya. 4 fok volt, kis szél fújt és szerintem éjszaka sem lehetett fagy mert a pálya nem volt úgy kifagyva, mint hétfőn. A hó kicsit laza volt a most nem annyira kemény alap fölött, de szépen le volt ratrakolva. A plusz fokok ellenére mégsem az olvadt tavaszi hó benyomását keltette. Már többször tapasztaltam hogy ez a technikai hó, ha szakszerűen van kezelve, bizonyos körülmények között teljesen máshogy viselkedik mint a természetes. Most pl. a körülmények ellenére nagyon jól, mondhatni élvezetesen síelhető volt a pálya, kiválóan fogta az élet és meglepően gyors is volt. Csupán néhány sítárssal osztoztunk a pályán úgy kb.10 óráig, aztán kicsit többen lettünk. Bár csak az ülős ment sorba állás mégsem alakult ki. Néhány percre még a nap is előbújt a felhők közül, de mivel nem volt olyan szikrázó napsütés mint hétfőn a pályák is jobban tartották magukat. A bérlet lejárta után mire összepakoltunk egy szép alacsony felhő kúszott be a sípark fölé az egészet ködbe borítva. Mikor elindultunk megint eleredt az eső és Pásztóig el sem állt. Ezen jót nevettünk és áldottuk a szerencsénket mert végül igazán jót síeltünk, így hogy az égiek is kegyeikbe fogadtak.

Ma végre a COVID előtti hétköznapokat idézte MSZI! El sem hittem. Semmi sorban állás, se a pénztárnál, se a felvonóknál. Fél napos jeggyel több mint 30 km-t síeltem szinte meg sem álltam. A szezon legjobb síelése kerekedett ki belőle. Bár a tavaszi időjárás miatt kicsit szkeptikus voltam, de itt a fórumon annyi pozitív hozzászólást olvastam Visegrádról és MSZI-ról is, hogy ez a két pálya mennyire dacol az elemekkel és kitart a végsőkig hogy tettem egy próbát. És igen valóban igaz, hogy itt csodának lehetünk szemtanúi! A reggeli nyitáskor hibátlan, az éjszakai gyenge fagynak köszönhetően tökéletesen kifagyott pingpong asztal simaságúra ratrakolt igazi alpesi minőségű pálya fogadott. Az 1-es le volt zárva síversenyző gyerkőcök edzése miatt, de a 3-as és 4-es fantasztikus volt. Valamint én imádom az 5 b jelű 3-4 kanyaros kis szerpentint is. 8.30-tól csak az ülős felvonó ment, mégsem kellett semennyit sem várakozni. Fél 10 körül beindult a nagy csákány is, így hiába lettünk kicsit többen a pályán, sor továbbra sem volt sehol. Pedig a 4-es teteje melletti csákányos nem is ment ma. A pályák 11-ig teljesen jól tartották magukat, a 3-as kezdett először kásásodni, buckásodni. a 4-esnek a teteje és az alja járt ugyanígy. 10 után az edzés végén megnyitották az 1-es pályát is. Rögtön elkezdtem azon pörögni. Az végig tökéletes maradt amíg nyitva volt, mert 2 óra múltán újra lezárták, gondolom, hogy ne sieljük szét holnapra, mert valószínű lesz még síedzés a héten. Egyébként engem nem zavart, hogy le volt zárva, sőt a liftről csodálva néztem az 5-10 éves gyerekeket, hogy már most milyen fantasztikus technikával kerülgették a kapukat. Dél felé azért már kezdték megadni magukat a pályák a 7-8 fokos melegnek. Sokat lassultak, fogta is a lécet az olvadó hó. Jobban kellett figyelni a firnes, nedves tavaszi havon, de még mindig nem kezdett lefolyni a pálya a hegyről, pedig végig sütött a nap és még továbbra is jókat lehetett csúszni. Bérletem lejárta után a parkolóban igazi májusi gleccser feelingem volt, miközben a tavaszi időben pólóban pakoltam be a kocsiba. Soha rosszabb síelést!

Volt egy szabad délelőttöm, ezért gondoltam kihasználom és elugrom síelni. Bár az időjárás előrejelzés nem volt túl bíztató (meleg és erős szél). Szentistván felé vettem az irányt, de 8.10-kor, amikor a parkolóba megérkeztem, már szép számmal voltak autók, +6 fokot mutatott a hőmérő és erős szél fújt. Meg mint megtudtam valami verseny is volt ide szervezve. Végül kis hezitálás után nem álltam be a pénztár sorba, hanem visszaültem az autóba és átgurultam Kékestetőre. 9 óra előtt 10 perccel már a parkolóban voltam (500 Ft a parkolás).Itt 3 fokot mutatott a hőmérö és a szél is kisebbnek tűnt a fák között. Épp akkor indult a csákányos lift, amikor megérkeztem. Gyorsan felöltöztem és vettem egy félnapos bérletet (4500 ft+ 1000 a kaució). Első csúszásnál viszont szomorúan konstatáltam, hogy a síelőkön írt 800 m helyett csak 500 m pálya megy (a weboldalon sajnos nem csekkoltam le). No de sebaj a pálya a meleg déli szél ellenére is teljesen jól tartotta magát. Kicsit firnes, hó, itt ott már inkább olvadt (főleg ahogy múlt az idő). Abszolút nem volt buckás és nem is tapadt. Élen nagyon jó iveket lehetett húzni, jól tartotta a hó a lécet. A felvonónál sem kellett semennyit várakozni. Viszont időnként olyan erős széllökések jöttek, hogy majdnem megállított a nem túl meredek pályán, ezért leginkább golyó tartásban közlekedtem, hogy legyen némi sebességem. Bár 13-ig érvényes a félnapos jegy, de én 3 órát terveztem mára, de ilyen tipusú jegy nem lévén választottam a félnapost, mert ezen kívül csak egész napos, vagy 1 órás bérlet (1500 ft) volt. Nem bántam meg, hogy végül idejöttem, mert nagyobb volt a sportértéke, mintha Szentistvánon álldogáltam volna a sorban fele ennyit síelve. Végül 3 óra alatt 36x csúsztam le (18,5 km) netto 54 percet síeltem, kicsit több mint 2 órát felvonóztam. A végén még egy kicsit átsétáltam az északi oldalra is. A szél miatt gyönyörű tiszta idő volt, jó messzire el lehetett látni és egész délelőtt szépen sütött a nap. Összességében jó kis délelőtt volt. Reméljük hamarosan érkezik a hideg, mert különben meg vannak számlálva a magyarországi pályák napjai.