Tetszik benne a nyugodtság, ilyen dinamika kell ahhoz, hogy a részleteket össze lehessen rakni. :) Nehéz ide eljutni... :)
Ha havon találkoznánk (pl. az idén induló performance campek valamelyikében ;) :D ), két dolgot céloznék meg:
1. Az élváltásnál lemarad a leendő ívkülső oldal, és ez a kifordulás és hoké meg is marad a kanyarban végig. Ez nem lehet stabil pozíció és hatékony az erőátadás szempontjából. A frontális tartás sokkal stabilabb és egészségesebb.
A kanyar végén és az élváltásnál ráadásul ezt vissza kell igazítani, amiből időzítési csúszások.
2. A kanyar második fele nekem sokáig tart, arrafelé mennék, hogy hogyan lehet hamarabb leépíteni a kanyart úgy, hogy ez a nyugodt elosztottság megmaradjon. Ez nagyon fontos kérdés, a valódi dinamikus kontroll kulcsa.
Látok egy kis hátulterhelést is, ami ugyanezzel függ össze: a hátulterhelés oka többnyire időbeli késés valójában.
Keresés
52 cm
