Előzmény és válaszok a Oktatóval vagy anélkül - lássuk, mit mutat a gyakorlat... topikból

Nincs túl sok rutinja még, nincs kellő veszélyérzete, és a rövid lécét a legkisebb jéggolyó is elviszi.
Ezt el is mondtam neki, ennek ellenére tépett, mint állat.
Aztán jött az az ominózus mély sílécnyom (túrt hó?) ami el is vitte a lábát, és lett is belőle taknyolás.
Na, ott talán megértett valamit abból, amit pár perccel azelőtt mondtam neki. :o)

Egyszerűen imádnivalóak ezek a törpék síléccel a lábukon (is)! Gratula!
Lányomnál (7éves) is azt szeretem a leginkább, hogy léccel a lábán egy óriási levakarhatatlan vigyor van az arcán!
A 2 évvel ezelőtti mondata minden elmond: "Apa! én már jobban szeretek síelni, mint játszani" :-)

hópapa, mi is ott voltunk :)

Értem, amit írsz, ide másolom egy más tárgyban született írásom vonatkozó részletét (kicsi ON is oktató-ügyben):

"Ezután csupán egy vasárnap reggeli gyermek síverseny várt rám, aholis Milkó 17-ből negyedik lett, 3 tized másodperccel lemaradva a dobogóról.
Ez aztán az igazán férfias feladat, az előzőek hozzá sem mérhetők. Elmagyarázni egy 6 éves, fejlett öntudattal és ráadásul önérzettel megáldott emberpalántának (aki történetesen mindezt tőled örökölte), hogy miért nem baj, sőt kifejezetten kívánatos, mármint negyediknek lenni és nem elsőnek, másodiknak vagy harmadiknak, még ha azok érmet is kapnak és dobogóra is állhatnak. Mert ha ő is olyat szeretne, akkor semmi baj, többet kell gyakorolni és komolyabban venni, amit az edzők mondanak hétről-hétre Pasaréten és amit Apa mutat a havon. Ez a legegyszerűbb, csak gyorsabban kell lemenni, mint a többiek. De ha ez nem megy, és nem is olyan fontos, na akkor nehéz dolga van, mert komolyabb veszélyeket kell leküzdenie a sebességnél. Olyan ellenfeleket, mint a türelmetlenség, az irigység és a nagyravágyás, ehhez azonban sajnos kicsit több Yedi-erőre van szüksége, mint amivel jelenleg bír.
Jelentem, egyelőre úgy tűnik sikerült, persze mindez majd a következő versenyen nyeri el méltó helyét a pszichológiai almáriumban, leginkább akkor, ha mégis sikerül megcsípni azt a dobogós helyet. Ugyebár."

Ne korlátozd, neki nem az a biztonságos tempó, amit te annak gondolsz.

Majd póráz is kell, mert utolérni már nem fogod!
Csabor

Néhány év?
Már most alig bírom biztonságos tempóra kényszeríteni.
Be kell vágjak elé a pályán, és végig ott kell menjek előtte, hogy ne engedje el ezerrel magát golyóba! :o)

Semmi gond, csak kösd fel a textilt, mert néhány év múlva kapaszkodhatsz a csimpolya után!
Csabor

Jól cselekedtél,büszke lehetsz rá !

Kérdésedre a válasz, szerintem:
"Apa, mikor megyünk legközelebb versenyre?”

Egy kis OFF:

Vasárnap átesett a kölköm élete síversenyén. :o)
Nagy élmény ez szerintem minden síző gyerek és szülő életében, de ennek kapcsán még egy kicsit agyalunk azon, hogy helyesen cselekedtünk-e.
Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.
Az agymenés itt olvasható:

http://siorultek.blog.hu/2011/02/02/51_eletunk_elso_gyerek_siversenye

ON.