Talpon síelők a Lungau régióban 2011.03.30-04.03.
Vasárnap este érkeztem haza, s kellett egy kis idő az út megemésztéséhez, az aktuális feladatok legyűréséhez, hogy meg tudjam írni beszámolóm.
Írhatnám azt is, hogy eddig gondolatok özöne bénította pennám, de erre Kék Gyémánt megkérdezné: felet kérsz, vagy egészet? Ebből az első két mondatból kitűnik, hogy nagyon vártam ezt a síelést, s nagyon tartottam is tőle. Milyenek a talpon síelők, megfelelnek nekem és én megfelelek-e nekik? Ők bizonyára egy nagypofájú, dumagyuri, ördöngőt várnak, de ennek ellenére kaptak egy mosolygós, csöndes, szolid, érett férfiembert. Ha valaki nem értené, rólam van szó.
No, de nézzük sorba hogyan indult a dolog:
Több helyről és több időben támadtunk, mint a második ukrán front.
Szerda reggel indult Maci-Laci a vezérszervező és gépkocsivezető, társaságában Timivel, aki békésen aludt az egész úton, miközben a szendvicsek fejformájához idomultak, s harmadikként ott volt Csabor, aki a várakozás ellenére nem aludt. A csapat ezen része kicsit később indult a tervezettnél, s a hatást csak fokozta, hogy Maci megkérdezte a kivezető utat a városból, Csabor pedig válaszolt a kérdésre.
Sörapu a talpas alapító, Mona és Gergő korábban indultak, volt idejük bedobni az esti vacsit a házba.
Nagyapa, Mikivel és Krechel csütörtök reggel indult. Szállítmányuk volt a legértékesebb, mert a kocsi farában ott lapult a sörcsap és két hordó sör. A kerék és a kaszni közé egy OBI-s gyémántreszelő sem fért volna be a nagy terhelés miatt.
Lacanatorhoz csütörtök reggel csatlakozott Csősz, Bendi és Áron. Velük rengeteg kaja, s egy jó kis elhízás léha ígérete.
Szintén csütörtök reggel indult Gabóca, kedvesével Anikóval, Mgy szórakoztató társaságában.
Bevallom a krónikás keze itt kicsit megremeg. Csak csütörtök este lett teljes a banda, s akkor már homályosodtak az emlékek. Ennek megfelelően a kocsi beosztás és az érkezés a klaviatúra bökdöső emlékezetében elhomályosodik, de az vesse rám az első kiürült hordó sört, aki mindenre kristálytisztán emlékszik.
A mi kis csapatunk a késés miatt Murauban kezdte a csúszást. A parkírozóban már láttunk, hogy tömegiszonyunk nem lesz. A program a szokásos volt. Laza bemelegítő csúszások a felső és a középső állomások között, majd élvezetes siklás az 1-es feketén. Meglepő módon a fekete alján is a puha hó ellenére jól lehetett menni, mert nem volt ember aki összetúrta volna. Megnéztük a 15, 17-es pirosat és a 16-os feketét, nagyon kellemes csúszást biztosítottak, hasonlóan kellemesnek bizonyultak a Rosenkranzhöhéről lefelé vezető pályák. Sőt csodák csodája a hegyen most még a szél sem fújt. Aztán győzött a természet, a nap legyőzte a hideget, s a hó kásásodni kezdett. Sajnos a térdem itt már jelezte, hogy ez a néhány nap nálam nem csak a gondtalan síelésről szól. A pályarendszer csodálatos, de a délutáni 15-20 fok körüli melegben már nagyon meg kell küzdeni a hóval. Sajnos a hatszemélyes Sesselbaahn is megadta magát délutánra, így a hozzá tartozó pályákat lezárták. Sőt a kevés embernek köszönhetően néhány kedvenc hüttém ki sem nyitott, így kénytelenek voltunk elhagyni a pályát.
Este elfoglaltuk szállásunkat, s a magunkkal hozott folyékony készletek hatékony felhasználásával kibírtuk vacsoráig.
S eddig tartott a csapkodás, az egyéni élet, innen folytatódjék pontokba szedve, tematikusan a krónika.
Étkezés:
A reggeli minden nap a szállásadó által került biztosításra. (látod Maci megy nekem a germanizmus)
A reggelihez tartozott Csősz által készített kereskedelmi mennyiségű csodás csirkemájas, amelynek szisztematikus elfogyasztására AAronnal hatékony kisérletet tettünk, s a csoda bizonyára a többiek segítsége nélkül is sikerült volna, de nem hagyták. Napközben a pályán a szilárd kalória bevitelt általában hanyagoltuk, esetleg némi keksz, csoki került a gyomorba, kivéve Bendit aki fejlődésben lévén minden körülmények között tudott enni.
Vacsorát magunk főztünk. Első nap Sörapu által otthonról hozott lazannyát faltuk fel nagy lendülettel. Második este a Lacanatorék által hozott pörkölt-tészta kombináció aratott sikert. Harmadik nap Maci-Laci rittyentett egy csirkemelles, gombamártásos, rizses varázst. Negyedik este ismét Lacanatorék remekeltek egy párolt húsos, sajtos, burgonyapürés étket. S már vége is volt a gasztronómiai csúcsrajárásnak, mert letelt az időnk. Az előkészítő munkában a korábban érkezők és az ügyes kezűek segédkeztek, a tálak nagy részének elmosogatását megfigyelésem szerint meglepő módon Maci-Laci végezte. Ezt bizonyos távolságból nagyon jól láttam, hisz az asztalnál iszogatva megfelelő rálátás volt a mosogatóra.
Meglátogatott síterepek:
Obertauern
Az első napi síelésre Obertauernt jelöltük ki. A későn érkezőkkel folytatott körtelefon után a P5 parkírozót jelöltük ki bázispontnak. Helyünk bőven volt.
A hó kora reggel kemény tetejű, köcsögduda rezegtető felületű volt. Látszott, hogy előző nap alaposan olvadt, hisz a gépnyomok között néhány centis ugrás volt található. Elárulom, hogy nekem Obertauern soha nem jött be. Nagyon ridegnek éreztem. Ez most sem volt másként. Először a Gamseitenbahn környékén csúszkáltunk, a bátrabbak kihasználták a ritka alkalmat, hogy a G2 géppel megdolgozott volt. Majd a túlsó oldali pályák következtek. A csoport itt három részre szakadt, oktatókra, oktatottakra és szabadon síelő mesterekre. (de erről majd később) A pályák hamar felpuhultak, s jelentkezett a terepre a tapasztalataim szerint gyakran jellemző buckásodás. Hiába azon a havon kell síelni, ami van. A hütték is rendben voltak, csak modortalanul szóltak, hogy ki kell fizetni az elfelejtett italokat. Hogy micsoda emberek vannak! Itt jelent meg körünkben Tihanyi Zsolt, aki innen a Fantom névre hallgat, mert nem hittük el, hogy létező személy. Zsolt annyira szerelmes lett a síelésünkbe, hogy az esti konzultációra is átjött, mert még tanulni akart. Amikor a fórumon megírta, hogy rendben volt a tanulási folyamattal minden, azzal a beírással megnyerte az aktívkodási fődíjat. Hiába ebből is látszik, hogy a Talpon síelők nem irigyek semmire sem, főleg Sörapu nem.
Grosseck Speiereck
Második nap csúszkára ezt a kicsi 47 km-es pályarendszert jelöltük ki. Mauterndorf felől támadtunk. A parkírozóban szinte csak a mi autóink álltak. A felvonózás után csúszás vissza a völgybe. A pálya a látvánnyal ellentétben kellemesen járható volt. A csapat nagy része felment a Speiereckre s onnan csúszkált lefelé a remek pályán nagy lendülettel, kisebbik része portyázásra indult, Sörapu pedig magányos farkast játszott, mint azt már megírta. Sokan nem voltak, így kedvünkre csúszkálhattunk. Nagyon nehéz volt a síelés, rendkívül koncentrálni kellett, mert néha élre állt a sí, s ezt azért mégsem hagyhattuk. Például én is egyszer nagyon küzdöttem a nemkívánatos jelenség ellen, s közben letaroltam a pálya szélén egyedül álló magányos hölgyet. Kb. 10 méter repülés után ütöttem ki a lábát, de puha esett rám, viszont abból sok. Ismét kevesebben lettünk a pályán. Következő körben kerestem a pályán a hölgyet, de már nem volt ott, ezért bánatomban centire ugyanott ismét estem egy métereset, de már senki sem esett rám. Így múlik el a világ dicsősége. Ennek ellenére tudom ajánlani mindenkinek ezt a pályát, aki a kis családi terepeket kedveli. Sőt talán az egyik legjobb csúszásokat itt követtük el.
Katschberg
Harmadik nap Katschberg volt soron. Minden este komoly megbeszélésen, demokratikusan döntöttük el másnap hova megyünk. Ezt még abban az esetben is így csináltuk, ha másnap nem emlékezett mindenki a döntésre. A pálya rosszul viselte a nagy meleget. Az elrettentő látvány miatt a Tschanek felé eső oldalra csak Sörapu és Gergő ment át. Azt mondták járható volt, de nekik nem hiszek, mert Sörapu nem irigy. (semmiben) A csapat nagy része Aineck lankáin csúszkált. Viszonylag sokáig jó volt a 11-es piros, kellemes látványt nyújtott a 11a fekete. A legendás A1 alja járhatatlan volt, s hogy le tudjunk csúszni a hegyről ki kellett váltani a kishajóvezetői jogositványt. Társaságunk itt futott össze egy valódi talpon síelővel. Ősz, idős ember volt, bohóc sível és Miki egeres egyrészes spenótzöld síruhában. Többen leestek a hütténél a padokról, amikor a jelenséget meglátták. Azt viszont már csak mi láttuk, hogy a különben csontrészeg öreg a nap végén odacsoszogott a merdzsójához, amely csak egy kicsit volt nagyobb, mint a 7-es csuklós busz és békésen elgurult. Bizony befért volna a csapatba. Ebben a szezonban viszont a meleg miatt már nem kell Katschiba menni.
Fanninberg
Utolsó nap ismét egy kiscsillag következett. Aznap én már nem síeltem, testi és lelki sebeim nyalogattam, no meg a hüttében a sört. A többiek elmondása szerint nagyon jó volt a pálya, alig akartak lejönni róla. Itt is nagyon kevesen voltak, szerintem a Talpon síelők után leállították a felvonókat.
Voltak közöttünk örök elégedetlenek, akik hajnali indulással Möltall és Kaprun lankáira is elmerészkedtek. Gabócáék, Mgy, Krechl jeleskedtek a kirándulásokban. Elmondásuk szerint porhó volt mindkét helyen, de nem hiszek nekik, mert ők viszont irigyek.
Ital
A Talpon síelők társaságáról az a hiedelem alakult ki, hogy nem vetik meg a folyékony földi örömöket (sem). Vagyis szeretnek inni. Tapasztalatom szerint ez valóban a hiedelmek körébe tartozik. Mindenkinél volt legalább egy liter tömény szesz, a legváltozatosabb formában, és erősségben. Volt jó néhány üveg bor, hasonlóan változatos összeállításban. Ha ez nem lett volna elég Sörapu hozott (Nagyapáék kezeivel) egy hordó szüretlen és egy hordó világos sört. (Osterbräu Világos és India Pale Ale (szűretlen)) A két csapos lélegeztető géphez volt még egy gáztartály, s összerakva az apparátust máris mindenki kedvére csapolhatott. Sajnos rutinos sörívók nem hangsúlyozták ki eléggé, hogy a sörélesztő, ami négyszáz méter vegyest úszott az India Pale Ale (röviden csak pállott) sörben, az arra nem felkészült gyomrokban komoly elváltozásokat okozhat. Én nem tudtam ezt, s aznap Maci-Laci gyakorlatilag egyedül aludt a szobában én az időt szemérmesen lekucorodva egy sokkal kisebb helyiségben töltöttem.
Tapasztalataim alapján az elmondható, hogy este a társaság nagy lendülettel vetette bele magát a hozott alkoholok elpusztításába, mert be akartuk bizonyítani, hogy hazafelé kevesebbet fogyaszt a kocsi, de nap közben nem volt komoly ivászat. Elvétve egy sör, s korty a laposból, de ennyi mámort a levegőből is beszív az ember. A pályán legtöbbet AAron ivott, mert volt olyan nap, hogy két grossze kólát is bevágott, ami azért embernek való mennyiség.
Szállás
Szállásunk a korábban már bevált helyen Lessachban volt. Kedves kis hegyi falucska, csendes nyugodt. Az apartman ház több szintes a földszinten nagy társalgóval, a célnak megfelelő berendezéssel ellátott szobákkal rendelkezett. Maci komoly logisztikát folytatott a szobák elosztásával kapcsolatban, de ezt felülírta az élet. Maci és én kijelentettük, hogy mi ha alszunk horkolunk, s így senki sem mert beköltözni mellénk harmadiknak a szobába. Mgy, AAron és Krechl csendben akartak aludni, de Mgy szerint valaki sutyiban horkolt közülük. Sörapu az emeleti kuckóban lakott, ahova szerinte egy ágy fért csak be, ezt a véleményét később már megváltoztatta, mert a napok múlásával más is befért volna a szobába. Nagyapa és Miki aludt még egy szobában, ahogy egy másikban Lacanatorék is együtt aludtak. Gabócáék szintén kaptak egy szobát, míg a teljes horkolásmentesség érdekében Timea, Mona és Gergő aludt együtt. Kaptak is bőven az esti „egyeztetéseken”.
A szállással kapcsolatban csak egy negatív élményem volt. Úgy gondolom, ha a szállásadó maga elé mennyiségi korlátot nem állítva issza a mi általunk hozott italokat, eszi az általunk hozott anyagból, általunk főzött vacsorákat, olyankor is, ha darabra ki van számolva a hús, akkor ne vesszen össze valakivel tudálékoskodva olyan témában, ahol a másik szakmabeli, ne szidja távollétében, s ne jelentse ki három lábosra, hogy ő bizony senki után nem pakol el. Most nem szó szerint idéztem. Szóval a szállás a vendéglátó nélkül kitűnő hely.
Síelés
A Talpon síelők minden hiedelemmel szemben szeretik a síelést. A szálláson reggel hatkor már nagy élet folyt. Síruhás emberek pakoltak, öltöztek. Minden nap nyitásra már a pályákon voltunk, s a vizes, tapadós hó ellenére kitartottunk, amíg csak lehet. Voltak olyanok, akik hajnalban keltek, s indultak távoli síterepekre, hogy minél jobb hóval rendelkező pályán csússzanak.
Nap közben sem volt tingli-tangli. Gyorsan be a felvonóba, fel a hegyre, s tétovázás nélküli lezúdulás. Siklás közben nincs ácsorgás, s pihi nélkül irány ismét a felvonó. Ha megállsz lemaradsz. Kell azért ehhez bizonyos elhivatottság, a síelés szeretete.
Igaz 11-kor jön az első menetrendszerű sör, ha valaki erről elfeledkezne otthonról sms-ben figyelmeztetik. Viszont nincs hosszú ücsörgés a hüttében, ejtőzés, némi beszélgetés és irány tovább. Van akik síelés előtt még futkároznak reggel a hegyen, ez azért mindennek a teteje.
Nekem azért rosszul esett, hogy a talpon síelők téves híreket terjesztenek magukról. Nem tudnak igazán talpon síelni. Ha jól megnézi az ember mozgásukat felfedezi, hogy néha élre áll a léc. Ez sajnálatos dolog, biztos nem a megfelelő koncentráció eredménye. Talán többet kellene inni.
Oktatás
Mint említettem a csapat többfelé oszlott. A seregnyi oktatóból és oktatójelöltből vállalta egyik, hogy naponta néhány órán át tönkreteszi önbizalmunk.
Ott álltunk szép sorban (no, a szép és a sor egy kicsit túlzás), s tanulgattuk a síelés középiskoláját. Eddig is lekeveredett mindenki a hegyről, mert ugye síelő még nem maradt fenn, de mindenki szerette volna tovább csiszolni tudását. Volt egy jó oktatónk, volt lelkesedésünk, tehát ráléptünk a lejtőre.
Érdekes volt kis csapatunk, ahogy különféle hajlongásos, emelgetéses botgyakorlatokat adott elő lesiklás közben a Herr Professzor utasítására.
Első nap térültünk és főleg fordultunk, másnap (száradjon le a klaviatúrám ha újra leírom) élére állítottuk a sít, csak azért, hogy tudjuk mit kell elkerülni, harmadnap már fáradtak voltunk ezért a rövid lendületeket gyakoroltuk.
Néha próbáltunk egy kis időt nyerni, s ezért szakmai vitát kezdeményeztünk holmi völgytámaszokról, hegylábakról és tehermentesítésről. Volt olyan is, hogy egyikünk vezetésével tempót mentünk. A tempó mértékét és a sor vezetőjét szerénységem tiltja megnevezni. De már mindenki tudja, hogy milyen is az, ha egy „perfekt” gyakorlatokat bemutató síelő tempót megy.
Az oktatás szigorú volt, még bottal való fenyítés is történt. Azt hiszem valami embervédelmi szervezethez kellene fordulnunk, de arrafelé nincs havas lejtő.
Nekem, de szerintem a többieknek is nagy élmény volt az oktatás. Sokat tanultam, s ha a következő szezonig nem felejtem el bizony hasznomra is válik. Ha elfelejtem, legfeljebb ismét szólok az oktatónak.
A társaság
Én most csöppentem bele először igaz, hogy Maci-Laci által szervezett, de valamennyire Sörapu Toursos síelésbe. A csapatban voltak állandó fórumozók, s keveset szereplők is. Voltak első bálozók, néhányszor résztvevők és törzsutasok is. Néhány szóval bemutatom őket.
Timi, aki a Tiszántúl másik végéről jött. Szendvicset fejjel is jól formáz, mélyen alszik, sokat és horkolás nélkül. Szelíden mosolyog, és szemlesütve adja át magát a napnak.
Mona, aki az első nap elesett, s azontúl egyre gyönyörűbb monoklival síelt. Őt mutogattuk minden idegennek, hogy tudja mi lesz, ha rosszul néz ránk. Szintén nem horkol, de szereti a demokratikus döntéseket.
Csősz, aki mosolyogva csinálja a csodálatos májast és egyéb kajákat, s ugyancsak mosolyog férjének lendületes szónoklatain, de nagyon tudja a gyerekét keresni.
Bendi, aki kora ellenére felnőtt a csapathoz. Képes volt április elsején mindenkit egy laposból vízzel kínálni, s képes volt szempillantás alatt eltűnni egy több négyzetkilométernyi sík havas mezőn.
Krechl, aki utóbbi fórumos aktivitása ellenére nagyon csendes volt. Láthatólag tartott attól, hogy mi lesz, ha vasárnap hazaér. Élénken hallgatott, figyelt, s fáradtnak tűnt. Viszont minden hajnalban felkelt, s nyomta a lécet, amíg nyomni lehetett.
Gabóca, aki mindenen csak csendesen mosolygott, hangos szavát hallani sem lehetett. Viszont ő is a hajnali műszakosok között volt, s rojtosra síelte a lécét.
Gabóca kedvese, aki szintén csak mosolygott, de csak Gabócára. Követte mindenhová, még reggel is. Egyszer szólt hangosan hozzá, de azzal meglepett. Éppen az egyik leggyakrabban visszatérő problémát boncolgattuk.
Lacanator, aki úgy síel, ahogy én soha nem fogok, de beállt tanulni, s ha szükséges még gyereket is nevelt, sőt másokat is erre biztatott. Mindig ki tudta számolni mennyi két szelet hús, de volt, hogy reggelre feledékennyé vált, amin nem is csodálkozom, hisz ha futni kell én még azt is elfelejtem, hogy futni kell. Egyike volt annak a két garázdának (a másik személy nevét nem árulom el, mert ő hivatalból is aludhatott a szobában), aki éjszaka betört a szobámba, s rámüvöltött: Ismerd be, hogy te vagy Cicamica.
Gergő, aki pályát tűzött a nebulóknak. Maximálisan törekedett a biztonságra, reggelinél felvette a sisakot, abban vezetett, s egész nap megállás nélkül csúszott, s hazaérkezéskor vetette csak le a fejfedőt. Csendesen aludt két nővel egy szobában, de bennünket is megörvendeztetett vadnyugati revolverhősök által hordott ruhaneműhöz hasonló pizsamának nevezett öltözékével. Képes volt egy kukán és két malteros vödrön, az udvaron melegvaxolni a lécet.
Mgy, aki miatt az egész síterepen meg tud állni minden felvonó. A fórumon szereplő, rózsaszin párduc sisaktakarójában volt, attól is megállt a lélek. Benne volt a hajnali különitményekben, de nem vaxolt, viszont kávét főzött. Volt ideje a folyamatos netezésre, s új nicknevet is alkotott a fórumon. Ő az, aki tudja ki cicamica.
Nagyapa, aki széles mosolyáról, jó kedélyéről és barátairól híres. Szorgalmasan szállította a sört, s engedelmesen tűrte a szemfüles masszírozást. Egész nap ment, mint a golyó, s egy idő után gyakran emlegette a tempómenést. Segítőkészen be és kikapcsolta öreg barátja síbakiját.
Miki, aki Nagyapa barátja. Feltünő jelenség a pályán. Síbotja passzol Mgy sisakjához, sapkája alapján a Ladánybene 27 zenekarban road. Két sícipőjét lesiklás előtt valami gyorsan kötő ragasztóval összeerősíti. Még a leglehetetlenebb helyeken is párhuzamos lécekkel síel, s néha hátulról nekimegy Maci-Lacinak. Biztos, ami biztos alapon már reggel beteszi a kék gyémántot, s ezt a biztonság kedvéért közli is mindenkivel. Mondása, amit csak mi akik ott voltunk értünk: felet kérsz vagy egészet?
AAron, aki osztozott velem a májason. A nagy kólák barátja. Úgy síel, ahogy én szeretnék. Köszönöm neki a rövid lendületet, s a székely csávót. Csak így tovább Wágner Úr, alias Herr Professor!
Sörapu, aki mint tudjuk nem irigy. Prezentálja a sört, de ő bort iszik. talán tudja az éjszakai programom okát. Görcs nélkül nyomja egész nap, s filozófiát sem csinál hozzá. A legártatlanabb arccal mondja a legnagyobb hülyeséget, de mi már tudjuk apró jelekből, hogy mikor huncutkodik.
Maci-Laci, aki velem horkolt át néhány éjszakát. A vezérszervező, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe. A legkényesebb helyeken protektort hord, aminek még a kék gyémánt sem árthat. Egyike volt az éjszakai betörőknek, s azért látta bizonyítottnak, hogy én vagyok a Cicamica, mert megkérdeztem miből gondolja.
S végül itt vagyok én, aki megtiszteltetésnek veszem, hogy ebben a minden földi hülyeséggel megáldott társaságban benne lehettem. Köszönöm, hogy már tudom, mit jelent a holnap Saalbach, s részt vehettem a felet kérsz, vagy egyet megalkotásában. Ezzel a csapattal máskor is örömmel elmegyek mindenhova.
Csabor, aki reméli, hogy beépült a csapatba, s félénken várja a róla alkotott véleményt, s a képeket.
Keresés
16 cm
