Előzmény és válaszok a Versenysí vs. Szabadsí topikból

„Versenyző oldalról az az általános vélekedés, hogy az igazi magas szintű szaktudás a versenysportban található meg, az oktatók csak valami selejtes vacakot tanítanak a turistáknak", írod.

Néhány éve, (még te voltál az SMSZ szakmai vezetője), megkérdeztem az egyik jó nevű, - amúgy síoktatói végzettséggel is rendelkező, de tagdíjfizetés hiánya miatt a hivatalos listában nem szereplő – edzőtől, hogy miért nem vesz részt a közös munkában. A válasz lényege ugyanez volt, hogy a versenysportban dolgozók „olyan magas színvonalon vannak”, hogy nekik arra nincsen szükségük.

Világkupa szintű versenyzők síelnek jól látható eltérő felfogásban. Az amatőr síelők oktatásában, pedig tucatjával vannak olyan szituációk, melyek a gyermekkortól versenyzői pályára nevelt sportolók világában a teljes értetlenség kategóriájába tartozik, (mindig maximális tisztelet a kivételeknek). Egyszerűen azért, mert ami egy évtizedek óta a mindennapjait síoktatásban töltő síoktatónak evidens, (pl. hogy minden 10 fős 0 km. –s csoportban van 2 - 3 olyan tanuló, akinél egy bizonyos problémát, - mielőtt tovább lépünk -, meg kell oldani, ezzel szemben aki olyan körülmények között dolgozik, hogy ennek a problémának a valóságával még nem szembesült, nos annak az a probléma nem is létezik, (részlet a Kanyarsí Blog legutóbbi bejegyzéséből).

Üdv. mindenkinek, Replaci

A szerencsés helyzetű versenyzők így készülnek, és örülök is minden ilyen esetnek. De én úgy látom, hogy a gyakorlat nagyon sokszor mást mutat. Edit pl. Marci személyében egyetlen edzővel járja a világot, és ez nem egyedi. Az abszolút élvonalig nagyon sok helyen egy-két ember lát el minden feladatot. Falusi és kisvárosi síkluboknál nagyon elterjedt, hogy a helyi iskola testnevelője az edző. Ezeknek az edzőknek a tömegbázisban, a „végeken” nincs energiájuk arra, hogy komolyabban elmélyedjenek a símozgások világában.
Ha körülnézek a pályákon kis falusi tereptől bármelyik gleccserig, nemzettől függetlenül fel tudom sorolni azt a tíz gyakorlatot, amit a versenyzők technikai képzés keretében, a szabad menetekben csinálnak. Ezek egy része elavult, egy olyan 10-15 éves felfogásra épül, amikor még senki nem értette a korszerű sílécek működését. Ez nem szégyen, ezt tanítják nekik az alapfokú képzéseken, ezt csinálja mindenki a környéken, és nem lehet mindenkinek ideje és energiája kísérletezni (sőt, ez nem is elvárás). Amikor egy-egy esetben egy ilyen edzővel együtt vagyunk pl. egy workshopon, tíz perc alatt megérti egy gondolat vagy gyakorlat hibás voltát. Először vitatkozik egy sort, hiszen nehéz otthagyni a megszokást, és amikor átlátja a dolgot, nagy örömmel kezdi el felhasználni. Kíváncsi és befogadó, de nem lehet mindenki kutatómérnök - minden munkakör és feladat más.

Jó kis felvetés volt Soma részéről a topik címe! ;-)
Amióta benne vagyok a magyar síéletben, mindig volt egy kis "kontra" fíling a két terület között azzal együtt, hogy van átjárás is.
Versenyző oldalról az az általános vélekedés, hogy az igazi magas szintű szaktudás a versenysportban található meg, az oktatók csak valami selejtes vacakot tanítanak a turistáknak („Schilehrerscgwung” mondja az osztrák edzői szakma enyhe gúnnyal). A síoktatók sokat tettek ezért a felosztásért azzal, hogy hibás mozgásokat vezettek be a tanrendbe, és gyengén képzett oktatókat vetettek be a sípályákon. Így sokaknak már az az érzése volt, hogy azért tanít elfuserált síelést a szakma, mert a oktató csak ezt tudja megsíelni.
De a másik oldalról síoktatóként azt látjuk, hogy a versenyzők túlzottan nagy részének a mozgásában olyan tipizálható alaphibák vannak, amelyeknek nem szabadna ennyi síelés után ott lenni. Ezt összevetve a legtöbbet használt gyakorlatokkal, nem lehet nem észrevenni az összefüggést. Innét úgy látszik, hogy a versenysport elsősorban a kiélezett helyzetekre fókuszál, és mintha elfelejtené a technikai alapozást. Holott a világkupában egyértelmű, hogy a technikailag képzettebb versenyzők eredményesek nagyobb eséllyel. A sítechnika pedig hanem a stabil és jó alapmozgásokon (komplex reflexeken) nyugszik.

Szerintem a közös pont az alapmozgások, az igényesség és a nyitottság kérdése. A versenyzőknek egy stabil alapmozgást kellene birtokolniuk. Ez nem a pályában alkalmazott síelés trehány vagy visszafogott változata. Inkább egy sokoldalú mozgás, amelyben természetes, egyszerű körülmények között szilárdan rögzülnek az alapvető reflexek, és amelyre rá lehet építeni versenyzés sajátos mozgásformáit. Ezekben az alapmozgásokban rögzülnek a finom megoldások, a tartóreflexek, itt alakulnak ki a pontos igazítások. Itt van a közös pont szerintem a két világ között. És ez az együttes munka lendíthetne rendkívül sokat mindkét oldal minőségén, ebből kamatoztathatna sokat az amatőr és a versenysíelő is.

Kedves Ozsi,
Engedd meg hogy gondolatod egy részével ne értsek egyet. Az edzők igenis megosztják egymással gondolataikat, nagyon ritkán dolgoznak magányosan. Nagyon általános, hogy együtt készülő, edző csapatoknál a többi edző is elmondja véleményét - persze soha sem közvetlenül a versenyzőnek, hanem mindig az edzőjének.
És még az is nagyon általános, hogy a versenyek után az edzők elmondják egymásnak, hogy ők mit láttak a másik versenyzőjéből, hiszen általában más pontján állnak a pályának.
A síedző szinte soha nem foglalkozik a kondiedzéssel, és ehhez az edzéstervvel, ez egy más szakma. azt külön ember végzi. és persze kommunikálnak egymással. A nagyobb csapatoknál pedig a pályát sem ugyanaz tűzi, mint aki levezényli az edzést, sokkal jobban összeszervezik ezt egymás között. Még ha kis csapat van, akkor is együtt dolgozik 1-2-3 kisebb team. teljesen magányosan szinte reménytelen. Ők viszont beosztják, hogy ki mit csinál, így mindenkire kevesebb jut.
És természetesen az igazán jó edzők legalább annyit agyalnak a sítechnikán, edzésvideokon, mint a jó és képzett oktatók.

Melyik részére értetted, hogy nem gondolom komolyan?
Az egylábas gyakorlatok példájára, vagy arra, hogy mindkét oldal tanulhatna a másiktól? ;-)

Amit leírsz, azzal elméletben mind egyet tudok érteni. De a gyakorlat nem pont ezt mutatja. Egyébként teljesen érthető okok miatt:
Az edzők sokkal magányosabban dolgoznak, a versenyhelyzet miatt nem osztják meg egymással a tudást. Olyat nem nagyon hallasz egy edzésen vagy versenyen (de este egy sör mellett sem), hogy egy edző elmeséli a másiknak, hogy ha van valami szuper meglátása. Megtartja magának, mert a versenyelőny mindent visz. Ez teljesen racionális, de emiatt sokkal inkább magukra vannak utalva.
Az edzőnek százféle feladatot kell elvégeznie. Edzésterveket készít, foglalkozik a kondival, a pályában történő edzésekkel, szervez, tűzi a pályát, levezetést csinál, versenyre jelentkeztet, versenyre viszi a versenyzőt, szervizel stb. Ebben a nagy csomagban csak egy tényező a sítechnika, amit többnyire magának kell felfedezni és kidolgozni.
A megszállott és képzett síoktatók szinte minden idejüket és energiájukat a sítechnikák megértésére és a mozgástanulásra fordíthatják, ha akarják - a lehetőségük megvan rá. A sítechnikában ők sokkal inkább specialisták, de nem feltétlenül lenne belőlük jó edző. Ezért lenne érdemes az edzőknek meghallgatniuk azokat a síoktatói műhelyeket, ahol a símozgások logikájához és működéséhez jobban értenek. És az így megkapott a tudást kellene továbbdolgoznia az edzőnek a versenyzés speciális igényeinek megfelelően.
Sok országban bevett gyakorlat, hogy az idény elején a sítechnikai alapozást síoktatók végzik a versenyzőknél. Ők ehhez ugyanis jobban értenek. Utána a pályában, edzésen jön az edző, de ha technikai hibát vesznek észre, újra hívják a síoktatót a javításhoz. Itt az edzők és az oktatók együtt dolgoznak a versenyzők sítechnikáján, és ebből mindenki jól jön ki.

Egy példa arra, ahol ez nem ilyen együttműködésben megy:
A versenyzők gyakran széles hóekeívet használnak az iskolában, a súlyponttal a két léc között. Ők kifejezetten rossznak tartják, ha keskeny a hóekehelyzet, és a belső láb feletti csípőre azt mondják, hogy ez belsőlábas helyzet, amit nem lehet megengedni a versenysportban. Ez a tökéletes tájékozatlanságról árulkodik: aki ilyent mond, nem ismeri eléggé sem a fizikát sem az anatómiát, és nem látja át, hogyan épülnek egymásra a mozgásformák.

Ozsi ezt remélen nem gondolod komolyan!!!

1., vannak nevelő edzők

normális országban, amig az ifjú nem siel jól, addig nem engedik a kapuk közelébe, vagy csak célzattal

2., van felkészülési szakasz

amikkor már idősebb 16 évestől felfelé :-) alapoznak iskoláznak, na azt is edzők írányítják

3., illetve az edző urak is segítenek abban, hogy mit kéne máshogy csinálni vagy ellenfél mit is csinál máshogy és annak van értelme vagy nincs; és hogyan jussunk el oda, hogy az tudatos legyen illetve reprodukálható legyen.

Vagyis azt kell mondanom az edzők előbbrébb járnak, és amennyiben az edző megfelelően képzett a múltból is legalább annyit tud, mint egy oktató és akikkel foglalkozik az meg is tudja csinálni a feladatot, amennyiben érhetően van elmagyarázva. (ez már megint egy másik kérdés)

Mondjuk más mozgás sérült idiótákkal (párdon) foglalkozni, akik nincsenek tisztában a testükkel illetve sprotolókkal akiknek van fogalmuk és van kondijuk.

Egy kis személyes példa:

Legjobb példa erre egy volt barátnőm, aki díjugratott magas szintem. Előttemi életében tipikus magyar évi egy hét sí kb majdnem minden évben nem éppen ideális felszereléssel, vagyis egyáltalán nem tudott síelni. 3 nap alatt íven vezette a lécét és határozott előre mozgással tudott tehermentsíteni. 4. nap big-air ugratokon ugrált (ez volt az álma, de közöltem vele csak akkor mehet rá, ha meg van a sí közepe) 6.-nap 30 cm szűzhó illetve egy 60 fokos kuloárban lesíelt, na jó második körben eltörött a mécses a kuloáros szakaszon, de a a szűzhavason már fülig érő mosoly, még ugyis hogy 400 m egy lábon kellett megtenni, mert esett egyet és a sí kicsit lejjebb került. 8 nap freeride verseny esés nélkül lejőtt.

Miért lehetett ez szerintem: bízott benem (hisze a pasija voltam), kapott egy neki megfelelő sít (ami egy zsír új famagos legjobb park sí volt tán 1 vagy 2 éves modell, szép is jó is :-)), és legfontosabbak a kondija illetve mozgáskordinációja és kitartása.

és ez a legnagyobb különbség az oktató és az edző között, illetve a feladat között!!!