Előzmény és válaszok a Versenysí vs. Szabadsí topikból

Néha pénzt is kell keresnem, a szakértést egyelőre nem tartja el a magyar síélet... ;-)

De igyekszem, becsszóra! Ígérni viszont nem akarok, mert 10-én indul az első síoktatói tanfolyamunk, és mivel ez teljesen új műfaj, van még vele némi melónk.

A Bode Millert illetőleg a kivételeket nehezebb egyénként nehezebb elemezni, mint a stabil átlagot. Ligety kapcsán beszélgettünk a napokban arról, hogy nagy eséllyel érthető, hogy mitől gyors (a lehető legtöbb élhelyzet és a legkevesebb sodródás, gyors élváltások, korai élhelyzet, nagy élszög stb.). Ezt viszonylag könnyen meg lehet látni, és sokan majd ezt próbálják utánozni.
De olyan izomműködés, hogy „gyors élváltás” nem létezik. Ő ezt valamivel létrehozza, ez csak a következménye valaminek. A kulcs valahol korábban keresendő, a kikormányzás végében. A fizika logikája azt mondaná, hogy a nagyon előfeszített izmokba egy ravasz, pontos sorrendű ellazulás hozhat létre ilyesmit (ehhez tényleg több időt kellene tölteni az elemzéssel). Itt az is számíthat, hogy Hirscherhez képest századmásodperces eltérések vannak az izmok ellazulásának ütemezésében. Ezt nem biztos, hogy meg fogjuk látni. Az is számíthat, hogy Hirscher kicsit maradibb alaptechnikával rendelkezik.

A 2 mp körüli különbség viszont szerintem a sodródás hátrányát igazolja.

nekem nagyon tetszettek azok az elemzések, amit az olimpia óriásról írtál. abból tanultam a legtöbbet. Tudom nagy munka, de a mostani Ligety, Hirscher, Pinturault síelésekről is szívesen olvasnék :)
illetve egy Bode Millereset, mert az ő futamai általában tele vannak mentésekkel, érdekes megoldásokkal.

Na akkor meg is érkeztünk a felvetett témához! :-)

A két láb közötti terhelések eloszlásánál az első kérdés a „Mikor?”. Ugyanis a terhelés elosztása a két láb között folyamatosan változik a kanyar folyamán.

A legdirektebb, völgy felé törekvő megoldások esetén a kanyar szinte törvényszerűen az ívbelsőn indul. Ezt könnyű megérteni, mert a terhelés legnagyobb részét a síelésben nem a fenekünk és a gravitáció viszonya határozza meg (Villon statikus helyzetben volt, amikor azt mondta, hogy „Rőf kötél súgja majd fejemnek / Hogy mi a súlya fenekemnek.”), hanem a kanyarban megjelenő erők. Ez a terhelés meg akkor tud megjelenni, ha kanyarodunk. Ehhez élre kell kerülni (a sodródás nem körmozgás), emiatt elkezdődik a kanyarodás, majd csak ezután épül fel a terhelés. Emiatt a terhelés késik az élváltáshoz képest.
Ebből következik, hogy aki ívkülsőn kezdi a kanyart, az sanszos, hogy ívbelső fejezte be. Az viszont elég komoly hiba.

Ehhez hozzájön, hogy nekik nagyon nagy élszögre kell állítani a lécet, és a túldöntött síléc gyakran az ívbelső terhelésével jár. Ha nem kellene ekkora élszöget húzniuk már a kanyar elején, eszükbe sem jutna ilyen sokáig ívbelsőn maradni. Megkezdené az ívet a belsőn, aztán viszonylag hamar átterhelne. Ekkora élszögnél egyszerűen nem tud az ívkülsőre terhelni, tehát igazából ez szerintem egy kényszer.

Viszont:
- Az tud ilyen hosszan ilyen élszöggel az ívbelső elutazni, aki nagyon pontosan és helyesen tud bánni a terhelésekkel. Ezért is élik túl ezeket a kanyarokat.
- Iszonyú kockázatos, mert sokkal nagyobb a kicsúszás meg a térdsérülés veszélye.
- Ettől még ők nagyon pontosan stabilizálják a felsőtestüket és a medencét a törzsizmokkal, ugyanúgy, mintha nem ennyire extrém módon síelnénk. Ez nem ugyanaz, mint ha valaki felsőtesttel bedől a kanyarban, és úgy kerül belső lábra. Vagy ha helytelenül ívkülsőn kezdi a kanyart, majd bemegy a terhelés az ívbelsőre (ez tipikusan az elszúrt, kilendülő csípőjű kanyarra, az bekormányzásban indított forgatásra a jellemző).

Nekem Atesz az edzéseken rengeteg olyan gyakorlatot ad, ami az ív külső láb terhelését segíti elő (pl. ezért is kell lejjebb vinnem az ív külső kezemet, amit egy versenyzőnél sem látok!!) és az ív belső sínek éppen csak nyomot kell húzni a hóban, de terhelni nem szabad.
Az élváltásnál nem elég felfelé, hanem előre is kell mozdulnom (szakszóval: toszó mozdulat), és figyelni a hokéra (ezt sem látom a versenyzőknél, gondolom a nagy sebesség miatt).

Szóval itt egy pár konkrétum, ami megvitatásra vár.