Ezt a hosszú hétvégét a Gastein-völgyben töltöttük. A pályák állapotáról sok információval nem szolgálhatok, összeszámoltam, mindössze ötöt ereszkedtünk kezelt pályán a három nap alatt.
Viszont freeride fixációval megáldott (vagy vert) sporttársaim számára nagyszerű hírem van: újabb paradicsomot találtunk.
Többször jártam már ebben a sírégióan, de mindeddig társak híján nem nagyon kalandoztam el 50-100 méternél messzebb a pályákról. Olvastam azonban ezeken az oldalakon golo kolléga posztjait a itteni magyar freerider bázisról és csapatról, így már ismeretlenül is szerettem volna egyszer becsatlakozni egy ilyen kalandba.
A ház ideális helyen van, jól felszerelt és kényelmes, a házigazdák előtt pedig elismerő meghajlás így utólag is. Mindenkinek bátran ajánlom, aki ezen a környéken keres szállást, főleg ha valami extrémebb sport kipróbálására is vágyik.
Pénteken Angertalban csúsztunk az úgynevezett "hátsón". Ez a sárga kabinossal közelíthető meg, annak tetejétől ki kell traverzálni hosszan a Stubnerkogel hegyállomás majd a régi négyszékes lift felé és az alatt tovább messze-messze balra, igyekezve minimális szintet veszteni. Aztán onnantól csak lefelé a végtelen hómezőkön, majd az először ritkás később egyre sűrűsödő és meredekebb erdőben. A ride vége egy sífutó út, ezen kb 15 perc taposással vagy gyaloglással lehet visszajutni a sárga kabin aljába. 1100 méter szint, legalább 10 km hossz, változatos meredekségű terep, parádés mentek (lásd pl golo múlt heti videóját lentebb). Ami legjobb, hogy azonnal mehetünk fel a lifttel és lehet kezdeni újra az egészet előlröl.
Szombat-vasárnap Sportgastein volt a terep, a pénteki egész napos havazás után zavartalan napsütésben és mínusz 10 alatt hőmérsékletekkel. Ez a pályarendszer kevésbbé népszerű az átlagsíelők körében, mivel mindössze egy hosszú kabinos és egy csákányos lift szolgálja ki. Viszont nagyon hóbiztos, és gyakorlatilag egy nagy üres, döntött platón van az egész, így freeride szempontból maga az álom. Bemelegítésként a pályák között kezdtünk, legalább 30 cm porhóban, széles, alig-alig összesíelt szűz lejtőkön. Aztán ahogy szaporodtak a nyomok, kipróbáltuk a jelzett freeride útvonalat, ami a kabinos tetejétől kanyarog ki balra az elhagyott területekre, egészen a völgyig. Itt egy sífutóúton kellett visszataposni a liftig, a mínusz 17 ellenre ez azért izzasztóra sikerült. Vasárnap, amikor itt melegítettünk be, már nem csúsztunk le a sífutóútig, hanem az utolsó, egyébként szuper ereszkedést kihagyva visszatraverzáltunk hosszan jobbra, és így elérve a szélső fekete pályát egyenesen a liftig csúszhattunk.
Ezután jött a híres Nordseite. Egy olyan kb 1500 méter szintereszkedésről beszélünk, ahol biztosan minimálisan 10+ kilométert kell csúsznod. Messzi tájakról is járnak ide freeriderek egy-egy ilyen lesiklás kedvéért. A beszállása közvetlenül a kabinos hegyállomásától jobbra indul, gyakorlatilag egy métert sem kell gyalogolnod hozzá, az alja pedig a Mautstellénél (a sorompónál, ahol Sportgasteinbe felautózva a bérletet be kell mutatni) érkezik ki az országútra. Innen a rendszeresen közlekedő síbusszal lehet visszajutni a liftig. Ahogy az ember a tetejéről lenéz, elképesztő távlatok nyílnak a völgy aljáig, amit gyakorlatilag teljesen be lehet csúszni szabadon kalandozva a szinte határtalan terepen.
Már szombaton észrevettük a liftről, hogy néhányan a felső kék pályák mentén jobbra lefutó csipkés gerincre másznak ki, és onnan a túloldalon csúsznak le valamerre. Megfigyeltük a Nordseite felől is, és láttuk, hogy egy meredek kuloáron lehet beereszkedni, majd annak kiszélesedő aljából visszacsatlakozni a normál Nordseitéra. Tehát megvolt a lejöveteli út is a vasárnapi kivitelezéshez.
Léceinket a hátunkon cipelve, kellemes 15 perces mászás után értünk ki a gerinc egy bevágásába, ahol épp annyi hely van, hogy 2-3 ember elférjen, de csatolni már csak egyesével lehet. A beszállás valóban szűk és meredek, tovább nehezíti a helyzetet néhány kiálló szikla, tehát a megoldás beugrós vagy lemászós (ez utóbbi a nehezebb).
Aztán a jutalom a mászásért egy ritka jó ereszkedés, brrrrrrrr, még most is borzongok, ha visszagondolok. (Telefonos képekkel dokumentálva lentebb)
Nagyszerű élményeket hoztunk haza, igen magas sportértékkel, napi 5000+ szinteket mentünk (csak lefelé) nem akármilyen terepeken, nagyszerű hóban, kifogástalan időjárással. Nem gyakran jön ki ilyen tökéletesen egy egész hétvége.
Freeride forewer!
Keresés
21 cm
