Külföldön négy fő módon fizethetünk költéseinkért: 1. vásárlás betéti vagy hitelkártyával, 2. külföldi készpénzfelvétel betéti kártyával, 3. itthon vásárolt valuta, 4. külföldi készpénzfelvétel hitelkártyával.
ad 1. Általánosságban elmondható, hogy a külföldi bankkártyás fizetés a legolcsóbb opció. Az alapesetnek tekinthető forint alapú bankkártyával történő fizetésnél devizakonverzió történik, tehát a bank valamilyen, általa jegyzett árfolyamon számítja át a külföldi költésünket forintra és terheli meg a számlánkat ezzel az összeggel. A bank által alkalmazott árfolyam fajtája alapvetően a kártyatípustól (sima, dombornyomott, betéti, hitel, normál-ezüst-arany-platina fokozatú) függ. Megjegyzem, találkoztam már olyan POS terminállal, ami felajánlotta, hogy milyen pénznemben (a kártya vagy a költés devizanemében) történjék a tranzakció, de ez ma még ritkaság.
ad 2. Az itthoni valutavásárlás tényleges alternatívája. Fajlagosan a második legdrágább opció. Az 1. pont alatt említett tényezők (kártyatípus, árfolyam) mellett figyelembe kell venni, hogy ennél a tranzakciótípusnál rendszerint fizetendő valamilyen egyszeri készpénzfelvételi díj is (ennek mértékének szintén a banki szerződésekben lehet a nyomára akadni). Ennél az opciónál ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a bankkártyákhoz általában kapcsolódik valamekkora egyszeri és/vagy napi készpénzfelvételi limit. A képet pozitív irányban árnyalhatja, hogy bizonyos kibocsátók bizonyos földrajzi régiókban díjmentességet adhatnak a bankcsoporton belül kibocsátott kártyákkal történő készpénzfelvételre. Megjegyzendő azonban, hogy még ezekben az esetekben is számolni kell árfolyamhatással, azaz a tranzakció akkor sem lesz "ingyenes".
ad 3. Előnye, hogy azonnal nyilvánvaló lesz az árfolyam és az egyszeri díjak, azaz az egész gyakorlat teljes költsége. Hátránya, hogy fajlagosan drágább, mint az előző kettő, továbbá, hogy ez a legrugalmatlanabb külföldi költési mód - vagy sikerült éppen elég pénzt kivenni, vagy nem. Ha túl sok maradt, feleslegesen vertük magunkat költségekbe (azt a lehetőséget már meg sem említem, hogy csak azért költünk el "megmaradt" pénzt, mert egyébként mit kezdenénk vele otthon - pénzbe kerül a visszaváltás is, úgyhogy inkább költsük el!), ha meg túl kevés, az éppúgy gondot okozhat.
ad 4. Csak végszükség esetén használjuk!! Díjait tekintve a legdrágább, az árfolyamhatás ugyanúgy jelentkezik, azon felül pedig a kivett összeg azonnal kamatozni kezd.
Általános jó tanács, hogy ha kártyás fizetésen törjük a fejünket, utazás előtt keressük ki és jegyezzük meg a szóba jöhető kártyás tranzakciók három fő csoportjának költségeit a bankkártya-szerződéseinkből vagy a bank általános szerződéses feltételeiből. Lehet, hogy ezek pontos értelmezése elsőre picit bonyolultnak tűnik, de különösen, ha valaki évente többször utazik külföldre, megéri rászánni azt az egy órát, és így meghozni egy hosszabb távra is vállalható döntést. A kérdéskörbe egyébként szépen bekavart a magyar bankokra közelmúltban kivetett tranzakciós adó, aminek nyomán a Magyarországon kibocsátott kártyákkal történő vásárlások általános díjmentessége sok esetben meg is szűnt.
Természetesen, ha valaki nem forint, hanem pl. euró alapú bankkártyával fizet az eurozónában (angol font alapúval Nagy-Britanniában, stb), árfolyamhatással nem kell számolnia, más költségekkel és díjakkal viszont ugyanúgy.
Nyilvánvalóan mindenki saját maga hozza meg a saját maga számára legoptimálisabb és legkedvesebb döntést, de szigorúan közgazdasági alapon összességében és általánosságban amikor csak lehetséges, kártyás fizetés javasolható, megtámogatva egy betéti kártyás készpénzfelvételi lehetőséggel. Pár egység külföldi pénz induláskor azért lehetőleg legyen nálunk, de feltételezem, hogy ez általában nem szokott gondot okozni, különösen nem az eurozónában.
G.
Keresés
25 cm
