" Tiszta formai megoldások, mintha csak egy tankönyv fotóihoz akarnának precíz pillanatnyi helyzeteket megmutatni, csak véletlenül film lett belőle... :)"
Talán mert ez volt a cél? Precíz pillanatnyi helyzeteket, pontosabban azok egymásután fűzött képsorát, azaz filmet síelni. Valóban. Ezek mozgássorozatok, melyek egymás után fűzött pillanatokból állnak. Ettől még ez egy folyamatos mozgás. Harmónikus és többé kevésbé de precíz.
És talán bármely pillanatát kimerevítve könyvbe lehet illeszteni.
A 3:24-nek ez egészen jól ment.
Hmmm.... Akkor most miről beszélünk?
Ozsi, én emlékszem ám arra, hogyan készültek a sízés+3 fotói!
Ott te lettél volna a legboldogabb, ha mindenki mindenhol ilyen mozgásokat síel. Pl. Nem kellett volna annyi sorozatfelvételt kidobni. :)
Még időt is spóroltál volna.
Hány olyan demos kép készült, ahol valaki(k) miatt egész csapatképek mentek kukába, mert itt-ott pontatlanság volt.
Videózni azért könnyebb, mert az nem olyan kegyetlen. Elfedi a dinamika az apró-cseprő, kisebb- nagyobb hibákat.
Persze, hogy a mozgás csak mozgás közben elemezhető. De az képsorokból, pillanatnyi helyzetekből áll.
Mind a kettő elemezhető egy bizonyos szinten.
Majd ehhez jön ugye még a hóminőség és látási viszonyok ismerete.... :)
Ha ez így megy tovább, az lesz a vége, hogy csak állnak az oktatók a tanítvány előtt, filozofálnak az érezni kívánt erőkről és jelenségekről, hosszasan lukat beszélnek a tanítvány hasába, hogy " ugye már érzed! Ugye már jó". Közben mindenki bemutatja a saját individuális - állítólagos oktatós-síelését, de kézzelfogható rendszer csak a jinjang marad. :)
Ui.: dinamikát ott tudsz tanítani, ahol azt a tanítvány képes kezelni.
Ez nem keverendő össze a fölöslegesen erőltetett lécpumpálással, extra rányomásokkal, bármennyire is tűnjék dinamikusabbnak. Szerintem meg az nem visz előre... :)
Keresés
30 cm
