Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM

Előzmény és válaszok a Murau - Kreischberg topikból

ÜZENETEK (6)Időben csökkenő Időben csökkenő
govány
3 élménybeszámolót írt
3
12 éve tag
2013.12.18. 00:00
Kedvet nem kellett csinálnod, de ezt olvasva a jan.10 igen messze van. Jó, holnap Eplény..... . Remélem nem csalódok, bár idáig szinte mindég, bár 1970-ben itt kezdtem.
Előzmény: (csabor 164547)
csabor
3475 élménybeszámolót írt
3475
14 éve tag
2013.12.17. 23:26
Az, hogy egy józan pali vagyok nem igaz. Pl. most jövök egy nosztalgia fociról (25 perc foci, 250 perc mulatság), szerinted ez mi?
Viccet félretéve. Méregettem (egyszer) magam a különféle helyeken telepített sebességmérőkkel. A 60 km/h volt az amire azt mondtam, hogy nem kívánok többet, ez az a sebesség amit uralni tudok.
Én nem mértem most, de láttam a haverok telóján a 90 km fölötti csúcsértéket. Ez csúcs, ami bármiből könnyen kijöhet. Némely esetben az ember elhagyja a havat, fene tudja, hogy az algoritmus hogyan számol.
Mint említettem nem tartom jó dolognak. Az ember ismerje a határait. Van akinek 90 km a határ nekem biztosan nem.
De majd alkalom adtán közösen méricskélünk, s megbeszéljük. Az sem lenne rossz.

Csabor a fékezett száguldású élvezeti síelő
Előzmény: (klaci 164554)
apoca
341 élménybeszámolót írt
341
18 éve tag
2013.12.17. 21:42
Csak megerősíteni tudom, amatőr síelő, nem versenyléceken nem megy 90 km/h felett (vagy csak szakadékszerű letörésnél fekete pályán, de azt meg nem tudja megfogni).
Egy párszor mértem már 70 km/h körüli értéket, ami már szépnek mondható. Más fajta gps rendszerrel most is megnéztük itt Kreischbergben 50-60 km/h már elfogadható "kocogás" (66 km/h volt a top speed-m, amúgy "runtastic" okos telefonra letölthető ingyenes alkalmazás). Ahogy láttam, hegyen nőtt osztrák fiatal gyerek tud elérni 80 km/h körüli sebességet.
Előzmény: (klaci 164554)
Foglalj szállást a legjobb síterepeken!
KERESÉS
klaci
2873 élménybeszámolót írt
2873
16 éve tag
2013.12.17. 20:20
Megint a szokásos színvonal - gratula és köszi!
Két dologra reagálok:
1.) Bizony jól tetted, hogy nem tetted - ahogy írtam, így maradhat meg a legbiztosabban a francia iránti szerelmed! :-)
2.) Te egy józan pali vagy - el ne hidd már, hogy 90 km/h fölött repesztettél! Jelezheti ezt akármilyen alkalmazás, te, én, mi SOHA NEM megyünk annak a sebességnek még csak a környékén sem. Lehet rajtunk akármilyen léc, az tuti halálos lenne! Komolyan!!!
Előzmény: (csabor 164547)
Olasz Gergő
571 élménybeszámolót írt
571
17 éve tag
2013.12.17. 19:31
Legközelebb ne legyél ilyen szűkszavú! :D
Előzmény: (csabor 164547)
csabor
3475 élménybeszámolót írt
3475
14 éve tag
2013.12.17. 18:19
Murau 2013.12.12-15

Bebuktam. Már annyit írtam Murauról, hogy szép lassan szigetelőszalaggal kell összebütykölni a klaviatúrámat, s ennek ellenére én bolond fejjel megígértem egy újabb beszámolót.
Az ígéret szép szó mondta a kisnyúl, s ezt mondom én is, tehát kezdjünk neki.

Mondhatnám, hogy: No, erre vártam fél éve! Szinte nem volt olyan nap, hogy a síelés eszembe ne jutott volna. Próbálkoztam, nagy sikerrel pótoltam a motorozással, de az mégiscsak más volt. Máskor decemberben már túl voltam néhány csúszáson, de most mást dobott ki a gép. A hiány ellenére ahogy közeledett az indulás időpontja ellentétes érzelmek viaskodtak bennem. Nem tudom más hogy van vele, de én az indulás előtti napokban a hátam közepére kívánom a síelést. Előre arra gondolok, hogy mennyit fogok szenvedni a síbaki becsatolásával, tömeg lesz, nem lesz jó a hó, fúj a szél és egyáltalán kell ez nekem? Minden utálkozásom ellenére végül mindig valami csoda folytán csak elmegyek síelni. Ki érti ezt?

Általában beszámolóim lényeges részét képezik az indulás körüli bonyodalmak, de ezek most szóba sem jöttek. Három férfiember ült a kocsiban, kényelmesen elfértek a csomagok, s a megbeszélések szerint pontban hat órakor felbőgött a motor, s mosolygós szemmel elindultunk Ausztria felé. A 12 fős társaság a négy autóval 12 felé ment. Hiába ez a navigációs berendezések lelki élete, de mondanom sem kell a miénk volt a leggyorsabb.
11 körül értünk a parkírozóba. Körbenézés, átöltözés, jegyvásárlás, s indulás. Én a pénztárnál lemaradtam, de intettem a többieknek, menjenek csak, majd összefutunk a pályán valahol.

No ez nem jött össze. Délben értem Murauba fel a hegyre, s négyig megállás nélkül nyomtam. Hülye voltam, de megrészegített a remek hó, a napsütés, a príma pályák. Mindenkit elvesztettem közben, senkit nem láttam még a felvonóból sem, csak a hó volt és én. Kipróbáltam végre új lécemet, a kényes faranciát, s nagyon simulékonyan viselkedett. Hasonlóan jóindulatú volt a lábam. Talán életem lécen töltött legjobb 4 órája volt. Két óra alatt végigjártam minden pályát, mindegyiket legalább egyszer, s ez akkor sem kis teljesítmény ha a Rosenkranzhöhéről induló pályák még nem voltak nyitva. Minden már forgalomba állított pálya (a 8, 9, 11, 6, 16 kivételével mind) nagyon jó minőségű volt. Az igaz, hogy a fenti víztározóból majd az utolsó cseppig kinyomták a vizet, s érezni is lehetett itt-ott a mesterséges havat, de ez nem volt zavaró. Még az 1-es pálya aljáig is simán le lehetett csúszni, pedig ott ebben az időben mindig a hógyűjtögetés volt a műsoron, biztosítva a lehető leghosszabb szezont. A száguldozást abszolút nem zavarta a pályán itt-ott fellelhető néhány síelő. Csak a magányosságot enyhítették.
A száguldozás közben azért körül is néztem, kerestem a változásokat.
Természetesen a legnagyobb változás az új 10 személyes narancssárga felvonó üzembeállása volt. Annyira új, hogy még a csavarok is csillognak-villognak. Az új felvonó alapvetően megváltoztatta a mozgásirányokat. Felmegy ugye az ember síelője a régi Gondelbahnon, de már nem indul el a Sunshine csákányos felvonók felé. (oda már csak az önkínzók, tanulók és egyéb fura szerzetek járnak) Lecsusszan az ember a 12-es kéken a Riegler hütte mellett az új sárga végállomásáig. Itt a csusszanás mentén észrevehető, hogy elbontották a régi kis csákányost. Kár. Sőt a Riegler hüttét is átalakították, kibővítették. Nekem a régi jobban tetszett. Most igaz, hogy nagyobb, s modernebb, de pont azt a kellemes hütte hangulatot veszítette el, amiért odajártam. Persze tudok veszíteni, s ezután is odajárok. Rendes a személyzet, jók a kaják és az italok, s a főnök még mindig gyakorolja a cehet magyarul elmondani. Az ablakban ott áll a róka, igaz, hogy a pucér síelős karikatúra a WC előterébe szorult, de a hangulatot azért feldobja egy fekete kisnyúl.
Ahogy mondtam a felvonó új, pipec, de én inkább 8 személyesnek mondanám. Tíz ember elég cuppanósan fér el, s a síléctartók sem akkora létszámra méretezettek.
Csendben siklik felfelé, a vége pár méterrel a gerinc alatt van. Miért nem vitték tovább, számomra titok maradt. A gerincen megmaradt az átcsúszó. A fülkéből kilépve csatolás után a Panoráma hütte irányába, vagy közvetlenül lefelé indulhatunk el. S onnan aztán bárhová szabad az út.
A felvonó kényelmesebbé tette a pályát, áthelyezte a súlypontokat, viszont véleményem szerint sokat elvett a pályarendszer lányos bájából. Már nem egy döntően családias síterepről beszélünk, hanem ha lehet ilyent mondani elindultunk a turistagyár irányába (bár ne higgyük, hogy eddig nem ott voltunk). Jó lett, szép lett, de más is lett. Ezt is lehet szeretni, de már más okok miatt.
A nyavalygás ellenére rojtosra síeltem magam.

Következő nap megnyitották a 16-os feketét is, új lehetőséget adva a száguldozásra.
Még a szezon elején vagyunk, ebben az időszakban sokszor síeltem ezen a vidéken -20 fok körüli időjárásban, de most az időre nem lehetett panaszt mondani. Gyönyörű idő, de a laposan járó nap miatt délután többen átcsúsztak a napfényesebb 6 személyes felvonó melletti pályákra.
Látszott, hogy az üzemeltetők készülnek a hétvégére, mert a Rosenkranzhöhe irányából ratrak hangját hozta a szél.
Péntek délután összefutottam Replacival. Kerestem a pályán, mert délutánra ígérte az érkezését. Nem találtam, de ez olyan eltűnéses időszakom, tehát nem volt furcsa a dolog. Végül a parkírozóban ő jött oda hozzám. Elhatároztam, hogy másnap ellesem a titkait! Másnap nézegettem is, de megállapítottam, hogy oktatónak nem mennék. Sokkal jobb nekem a laza élvezeti síelő státusz.

Minden nap egész éjszaka tüzeltek a hóágyúk. Jót lehet a mormolásukra aludni.
Gyűjtik a havat pedig hütteszerte az beszélik március végén vége a szezonnak. Korábban kezdődött, korábban végződik. Kár.

Szombaton természetesen megnyitották Rosenkratzot is. Az ottani fekete kivételével minden megy. Ideális sielőidő van, délután ha elmegy a nap kicsit keményednek a pályák, de nem vészes. A „régi” Gondelbahn felső állomásán kipakolták a tesztléceket és egyéb felszereléseket. Klacinak innen üzenem, hogy volt az általa istenített márkából is van kínálat, de én inkább a saját kényes kis francia lécemmel foglalkoztam. Szerelem az szerelem!

Szombatra kicsit megbolondult a társaság. Valamelyikünk letöltötte a mobiljára az iSki Tracker applikációt, s innen minden tudományosan ment. Mivel a program kijelzi a maximális sebességet szinte csábít a száguldásra. Mi 90 km/órás sebesség fölött hagytuk abba. Nem normális. Másokat is láttam, hogy a fülkében az elért sebességet nézegették. Valami rossznak a kezdetét érzem.

Hét végén már elég szépen voltunk, de sorban állásról beszélni nem lehetett. A nagyobb tömeg viszont a 18-as pálya alján és az 1-es pálya közepén legyalulta a havat, s máshol is elszórva előfordultak jeges területek. Nem volt túl zavaró, de már oda kellett figyelni. Most előnyben voltak a kemény, de még nem tükörjég pályák kedvelői. Az 1-es délután lefelé viszont már a régi időket idézően jeges volt.
Mindent összevetve azért ez a nap is csoda volt, csak olyan csoda amire oda kellett figyelni, s kicsit meg kellett dolgozni érte.

Eljött az utolsó nap. Ha az előzőekben rendesen nyomja az ember, ebben a korban már eléggé elhasználódik. Szinte semmi kedve sincs az egészhez.
Aztán kinéz az ablakon, látja a havat, hallja a hóágyúk morgását, s egyből viszketni kezd a talpa.
Az idő jó, a hó remek, s ma egy félnapos "öreges" száguldozással búcsúzunk.

Délután egykor befejeztük a csúszást (rossz hírek jöttek otthonról), szerettünk volna időben hazaérni.
Búcsúzáskori legkedvesebb élményem: miután a kedvenc hüttémben déli teámat (sajnos hazafelé én voltam a sofőr) megittam, s indultam tovább kifelé, a kijárat előtt két mosolygó úriember állt elém, s kerek- perec megkérdezték: Ugye te vagy a Csabor? Két nagydarab ember volt, s én ebben a helyzetben bármilyen névre igent mondtam volna. Erre is, mert hisz én valóban a Csabor vagyok.. Az urak nagyon örültek az igen válasznak, s pezsgő beszélgetésbe kezdtünk. Megkérdezték, hogy ma is írok-e valamit, mert szeretik olvasni. Azt hiszem ezek után én szeretek írni. Szilvesztert ismét itt töltöm, bevállalok arra is egy beszámolót. Majd csak sikerül valamit írnom.

Csabor az élvezeti síelő
CIMG0115.JPG
CIMG0114.JPG
CIMG0113.JPG
CIMG0112.JPG
CIMG0097.JPG
CIMG0091.JPG
h i r d e t é s
facebook twitter youtube instagram linkedin pinterest google cégem rss tiktok

Megjelenési ajánlatunk:
sielok.hu © Copyright 2000-2024 - Síelők Bt.