Az utolsó csúszást én is kihagyom. Értsd úgy, hogy amikor még lehetőség lenne egy kanyarra akkor azt már nem csúszom le. Az egyik ismerősöm a nap utolsó csúszásán vágta szét a térdét. A fiam egyszer azt kérdezte , hogy : apa csúszunk még egyet ? Mondtam neki ha elérjük a liftet akkor igen. Elértük és gyakorlatilag az utolsó 50 méteren elesett és comb törést szenvedett. Azóta kihagyom.
Mindig van utolsó csúszás, csak előzőleg azt utolsó előttinek gondoljuk.
Ez most véletlenül komoly. A végén már nem koncentrál az ember, s én biztonságra törekszem. Élvezetileg óvatos síelő vagyok, s mindig tudom a határaimat. (néha kitolom, de aztán nem örülök annak, hogy óvatlan voltam.)
Bizony, le kell mondani a babonás szokásokról, s a használható megoldásokra kell törekedni.
Én nem vagyok babonás. Mindössze az első csúszásnál iszom egyet a laposból kelet felé fordulva, aztán a biztonság kedvéért még mindhárom égtáj felé, s az utolsó lecsúszást mindig kihagyom. De ez nem babona.
Lapost nem teszek a belsőzsebembe amióta bordatörést szenvedtem. Persze az még a kezdetekben volt.
Azóta hátizsákba pakolok, s így a sört is magammal tudom vinni!
Keresés
30 cm
