Előzmény és válaszok a (Sajnos) igaz történet, (talán) tanulságokkal topikból

Hangsúlyoznám, hogy nem tudom, kik lehetnek. Azt is hangsúlyoznám, hogy én / mi nem engedhetjük meg magunknak az ilyen hozzáállást. Lehetnek azonban olyan versenyzőket nevelő iskolák, ahol az efféle "ridegtartást" vélik hosszútávon eredményesnek. Lehetnek, mondom. Jómagam nehezen találnék érveket mellette, de ez nem jelenti, hogy azoknak sincsenek érveik, akik így dolgoznak. Mondjuk, ha én szülő lennék, és tudomásomra jutna ilyesmi, nem haboznék másik közösséget keresni a gyermekeimnek.

Elég morbid! Szerintem ide is kiírhatnád a nevet!

Kérlek küld meg privátban a síegyesület vagy síiskola nevét, illetve, ha ismered névről bármelyik személyt, akkor annak nevét is.

Köszönöm.

Ide passzol ez is: idén július 10-17 között a hintertuxi Gletscherbus felvonóban a kabin másik végéből magyar szót hallok. Síoktató a gyerekeknek: "Gyerekek, tegye fel a kezét az, akit otthon rendszeresen pofoznak?". Egy-két gyerek jelentkezik. Síoktató: "Mert engem rendszeresen vert az apám, egyszer kaptam tőle egy akkora pofont, hogy fejjel beleálltam a csocsóasztalba". Majd következett az apa elől való bújkálás hosszas taglalása. Elég morbid volt, de még türtőztettem magam. Majd a gyerekek kórusban rákezdtek: "Szar országban élünk, ahova nézünk, mindenütt csak szar, a mi országunk egy nagy szar". Síoktató helyeslően hümmög. Ekkor már nem állhattam meg, felálltam, hogy megnézzem magamnak, kik ezek. A gyerekek elhallgattak, erre az oktató megszólalt: "Nyugodtan folytatsd, a bácsi úgy sem ért magyarul".

Két nap múlva ugyanennek a csapatnak a női oktatója megy lefelé pici gyerekekkel már délután a széttúrt havon, libasorban. Az utolsó kislány lemarad, majd egy meredek részen felbukik és kitekeredett pózban elterül. Óktató hölgy 70 m-el lejjebről: "Zsófi, szedd már össze magad...". Kislány próbálkozik, de az egyik léce beleállt a hóba és arccal előre vergődik szegény. Oktató: "Zsófi, mit töketlenkedsz már...".

Lecsúszok a gyerekhez, kiszabadítom, kiköptetem vele a havat,lécre állítom. Oktató nő alulról: "Thank you". Magyarul válaszolok: "Szívesen", majd a gyerekkel lecsúszok hozzá, hogy váltsak pár szót. Arcátlanul, tüntetően elfordul tőlem és a gyereket szidja, hiába szólok hozzá, rám se hederít. Pedig megtakarítottam neki 70 m mászást felfelé, 3000 méteren, merdeeken, a délutáni melegben. Még a bőre is leizzadt volna róla.

Számomra érthetetlen viselkedések ezek.