Előzmény és válaszok a Katschberg - Aineck topikból

Katschberg 2014.12.13.
Van, amikor az ember jól választ, van amikor rosszul, s van amikor nem tudja hogyan.
Ma Katschberget választottam, s most a fenti állapotban leledzem.
Nem tudtam a kedvenc helyemről (St. Margarethen) indulni, mert onnan nem lehetett felmenni a hegyre. Láthatóan a hóágyuk küszködtek a tereppel, de csak pamacsokat tudta fújni az alsó részre. A hírek szerint az Aineck csak felülről a középső állomásig volt járható.
Következett kedvenc tevékenységem a hegymászás kocsival. Persze a feleség sikítozik, s én süket vagyok. Hamar felértünk. A furcsa az volt, hogy szinte egy lelket sem találtunk a terepen. Sőt parkírozó helyünk is ott volt ahol akartunk. Mondtam is, hogy először ne ugorjunk bele a síbakiba, inkább nézzünk körül.
Minden felvonó állt, ember egy deka sem. Nézelődés közben aztán elindult az egyik, majd a másik, s így tovább. Kiderült, hogy nagyon korán értünk oda, s az 1-es Aineckre vezető lift pedig a nagy szél miatt nem megy. ( így jár aki korán reggelizik, s nyitás előtt kiér a terepre)
Gyors jegyváltás, 22 EUR-t ért a napijegy.
Először lazán kezdtünk. Tschaneki oldal 2-es pálya, minden oktató és kezdő álma. Itt pár fordulóval be lehetett melegíteni. Kellemes hó (nagyon kemény alap, felette pár centi porhóval), kevés ember. A tanulókat lazán lehetett kerülgetni.
Gyorsan meguntuk, s a 4- es felvonóval megközelítettük a hegytetőt. Itt láttuk, a 8- as pálya átcsúszó szakasza a szokásosnál szebb képet mutat, de véleményünk szerint ennek még nem jött el az ideje. Célszerűbbnek láttuk, amíg erőnk, s lendületünk van lecsúszni a 3-as feketén. Ehhez azért kellett bátorság, mert a pálya jó részén barna foltok mutatkoztak, jó szándékkal a fele volt használható. Apróságokkal nem foglalkozunk, tehát nekilendültünk. A szokásos kemény felület fogadott, s a szezon elején (?) tapasztalható technikai hiányosság is előjött. Nem volt megfelelő az élszögem, illetve nem a helyes íven voltam, mert géppuskaszerűen ugrált alattam a léc a két ív között. Ahogy a pálya meredeksége csökkent én is megtaláltam a helyes mozgást s élveztem a siklást. Jó volt visszanézni a lejtő aljáról.
A további program ismét fel, s átcsúszni a 8-ason, s tovább a 6-os piros pályán. A többi pálya ezen a részen nem volt nyitva, s bizony az ide összpontosuló síelők miatt az alsó szakaszon elég termetes buckákkal lehetett találkozni. A körülmények dacára itt is jól esett a csúszás.
Térülés fordulás közben vettük észre, hogy megindították az Aineckre vivő 1-es felvonót. Persze mindjárt arra indultunk. Nem tudom reggel milyen szél lehetett, ami miatt nem ment a lift, de most a lelket is kifújta belőlünk. Én sisakom által biztosított nagyfokú védelem miatt nem hordok kámzsát, de most komolyan elgondolkodtam a rendszerbe állításán.
Fent kellemes pillanatok vártak, amíg a kiszálló védelmét élveztük, ott ugyanis nem fújt a szél. A 11a fekete lezárt, használhatatlan volt, viszont a piros 11-es sok örömmel kecsegtetett. Ismét találkoztunk a márványkemény felülettel és némi porhóval. De jó is volt leszáguldani rajta!
A további örömök helyett vissza mentünk a tschanaki oldalra, mert találkozónk volt Vassy nevű síoktató cimboránkkal. Csak rövid eszmecserére volt lehetőségünk, s a közös síelés is elmaradt, mert Gergőt szétszedik a tanítványok. Azért bosszantó, hogy egy síoktatónak síelni sincs ideje.
Következett a szabad program. Ismét beiktattuk a 11-es pirosat (lejjebb az Ainecken nem merészkedtünk, mert úgy is csak a középső felvonó alsó állomásáig lehetett volna menni, az pedig nem igazán izgalmas). A piroska az eltelt idő alatt megmérgesedett, a szél ha lehet még nagyobb lett, a pályán már nem volt ott a porhó, csak a jeges alapon karcolt a léc. Rendesen igénybe vette a combokat. Mindig mondtam, hogy fel kell készülni a szezonra, de ezt ennyire még soha nem hanyagoltam el. Most észre is vettem a combomon.
Ez a nap is elmúlt. Szezonkezdésnek ez is jó volt. Katschberg megmaradt szerelemnek, s jövök még jobb körülmények között is ide. A pályákon nagyon sokat dolgoznak, pillanatról pillanatra változik a helyzet. Jellemző az állapotokra, hogy a társaim, akik más terepről jöttek hazafelé esküvel állítják, hogy ahol én reggel zöld felületet láttam ott délután már síeltek, vagyis az Aineck aljáig le lehetett csúszni. Én ezt az állítást nem írom alá, s ebben a tényben az sem befolyásol, hogy némi vacsorával egybekötött mulatozáson már túl van a társaság.

Csabor az élvezeti síelő

ui.: tegnap dicséretet kaptam a képekért egy sporttársamtól, akivel közösen versenyzünk ( pálinka, bor, pezsgő szakág) sajnos ez a dicséret ma valószínűleg elmarad. Más kabátba mentem síelni, s annak külső zsebében a masina lefagyott. Mindjárt megnézem sikerült e valami képet mégis összehoznom. (de nem baj, hisz elsősorban élvezeti síelő vagyok nem fényképész)