Egy napra ugrottunk át Brianconból Montegenévre-re egy egyhetes sítábor alatt. Nekem minden szempontból csalódás volt, mert a Grand Galaxie bérletünk csak a Montgenévre-Claviere részre volt érvényes, a Via Lattea többi részére nem! És ezt is csak 30 perces heves vita és tanácskozás után ötlötték ki a franciák, addig tanácstalanul álltak és mondogatták, hogy nem tudják, hogy mi van. 150 ember topogott ott, a pályán rajtunk kívül teremtett lélek sem, ennek ellenére várakoztattak minket.
Az idő sem volt jó, szakadt a hó, erdőhatár fölött a látástávolság kb. egyenlő volt a 0-val, ez sem segített. Alapvetően hiba, hogy kicsi a terep magasságkülönbsége. 1800 méteren van az alja, 2500 már a teteje, ezt még egy átlagos szlovák síterep is hozza. A pályák széttagoltan helyezkednek el, nehézkes az átjárás, sokszor csak egy irányba lehet mozogni. További hiba, hogy a kis magasságkülönbség miatt rövidek a pályák, ellenben sok a lassú és elavult felvonó.
Hüttéből sincs sok, a kitáblázottság viszont megfelelő. Érdekes ellentmondás, hogy sokszor egy helyen van egymás mellett a kőkorszaki technika és a legmodernebb.
Régebben mindig feltűnő volt, amikor a hágón át mentünk, hogy itt mindig milyen kevés ember van. Hát most már értem, hogy miért nincsenek többen. Egyszerűen a terep szintje nem üti meg azt a szintet, amit a közelben lévő nagyobb terepek simán meghaladnak (Briancon, L2A, Alpe'd Huez, Sestriere, stb...) Ez amúgy akár pozitívum is, hogy kevesen voltak a rendszeren, sorban állni sehol sem kellett.
Bántó volt, hogy a Via Lattea többi része Montgenévre-től nagyon messzi volt, pláne hogy nem is volt érvényes rá a bérlet.
Egy szó mint száz, ez legfeljebb is csak közepes, kb. egy Valfréjus-színvonal. Egyedül azért érdemel említést, mert igen jó helyen fekszik (a hágóút mentén) és igen hóbiztos terep a nagy völgymagasság miatt.
Egyértelműen többet vártam tőle.
Keresés
30 cm
