Az alátámasztás és a tömegközéppont közötti viszony adja a síelés stabilitását. A tömegközéppont helyzete fizikailag adott, abba közvetlenül beavatkozni nemcsak nem ildomos, hanem megbosszulja magát előbb-utóbb.
A stabilitást, ha csak lehet, a tömegközéppont alatt kell megoldani. Ami fölötte történik, sokkal kevésbé hatékony, sokkal nagyobb mozdulatokat igényel, és egészen biztosan késés lesz az eredménye. A síelés harmóniája pedig főleg az megfelelő pillanatról szól.
A karok, a felsőtest az utolsó sánc a harcban. Ha azokat be kell vetni, akkor elszúrtuk azt, ami a súlypont (kb. köldök) alatt van. Ezért optimális esetben a felsőtest laza, könnyed, nem aktív, csak következmény.
És ez a gyakorlatban működik. Kezdőnél és profinál egyaránt. Az utolsó, amihez hozzányúlnék, az a kar. Ha a kar hibás, akkor - kedves síoktató kollégák - tessék elkezdeni gondolkodni, hogy hol van a hiba a ködlök alatt vagy az időzítésekben.
És karral végrehajtott gyakorlatokat csináltatni, az kb. olyan, mint a leégett zsuptetőt vödör vízzel oltogatni... :D
Ilyen egyszerű... :D