Előzmény és válaszok a Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek síoktatása topikból

Szerintem nagyon rendben van amit csinál a pályán. Jó úton haladtok. Ne aggódj a kéz dolgát illetően. A kezeimmel sokszor én sem tudok mit kezdeni.(Illetve nem azt teszik amit én szeretnék.)
Az alap lépés már megvan.
Úgy vélem egy jó célt tűztetek ki magatoknak és sok sikert a megvalósításában.

Köszönjük a biztatást, igyekszünk! :)
Szép, ameddig eljutott, de azért gondolom van még mit javítani. Mindig a képességei határán mozog, de mindig sikerül ezt egy kicsit kijjebb tolni.
A kezét nem nagyon tudja hová tenni. Biztos, hogy még vannak csecsemőkorból bent maradt reflexek, (pár éve logopédusok INPP tornával igyekeztek lebontani több-kevesebb sikerrel), ami miatt minden apró bizonytalanságra a kezével reflex szerűen kapkod. De lehet, hogy csak én látom rosszul és csak belemagyarázom? Az ívekkel is gondok vannak. Néha még dönti, csavarja a felsőtestet. Vagy csak én elégedetlenkedek?
Nem tudom, hová tegyem a szintet. Itt a szomszéd topic-okban tényleg nagyon szép videokat lehet látni tehetséges és ügyes kicsik síeléseiről. Neki más a tanulási folyamata, és ezt nem csak a síelésre értem. Ami más gyereknek játék, az itt fejlesztés. A napi 20 perc hintázás nekünk orvosilag volt előírva. Ami normál fejlődésű gyereknél természetes fejlődés folyamat, azt neki mind úgy kell megtanulni. Mikor 3 évesen nem beszélt, csak mutogatott és egyéb módon (néha agresszivitással is) fejezte ki magát és diagnosztizálták nála az autizmust, megtanultunk kártyákkal, képekkel, folyamatábrákkal kommunikálni. De ez mellett folyamatosan fejlesztettük. Lassan megszólalt. Igaz nem adekváltan, de elkezdett beszélni és az iskolakezdésre már ismerte az összes betűt. Ha nem ezt tesszük, Ő egy zárt intézeti Esőemberke lenne. Ma kis csoportos, de normál tantervű suliba jár, rendezvényeken rendszeresen szaval. És annyit beszél, hogy néha az az érzésem, igyekszik bepótolni az elmaradottakat.
De ez nagyon sok, egymásra épülő, szinte folyamatos fejlesztés eredménye. Néha meg is kapom magamét tanároktól, családtól, hogy túlzásba viszem, elfárasztom a gyereket. Gyógyszerezést javasolnak helyette, amitől meg én akadok ki. (Nagyon sok a szélhámos, csaló is). Inkább a sport, a mozgás. A minap voltunk a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriain felülvizsgálaton. Olyanok vannak a véleményben, hogy rengeteget fejlődött, kiegyensúlyozott, barátságos, választékos szóhasználat stb.
A javaslat pedig, hogy folytassuk az ASD specifikus oktatást és fejlesztést. És ezt azért említem meg, mert beszéltem ott a síelésről is. Beszéltem a SKI C.U.L.T.-módszeréről is. Arról hogy mozgástanításában maximálisan igazodik az ember idegrendszer és test működéséhez. Már amennyit sikerült idéznem a http://www.skiculture.hu/sioktatas-ski-cult-modszerrel.html -ről. Minek hatására a síelést felvették a gyerek fejlesztési listájára.
Úgyhogy, szeretnénk tovább fejlődni, igazi élvezeti síelővé válni!