3 völgy már megint. Tavaly közel tökéletes volt, így a hosszú út ellenére ismét ide mentünk. Most pár kiegészítő tapasztalat:
Most is észak felé mentünk, kb 2 órás késést a dugók miatt bele kell kalkulálni. Salzburg után a határon, Svájcban Zürich-Bern közt, illetve Annecy-Albertville után Moutiers-ig. Utóbbiak egyértelműen a hegyekbe igyekvő turnusok miatt vannak, visszafelé jó korai indulással elkerülhető. Ide csatlakozik be ugyanis Tignes, Val Disere, La Plagne is. A Chanteneige-ben (les Menuires) többek közt a kiváló fekvés mellett ez is előny, akármikor elindulhatsz reggel, nem kell a szállásátadást megvárni. Oda 1280 km volt 16 óra alatt, vissza csak 14 kellett. Érdemes a sebességhatárokra figyelni, újabban mindenhonnan(!) megérkeznek a drága fotók a nemzetközi egyezmények változása miatt.
Hülye egy tél volt a francia alpokban is. Január extrém hideg, február enyhe, csapadékszegény. Március elején már nagyon hiányzott a hó, mielőtt mentünk egy 10-20 centi esett is. Ennek ellenére nagyon látható hóhiány volt, a déli oldalakon kivolt a föld, az árnyékos helyeken meg a rögös-összesíelt pályánkívüli viszonyok vártak. A pályán változó volt a minőség, de látszott hogy nem a mindennapos hóágyúzásra vannak berendezkedve mint pl az osztrákok, a szűkebb helyeken inkább jég volt mint buckák. Na mindenesetre első nap bemelegítettük, éjjel 4-5 cm hó segített de így sem voltunk eufóriában. De legalább délutánig sütött a nap. Utána két napig egy nagyon durva viharciklon vonult át, amiből esett vagy 60 cm, de brutál széllel járt így nem mindig oda jutott ahova kellett volna, illetve 2400 m felett semmit se indítottak el a köd/szél miatt. Utólag belátom, jogosan. Csakhogy emiatt a síelésre kiéhezett tömeg nem tudott eloszlani, gyakorlatilag a síterepek alsó fele működött midegyik völgyben, átjárás pedig nem volt. Ez elég csúnya sorokhoz vezetett, de igazán motiváció sem volt az összetúrt kék pályákon botladozni nulla látási viszonyok közt. Mindkét nap korábban bejöttünk emiatt, a második nap legalább átjutottunk Meribelbe egy alacsonyabb (zsúfolt) összeköttetésen keresztül. Ott az erdősebb részen jót lehetett pálya mellett is menni, bár elég vizes volt a hó. Az utolsó három nap aztán már naposabb volt, de elég enyhe, még éjjel sem fagyott így a hó gyorsan olvadt. Besíeltünk mindent, amit lehetett, és ismét bebizonyosodott mennyire szerencsénk volt egy éve. Most több volt a sorbanállás, sokan voltak a pályákon is, valahogy nem volt az igazi. A couloir-ok le voltak zárva, kövek és 60 cm vastag lavinatáblák csúsztak ki belőlük, szóval nagyon meg kellett nézni hol megy az ember pályán kívül. Még szerencse hogy tavaly mindegyikkel alaposan megismerkedtem, most nem kellett emberkedni felesleges kockázatot vállalva. Általában a szóba jöhető offpiste lehetőségeket a kiéhezett közönség extrém gyorsan összekarcolta, egy nap egy völgy jutott, mire átmennél a másikba ott már csak használt terep fogadott. Fel is tűnt, hogy a lécek 50%-a freeride léc volt a sorban, ezek itt nem pályasízésre készültek.
Utolsó nap már látszott hogy a stabil 8-10 fok megteszi hatását, barna foltok is voltak a pályán az alacsonyabb részeken. És a jövő héten se fog fagyni, tényleg kifogtuk az egyetlen használható hetet a télen. 10-es skálán 6-7-es osztályzat. Tavaly 9-es volt.
Szóval mindenféle összebeszélés nélkül családilag arra jutottunk, hogy jövőre már nem ide jövünk, nem rontjuk tovább a 3 völgy szép emlékeit. Csak még azt nem tudjuk, akkor hova...
Keresés
27 cm
