Előzmény és válaszok a Társaságot keresek topikból

Hát, erre mondják, hogy felnőtt vagy és saját döntéseket hozol! Kívánom, hogy minden sikerüljön nagyon jól. Szerintem tuti bele fogsz szeretni. Mármint a síelésbe. :)

Nem hiszem hogy óriási nagy hobbim lesz a síelés, bár ki tudja.
Egyszerűen csak vissza akarom kapni amit egy hosszú betegség elvett tőlem. Tudom, hogy ugyanaz semmiképpen nem lesz de megpróbálok úgy tenni mintha ez meg sem történt volna és remélem ebben a barátnőm is teljesen partner lesz. Ha vissza mehetnék az időben biztosan mindent megtennék a betegség ellen de sajnos ez nem lehetséges viszont nagyon bántja a lelkemet hogy így alakult és csak akkor tudok megnyugodni ha kijutok énis.
Nincs arról szó hogy a barátnőm nem érdemelne meg, mert mindenki hoz rossz döntéseket, és az is lehet hogy rosszabb döntés lett volna itt tartani. Bízom benne, hogyha egyszer végre megérti hogy miért is éltem át ilyen rosszul az egészet, mindent negtesz hogy helyrehozza/kárpótoljon. Ha nem sikerül átéreznie a dolgot akkor pedig elhívom valahova (ahol még nem volt) én is aztán úgy intézem a dolgokat hogy semmiképpen se tudjon jönni. De szerintem erre nincs szükség mert ismerem és tudom hogy hamarosan azt is megbánja hogy egyáltalán jelentkezett a sítáborra.

Peti!
A barátnődnek már a nevére sem fogsz emlékezni, amikor minden évben alig várod majd a szezont, hogy elmehess a barátaiddal síelni vagy éppen egy olyan lánnyal, aki megérdemel téged.
Légy óvatos és ügyes!

Eddig nem fogadták el a jelentkezésemet.

Viszont úgy döntöttem, hogy leírom az okát hogy miért szeretnék ennyire menni.
Szóval a helyzet az, hogy amikor összejöttem 4 hónapja a barátnőmmel, ő már fizette az iskolai sítábor részleteit. Én is szerettem volna menni, de borzasztóan lebetegedtem így nem tudtam dolgozni hogy legyen rá pénzem a barátnőmet meg nem akartam visszafogni és elrontani az örömét. Viszont amióta elment borzasztóan rosszul érzem magam hogy én itthon pusztulok ő pedig jól érzi magát így elhatároztam hogy márciusra összeszedem az árát és beintek mindennek mert én is kijutok pontosan oda. Rettentően sokat veszekedtünk telefonon, teljesen megváltozott mióta kint van nélkülem, zavarom a síelésben ha felhívom, stb. Nos eleinte nem a síelés volt az elsődleges hanem hogy együtt menjünk de mikor ideírtam már úgy voltam vele hogy most én fogok kimenni és énis jól érzem magam majd.

A sok vita eléggé megviselt, mert hogy én azt szerettem volna hogy velem élje át ezt az élményt de szerinte csak sajnálom tőle hogy ő kijutott és ez csak jobban arra ösztönzött hogy kimenjek már csak azért is.
Végül nagyjából megbeszéltem vele hogy márciusban akkor kimegyünk együtt és úgy teszünk, mintha ez meg sem történt volna, nem fog mesélni, stb. de azóta is bunkó módon beszél és véletlenül sem kérhettem tőle hogy hagyjon egy pár pályát amin nem csúszik le hogy együtt majd lecsússzunk.
Én el sem mentem volna nélküle és semmi nem vehetett volna rá hogy itthagyjam, ő megtette és mintha én lennék a bűnös hogy fekvőbeteg voltam emiatt nem mentem és rosszul esik hogy ő kiment.
De a lényeg hogy ha visszajön és normális lesz azaz nem vetek véget az egésznek akkor már ketten vagyunk.

Azoknak akik azt mondták hogy nem éri meg kimenni nullkilométerrel, remélem mostmár megértenek és mindenképpen hozzátenném hogy a barátnőm se sielt előtte soha.

Jelentkeztem :)

Mindenképpen, köszönöm!

Szia Péter ebben az időpontban erre a helyre 13o fővel utazunk a szervezést illetően a facebookon nézd meg a sundance csoportot ott van több infó róla és esetleg még 1 hely ja és táncolni is megtanulhtsz:))))