Vasárnap hajnalban értünk haza 3 Vallées-ből, Les Menuires-ből. Röviden összefoglalva: fantasztikus, gyakorlatilag felülmúlhatatlan síterep, ahol még a hatodik napon is teljesen új, remek pályákat lehet felfedezni, és két, de talán három hét alatt se lehetne megunni. Mindenképp ajánlom a teljes terepre érvényes bérletet, azért egy völgyet 2, max 3 nap alatt be lehet járni, és nagyon megéri a tejes bérlet, mert akárki akármit mond, igenis be lehet járni a teljes rendszert hat nap alatt (ha minden egyes pályát persze nem is, de minden „tájegység” legjobbjait igen). Aki még nem járt itt, mindenkinek, de tényleg mindenkinek ki kéne próbálnia, kihagyhatatlan. (Bár a globális felmelegedés ellen persze itt sincs mit tenni: nekünk totálisan abszurd módon két napot a brutális hóvihar tett tönkre, majd rá egy nappal már a dögmeleg, 15 fokkal és néhol gusztustalanul latyakos pályákkal.)
És akkor a részletek.
A kiút a szokásos volt (busszal péntek esti indulással már szombat kora délután a központban voltunk), Les Menuires-ben szálltunk meg, szokásosan nem tágas, de a célnak tökéletesen megfelelő apartmanban. És mindenkinek azt ajánlom, hogy Les Menuires-ben vagy Meribelben szálljon meg. Az időjárás bizonyította, hogy ez a két tereprész a legjobb: amikor hóvihar miatt le voltak zárva a hegyek közti átjárások és a csúcsközeli pályák, Menuires-ben gond nélkül elsíeltünk unatkozás nélkül két napot még így is, annyi pálya maradt pusztán csak az alsó részeken nyitva, amennyi simán kitenne önmagában is egy teljes kisebb síterepet. Ugyanezért NEM ajánlanám viszont a talán legnépszerűbb sífalut, Val Thorenst: mivel ez nagyon magasan van, itt, ha jól láttam az interaktív térképen, alig voltak nyitva pályák, aki itt szállt meg, valószínűleg elég rosszul járt rossz időjárási körülmények között. Menuires-ből és Meribelből viszont egyetlen felvonózással át lehet csúszni Val Thorensbe, szóval semmit nem hagy ki, aki itt száll meg.
Ez, az átcsúszás egyébként 3 Vallées egyik legnagyobb előnye: rengeteg az összeköttetés a (valójában nem három, hanem) négy völgy között, így itt szinte egyáltalán nem kell számolgatni a nap végén, hogy mikor kell hazaindulni egy messzebbi pályarészről, a legtávolabbi részről is haza lehet csúszni akár három felvonózással, de pl. a terep leges-legszélső csúcsáról, Orelle-ből egyetlen 9 kilométeres lesiklással be lehet jutni a terep egész másik részébe, Menuires-be. (Szemben mondjuk Paradiskivel, ahol csak a Vanoise Express köti össze a két völgyet, és akár már 3 órával zárás előtt el kellhet indulni hazafelé.) Ezért is jó Menuires vagy Meribel: akár már a reggeli első felvonózás után azonnal át lehet menni a másik völgyekbe, jobbra és balra is.
A másik, talán ennél is nagyobb előny értelemszerűen a méret: mivel 600 kilométernyi rendszerről van szó, természetesen MINDENKI megtalálja a neki való pályákat, ez egészen biztos. Vannak tanulóknak való zöld pályák, egészen remekek a kék pályák: bár mi alapvetően a pirosakat szeretjük, első nap bemelegítésképpen csak kékeken mentünk, és ez is szenzációs volt, hosszú, 7-8 kilométeres, megszakítás nélküli lesiklásokkal, széles, és a kékség ellenére azért kellemes meredekségű pályákkal, amiken a kezdőbbek gyakorolhattak, a haladók viszont akár rendesen be is gyorsulhattak. 3 Vallées-ban teljesen alapvető, hogy 3-4 kilométernél nem kell kevesebbet siklani megszakítás nélkül, ilyen hosszú egybefüggő pályákat mindenhol lehet találni, de nem ritka ennek kétszerese sem. És ennél nagyobb dicséretet én nem is tudnék mondani egy síterepre sem.
A harmadik legnagyobb előny is összefügg a mérettel: egy ekkora terepen nagyon jól eloszlik a hatalmas embertömeg is, így a legtöbb pálya abszolút kényelmesen járható, a legtöbb felvonónál szó szerint semennyit nem kell sorban állni; egyedül a terep legszebb kilátójához, a 3200 méter magas Cime Caron csúcsra felvivő, azonos nevű felvonóhoz kellett 20-30 percet sorban állni, ezen kívül a pár legfontosabb, völgyeket összekötő felvonónál (Pas du Lac, Plain des Mains, reggeli első felvonózáskor a Bruyeres) néha felgyűlt, nagynak tűnő tömegek is lementek maximum tíz perc alatt. És ez nem tudom, hogy lehet, de valamiért itt minden eddigi terepnél jobban azt éreztem, hogy az adott pályákon tényleg a megfelelő tudású emberek síelnek, és csak nagyon ritkán találkoztunk másokat veszélyeztető vagy csak másokra odafigyelni nem tudó síelőkkel/boardosokkal.
A negyedik előny az átláthatóság: hiába van szó 600 kilométernyi pályáról, mind a térkép, mind pedig a táblázás tökéletesen logikus, átlátható és gondos: minden elágazásnál minden információ táblázva van, sokszor még ezen felül is kitesznek hatalmas molinókat, amiken már több száz méterről látszik, hogy a kanyarban merre lesz mondjuk a piros, és merre a kék pálya. Ez alól egyetlen kivétel van: a terep Courchevel része. Nem tudom, miért, talán itt más a fenntartó, de ennek az átláthatóságnak ott nyoma vész, hanyagul van táblázva, több elágazás van, amelyben egyáltalán nincs tábla. Ez dühítő, de mi egyébként se szerettük meg a luxusról elhíresült, saját reptérrel és helikopterfelszállóval rendelkező Courchevel részt: itt sokkal rövidebbek az egybefüggő pályák, eleve kevesebb a piros, és igazán hosszú piros nem is nagyon van, és itt szerencsétlenebbek is a hegy adottságai, nagyon szerteágazó a pálya, nehezebben bejárható, sokat kell felvonózni a többi tereprészhez képest, ha át akarunk jutni máshová.
A pályarendszernek egyetlen olyan jellemzője van, amit talán negatívumként lehet nevezni: a hatnapos ottlétünk harmadik-negyedik napján szakadt a hó, és a legtöbb, magasabban lévő pályán ezt a havat már nem ratrakolták le az ötödik-hatodik (és persze a harmadik-negyedik) napon sem, pedig akkor már nem esett hó, így hatból négy napon keresztül a fentebbi részeken gyakorlatilag csak buckákon tudtunk síelni. Ez minket nem zavart különösebben, szeretjük a buckás pályákat is, de azért a „ratrakolt pályákon hasítunk nyílegyenesen”-érzést idén csak ritkán tudtuk kiélvezni, és ez kicsit hiányzott.
Mondok néhány szót a pályákról, de az az igazság, hogy ez szinte felesleges: több más tereppel ellentétben itt nem nagyon volt olyan, hogy bármilyen, a térképen jónak tűnő pálya csalódást okozott volna. Ha azt látod, hogy valahol van egy hosszú kék vagy piros pálya, menj le bátran, 99%, hogy nem fogsz csalódni. Egyedül a Boulevard (Bd.) nevű pályáktól érdemes ódzkodni: ezek csak átvezető pályák, inkább több, mint kevesebb vízszintes, botozós/gyaloglós résszel – ezekre élvezetből nem érdemes felmenni, csak szükségből, felvonók közötti átsikláshoz.
Val Thorens és Orelle:
Egyszer mindenképp érdemes kiállni a sort a Cime Caron felvonónál, nemcsak a csodálatos kilátás miatt, de az onnan induló piros pályák miatt is, amelyek aztán belefutnak a kék Gentiane-ba, hogy a csúcstól egészen a völgy legaljáig lehessen siklani.
Érdemes felmenni a valóban legmagasabb, 3230 méteres Sommet de 3 Vallées csúcsra is a Peyron és Bouchet felvonókon, itt talán még szebb a kilátás, noha kevesebb az ember, és mindkét piros pálya (Coraia, Bouchet) remek, és folytatódnak még tovább is kéken, de amíg ide eljutunk, az is élmény, a Rosael felvonó alatt húzódó Mauriennaise hosszú piros pályán.
Ugyanitt nagyon jó az összes, a hegylánc szélére felvivő felvonó alatti hosszú piros, majd sokszor kékben folytatódó pálya (a Masse 1-2, a Boismint és a Plan de l’Eau felvonók alatt).
Les Menuires:
A Bruyeres felvonó alatt végig lehet jönni akár kék, akár piros pályákon, rettentő hosszan, és mindenképp érdemes is. Itt is olyanok a kék pályák, hogy haladóként is imádtuk azokat is. A legjobb pálya talán az egész rendszerben az Alpage, egy meredek, de széles, ráadásul ratrakolt piros.
Bár kék, azért haladóként is érdemes egyszer a pálya hossza miatt végigmenni a Roc 2 vagy a Granges felvonó tetejétől le St. Martinig, ez legalább 8 kilométer, és végig jók a pályák.
Meribel:
Nekem ez a rész a kedvencem, itt a legtöbb egybefüggő, hosszú piros pálya. A Mont Vallon csúcs tetején nemcsak a kilátás csodás, de mindkét innen induló piros is. A Combe de Vallon után akár tovább is lehet menni, de az Ours pályát nem ajánlanám senkinek, rengeteg a szinte vagy szó szerint vízszintes rész.
Szuperek a Pas du Lac és a Sauliere felvonók alatt lévő piros pályák, ezeken akár egy napot is el lehetne lenni unatkozás nélkül. Ezek szerintem a terep legjobb pályái az Alpage mellett.
Courchevel:
Ahogy már írtam, ezt a részt nem kimondottan ajánlom. De azért itt is találni jó pályákat persze.
Egy tipp: már rögtön az átsikláskor kezdődik a rossz táblázás: a Sauliere csúcs innenső oldalán tábla nélkül kettéválik a pálya, így mindenki a bal oldali pályarészen csúszik, amitől az a pálya brutálisan buckás és zsúfolt, pedig ha az elágazásban jobbra továbbcsúszunk pár métert, egy másik, sokkal jobb lejtő belevisz ugyanabban a pályába. (A pályáról leágazik egy kis fekete, a Telephone, erre nyugodtan menjen fel bárki, őszintén szólva nem értem, mivel feketébb ez bármelyik pirosnál.) Sajnos utána Courchevel központjába már egy rettentő lankás zöld visz tovább.
Érdemes lemenni a La Tania részbe, ott bár nem nagyon hosszú, de jó pirosokon lehet csúszni.
Ezen kívül is mindenről csak jókat tudok mondani: rengeteg a hütte, a vécé, az étterem, a bolt, a síkölcsönző, jó az ingyenes buszjárat a falu részei között (illetve ezt csak Menuires-ben használtuk, erről tudok nyilatkozni). Egy étteremajánlat: Les Menuires központjában a Hacienda nevű tex-mex étterem érthetetlenül olcsó, és nagyon finom. A hüttékben a kávé, tea, forraltbor, forrócsoki talán valamivel drágább, mint más terepeken (akár hat eurót is elkérnek egy pohárért), de annyi baj legyen.
Ezen kívül még az volt rettentő szimpatikus, hogy a rettenetes időjárásban is érződött, hogy igyekeznek a síelők kedvére tenni: folyamatosan jelezték, hogy mely felvonókat, pályákat tervezik még a nap során kinyitni, és valóban óráról órára, ha csak megengedte az időjárás, újabb lehetőségeket nyitottak – pedig megtehették volna, hogy azt mondják reggel, bocs, ma ezeket lezártuk, majd holnap. Illetve nagyon sok a hóágyú, bár ezeket mi a két méteres hó miatt sose láttuk működésben, de látszott, hogy hóhiány esetén is rengeteg pálya lenne használható, és nem csak az alacsony részeken.
Én eddig mindig azt mondtam, akármilyen jó is egy síterep, minek mennék vissza, hiszen annyi másik van még, amit nem láttam. De 3 Vallées lesz az egyetlen kivétel: ez a rendszer annyira jó, hogy már most biztos vagyok benne, ide mindenképp visszajövünk még.
Keresés
30 cm
