A 2008-as gazdasági válságból sem tanult semmit a társadalom, pedig akkor is a kényszer hozott olyan intézkedéseket, amelyek kezdtek egy helyesebb irányba mutatni.
Sajnos a túlfogyasztás, túltermelés, a környezetünk kényelmi és túlnépesedési faktorból eredő túlterhelése szerintem továbbra sem fog változni, ha minden visszaáll a régi metodikához.
Újra túlburjánzik az élet, de mivel korlátosok az erőforrások, így a falakba ütközve (természeti, gazdasági, hatalmi, társadalmi) konfliktusok alakulnak ki a maguk (akár tömeges) áldozataival.
Azt az egyszerű dolgot, miszerint inkább kerüljön valami többe, valamiből legyen egyénenként kevesebb, de az tartósabban használható legyen, sem tudja adaptálni a gazdasági rendszerünk.
A turizmusnak az elmúlt évtizedben tapasztal formája, amely a túlnépesedésből és növekvő anyagi jólétből fakad (egyre több, egyre messzebb, egyre kényelmesebb, értelmetlenebb és pazarló módon) már csak a hab a tortán. A síelésnél is, már inkább utazik egy szezonban ötször, hatszor egy-két-három napra valaki, abszolválva feleslegesen akár több ezer km-t (elfoglalt menedzser effektusokra vagy a jobb körülményekre hivatkozva), mint hogy tömbösítve vagy legalább kisebb "hatósugárban" tegyen eleget ezen személyi igényeknek.
Sajnos az emberi önzés nem akarja belátni a határokat, ami jellemző ezen vírussal kapcsolatos személyi korlátozások betartási módjára is.
Keresés
31 cm
