A 90-es évek elején párszor használtuk a tányéros felvonót. Abban az időben volt pár olyan elkötelezett síző, aki tudott némi támogatást szerezni, és abból épült. Ha jól tudom pár év alatt sikerült az értékesebb részeket kilopni, meg a hozzáértők szerint a kialakítása sem volt a legjobb.

Valóban, azon a sáncon még ugrottam is. A kritikus táv 33 m volt, én kb 10 m-t mertem vállalni. Sőt - a Pedfő szertárából (édesapám akkoriban a Tanárképző sportkörének elnöke volt az Állattani Tanszék vezetőjeként) "kölcsönzött" műanyag lécet úgy sikerült eltörnöm, hogy ugráskor a levegőben leoldódó léc a pálya végén egy sziklához csapódott. Naná, hogy nem a lábam tört, nekem semmi bajom nem lett az egyléces talajfogásnál, hanem a "drága" léc nullázódott le. Na kaptam is otthon érte! WFeri

A Kis-réten még síugrósánc is volt, az oszlop alapok még ma is megvannak az erdőben. Az esőbeállótól felfelé nézve még most is teljesen kivehető a nyomvonal.
A misinai két pálya között pedig egy tányéros felvonó üzemelt kb 30 évvel ezelőttig. A tartószerkezetek még állnak, a metálmenedzserek figyelmét is elkerülte eddig valamiért.