Előzmény és válaszok a Melyik a jobb: a karving vagy a párhuzamos-farolós technika? topikból

Aki egy ilyen pályán, amit itt leírsz sodródással síel, az nem lehet haladó síző, csak maximum közepes, vagy kezdő nívójú.
Az sem lehet kétséges, hogy a karcolásos kanyarívek, ha eléggé optimálisan csinálja az ember, sokkal biztonságosabbak, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, gyorsabbak, könnyebben irányíthatók, kellemesebbek mint a sodródásosak. De ehhez haladófokú síelő kell, aki tudja, hogy mikor mit kell tennie és miért!

Nem is hinném, hogy ezzel az ominózus versenyléccel kellene Bélapónak carvingolnia (mivel legfeljebb "félcarving" lécnek nevezném, valóban 21,5-es rádiuszú, de azért lehetett vele "carvingolni"). Magyarán szólva nem sarok-kitolással, hanem élváltással síztem vele. Azért szerintem a "szép síelés" nem a léccel kifarolással felszórt hófelhő, hanem a testsúly megfelelő kezelése és az élen siklás. Mondom annak ellenére, hogy talponsíelőkén én is azt vallom, nem kell mindent élére állítani. WFeri
P.S.: Bélapó nem ma kezdte a síelést, van némi előélete, sőt! A bordozást "kényelemből" választotta, ha jól tudom.

Ne a Feribátyától kapott léctő akarj carvingot várni, az egy 21-es rádiuszú, ha jól rémlik, nem is puha darab, a bordról átállást sem biztos, hogy azzal kellene kezdeni!

Az igaz, hogy mindkét tecnikát lehet szépen is és csúnyán is művelni. Én is láttam már olyan hagyományos sízőt, aki teljesen hátra dőlve, összeszorított lábakkal rángatta maga alatt a lécet. De a carvingnál is van aki szebben és van aki kevésbé szebben csinálja.
Azonban a carving mozgása nekem folyamatosabbnak tűnik. Egyik kanyarból ki, a másikba be. Nincsenek hirtelen mozdulatok, és ezért nekem a carving mozgása szebbnek tűnik.
Ha a biztonságos csúszást nézzük, akkor úgy látom, hogy nálad a farolós a nyerő. Ezt érzed biztosabbnak. Én éppen az ellenkzőjét tapasztaltam. Amióta használom a carving technikát, én biztosabbnak érzem magam. Talán azért, mert terpeszben, mindkét lécet terhelve könnyebben lehet korrigálni. És így merek gyorsabban is menni.
Abban egyetértünk, hogy ahol van rá mód, ott használjuk ki a lehetőséget és "karmoljunk rendesen", még akkor is ha a pályának csak egyes szakaszain lehet ezt megtenni. Mert ez olyan plussz élvezet, amit a hagyományos technika szerintem nem tud megadni.

Mikor mutatják, hogy három lépésből hogyan tanulj meg "carvingolni", akkor feltételezik, hogy a farolós már megy. Pedig az sem mindig szép. Főleg a csípődobálós. Ám mert a leceket már erre a technikára alakították és ilyenre, hát élre kell állni. Igaz a farolós az még biztonság, de a carvinggal gondolhatod hogy "szintet" lépsz. És tényleg. Valójában a magam biztonsága annyira nem érdekel, mert látom, hogy sokan vannak itt akik azelőtt is sportoltak olyan módon, ahol meg kellett tanulniuk esni,(kézisek, motorosok,stb..) így az itt is a játék része.

Hacsak két kanyar erejéig is karmoljunk rendesen! ☺

"Eldönteni, hogy mi a jobb - arra ott a terep."

Nyilván van olyan eset, amikor a terep mondja meg, hogy melyik technikát kell használni. Ebben természetesen igazad van. De a kérdésem nem is arra irányult volna, hogy melyiket célszerűbb alkalmazni más-más terepen. Inkább arra, hogy azonos feltételek mellett melyik a szebb, biztonságosabb, élvezetesebb technika.
Hogy érthetőbb legyen: adott egy széles erős kék (vagy gyenge piros) pálya, jó minőségű simára ratrakolt hóval, és kevés síelővel. Vagyis ideálisak a feltételek, egyaránt alkalmazhatod mind a hagyományos farolós technikát mind a carving technikát. Ebben az esetben te melyiket választod? Te melyik technikával érzed a siklást elegánsabbnak, biztosabbnak, kellemesebbnek?

Ez lett volna az eredeti kérdésem, de lehet, hogy nem fogalmaztam egyértelműen.

Jaj Bélapó! Kellet neked engedned a sötét oldal csábításának :-)
Deszkán nincs ilyen flancolás, hogy párhuzamos vagy carving :-D

(fogadatlan prókátorként.) Szerintem aki csak elmegy hogy sízzen és nem akar tanulni csak lejönni az már öreg húszévesen is. Úgy gondolom, hogy mindig érdemes valami újjat kipróbálni, valamivel érdekesebbé tenni, mert tanulni mindig fárasztó és kudarcokkal teli, de az eredmény az ami kárpótol. Példa: voltam kezdő társakkal egy pályán amin éppencsak le tudtak - a sízni az túlzás - csúszni. Mikor harmadszor jöttünk volna közölték, hogy ez már unalmas keresnek egy másikat. (A nekünk tanácsot adó profinak nem volt az.) Nos a rózsszínnek gondolt pálya meghaladta a tudásukat és húszharapásos lett belőle. A miért: nem tanulni akarnak, csak sízni. Nem tudnak, de majd magától megy az. Mitől? A sok esés közben majd megvilágosodnak? Bizonyára eljutnak majd egy olyan szintre amit még nem nevezünk sízésnek, de már esés nélkül le fognak tudni jönni.
A témához kapcsolódva úgy gondolom, hogy minden pálya és nem pálya kínál lehetőséget hol az egyik, hol az ezer másik féle sízésre. Eldönteni, hogy mi a jobb - arra ott a terep. De hogy ne akarjon valaki tanulni? Én nem értem meg.

Ja, a szuper léccel könnyű lesz. Az már be van tanítva, csak rá kell állnod és magától húzza az íveket.
Arra azért vigyázz, nehogy ledobjon a hátáról. A lécnek lelke van. Ha észreveszi, hogy nem a régi jól megszokott gazdája hajtja, megmakacsolhatja magát. :)

Na én is ilyen vagyok! Teljesen felesleges nekem a carving léc! (Bár most kaptam WFeribá-tól egy szuper lécet, talán még carvingolni is megtanulok)

Szia Zoli!

Igen, én is azt látom, hogy még a fiatalabbak sem nagyon akarják fejleszteni a mozgásukat. Egyszerűen csak ki szeretnék használni azt az 1 hetet, és élvezni a csúszást. Van egy csapat, akikkel évek óta együtt járunk Franciaországba. Többnyire hozzám hasonló korúak, de vannak fiatalabbak is. Az egyik fiatal lány (30 egynéhány éves), hosszú egyenes léccel síel mind a mai napig, de azzal nagyol jól. Hagyományos stílusban, összezárt lábakkal, szép kígyózó mozgással. Néhány éve kapott egy carving lécet, és azóta 2 léccel jár a túrákra. De hiába próbálom rábeszélni, hogy a carvingot használja. Egy napig azzal síel, de másnap visszaáll az egyenes dióverőre.
Van egy másik fiatal lány, aki piskóta léccel síel, de nem élen, hanem a régi farolós technikával. Megkérdezte tőlem, hogy neki még érdemes-e megtanulni az új stílust. Persze, hogy érdemes, mondtam.
A csapat idősebb tagjai pedig már nem is érdeklődnek a carving iránt, csúsznak úgy ahogyan évtizedeken keresztül megszokták. Így érzik biztonságosnak. Őket jobban megértem.

Ahogy elnézem a pályákon ezt a tömegturizmust, úgy látom többnyire nincs semmilyen stílus.
A piskóta lécek megjelenésével nincs 2 hét alapozás meg hogy kanyarodjak. Egyszerűen csak ráállnak a lécre és utaznak. Néha bedőlnek és a léc viszi őket. A többség elmegy a szezonban 1 hétre töltődni. Első nap léc, második nap kék pálya, a harmadik napon lejön a piroson és kipipálva a síelés.

Én még úgy tanultam a hagyományos stílust, hogy:
- zárt láb, a térdek összeérnek
- csak a völgysín van testsúly, a hegysí csak követi a "levegőben"
- a léc vége farol a kanyarban
Mivel ezeket a szabályokat igyekeztem betartani, nekem nem volt egyszerű átállni a carving mozgásra, ahol:
- terpeszben kell álni, a térd nyitott
- mindkét lábon van testsúly
- a léc vége nem farol, csak siklik élen
Persze az átállás alatt nem azt értem, hogy a hagyományos technikát többé nem kell használni. Hiszen néha a hóekét is elő kell venni.
Csak azt mondom, hogy nekem nem volt egyszerű az új mozgást megtanulni. De érdemes volt.

Miért is kell átállni az egyik technikáról/stílusról a másikra? A síelés nem stílus, a sízés technikája mozgáskultúra, élvezettel kell "csúszkálni". WFeri

Ezek szerint neked nem okozott különösebb gondot az átállás, a hagyományos stílusról a carvingra?

Sokáig ellenálltam, átmeneti divatnak tartottam (különösen a piskóta léceket), de aztán 2004-ben (59 évesen) hozzájutottam egy profi GS versenyléchez (ugyan nem kifejezetten carving), ezzel már a carving-technika játszi könnyedséggel alkalmazható volt. WFeri

És mikor sajátítottad el a carving technikát?

Amatőr versenyzőként nem síegyesülethez kötődtem - illetve a vállalati (ERBE)sportegyesület síszakcsoportjának "csapatkapitányaként" működtem 1977-2000 között. A Mátraszentistváni sípálya a Magyar Villamosművek Tröszt vállalatainak hagyományos évenkénti sítalálkozójának volt bázisa (amíg el nem privatizálták). Legfőbb motorja, szervezőgárdája a Gagarin Hőerőmű csapata volt. WFeri