Előzmény és válaszok a Mátraszentistván Sípark topikból

Tökéletesen leírted az élményemet.
Én 4 éves kisfiammal mentem, 5 napos hétköznapi bérletem volt, így a sorban állást elkerültük a pénztárnál. Az első 1 órában normálisan lehetett menni. Egy röpke "apa-idő"-re kisfiamat pálya szélén hagytam bambulni (szereti bambulni, ahogy a felnőttek esnek), és mentem egyet le, majd szembesültem a sorral. Nagy lassan feljöttem a csákányossal (tanulság: ekkor mindig azt kell választani, az embereket hajtja az ülés kényelme). Úgy értékeltem nagy csalódás lesz ez a nap, de talán még az utolsó fél órában lehet egy jót sielni.

Gondoltam egyet: 11-kor elmegyünk az autóhoz, hosszabb ebédet tartunk, és alszunk egyet benne. Kisfiamnak amúgy is jót tenne egy délutáni csendes pihenő, mint az oviban. Aludt is 2-ig, lassan felkeltünk, és fél 3 fele visszamentünk, amikor kezdett lassan normalizálódni a tömeg (már csak 15 perces sort mondtak lenn). Ahogy közeledett a 4 óra fogytak az emberek, és fél 4-kor bejelentették a ráadás 1 órát, ami nagyon jól esett. Nagyon jól lehetett csapatni neki.

Mondanám, hogy szar a marketinjük, de a ráadás 1 óra tényleg átértékelte az egész napomat. Kisfiam elsőnek ment le a 4-es pályán, utána megtanulta a kis csákányos liftet. Sőt nagyon élvezte, hogy este, refrektorfényben síelünk (ha már esti sízés nem lesz egy darabig).

Ami nagyon hiányzik, az az előre tájékoztatás. Most, hogy van online jegy, mondahtnák mennyi jegyet adtak el, sőt csak online jegyet kellene eladni - kötelezően. És tényleg legyen korlát, figyelmeztessen: te aki az 2000. jegyet veszed légy tisztában, hogy ekkor 15 perc fölé fog nőni a várakozás.
A válság lehetőség is. Itt lenne a lehetőség, hogy aki ausztriához szokott, egy jó élményben részesüljön, és legalább szezononként pár nap erejéig oda látogasson.
A marketingjükben is előre kellene gondolkodni. Ez a management sara... nem a melóst (liftesek) kell túlóráztatni, hanem kitalálni egy jó munkatervet.

Én is megosztanék pár gondolatot a tegnapi (szerdai) napról. Sejtettem, hogy az érkező felmelegedés és a külföldi lehetőségek hiánya miatt sokan lesznek, de hétköznap ekkora tömegre nem számítottam. Nyitás után negyed órával már minden parkoló csordultig tele volt, csak nagy szerencsével sikerült parkolni (a bejárattól jó messze). Jegypénztár: 40 perc, ülőlift várakozás 20-25 perc. Egy idő után inkább a csákányoshoz álltunk be, az viszont pont akkor kezdett dadogni (35 perc várakozás), majd mikor félútig jutottunk, teljesen lehalt további 20 percre. Tehát ez a körünk kb. 1 óra volt (ebből 1 perc síelés). Én nagyon türelmes ember vagyok, de ez már feszegette a határokat. Néhány hevesebb vérmérsékletű sporttárs láthatóan közel állt hozzá, hogy eret vágjon magán.
További negatívumok: járványügyi szabályok teljes semmibevétele! Nyilván ilyen tömegben a távolságtartás nem realitás, de nem túlzok, ha azt mondom, hogy max. minden 10. emberen volt (helyesen hordott) maszk. A liftkezelők becsületesen próbálkoztak, de amint hátat fordítottak, sokan azzal a lendülettel húzták is le újra a maszkot. Többen dohányoztak a sorban, ha szóltak nekik a vállukat vonogatták.
A 3-as pálya volt a legrosszabb állapotban, már dél körül földes részeket kellett kerülgetni (érdekes módon az aznap megnyitott, meredekebb 1-esen látszólag több hó volt).

DE!

Elfogadva, hogy sokan vannak és bizony várni kell, maga a síelés egyáltalán nem volt rossz. A 4-es pálya bal széle (alias 5-ös pálya) szenzációsan jó állapotban volt, remek carving íveket lehetett húzni. A kis csákányosnál a legrosszabb esetben sem volt 5-6 percnél hosszabb várakozás, a fenti részen ezért csúcsidőben is egész jól lehetett pörögni. Ráadásul a Sípark abszolút korrekt módon egy órával meghosszabbította a nyitvatartást, így fél 6-ig mentek a felvonók. Délután 4-től aztán hirtelen kiürült a terep, és innentől jött a nap legjobb időszaka. Mint egy jó esti sízés: kivilágított pályán, minimális sorbanállással. Csak érzésre, de szerintem az utolsó másfél órában többet csúsztam, mint előtte összesen. Igaz, ekkorra már nagyon buckás lett a pálya, de ez csak növelte a sportértékét. Ez az élmény nagyon kellett hozzá, hogy a katasztrofális kezdés után mégis abszolút pozitív szájízzel távozzunk a hosszú nap végén.
Nagy kár a felmelegedésért!