Előzmény és válaszok a Parang és Straja topikból

2021.01.20. - Parang

Fertő-tetőről autózunk lefele, a völgy túloldalán elterülő hegyek vöröses naplementében izzanak, egészen szürreális a látvány az egész napos hóvihar után….de nekem a holnap jár a fejemben.

Este csak pörgetem a másnapra vonatkozó előrejelzéseket modellről modellre, újra és újra, de az eredmény mind ugyanaz: másnap is felhőben és ködben fog úszni a hegy….nincs mese, erdő kell nekünk.

Két síterep van még vállalható távolságra, Parang és Straja. Végül a várható alacsony felhőbázis a szinte teljes egészében erdővel borított Parang-ra terel minket. Meglepően jó minőségű utakon haladunk ezen a napon is, csak pár km Petrozsényen belül, ami rosszabb. A városból kifele jövet kisvártatva egy régi kétüléses tűnik fel az egyik kanyarban, le is parkolunk gyorsan, mert ez kell nekünk.

Gyors beöltözés közben, csak a túlságosan nagy csend, ami körül vesz minket feltűnő. Csupán pár autó van a mienk mellett, de a lift megy, úgyhogy el is indulunk felé.

Közeledve kis időutazás kezdődik, oly matuzsálemi ez a lift, mellette kis bódéban jegyárusító néni üldögél. Kérnénk a napijegyünk, de csak a fejét csóválja, majd pár szóval nyomatékosítja, hogy ez nem fog menni, kezével 6-ot mutogat?!....kissé lefagyva álldogálunk, mert mi csak ketten vagyunk. Közben elsuhan egy board-os csaj mellettünk, vesz valami jegyet majd elindul a lifthez.
Kérdem angolul, hogy mi a szitu ezen a helyen, kapom is választ, hogy nem sok minden így hétköznap, majd már ül is a liftben, mi meg állunk továbbra is tanácstalanul.

Visszaballagunk a kocsihoz, hogy akkor nincs más irány Straja......de a navigáció szerint mégsem a szomszédban van, az még 40perc autókázás lenne 🙁
Közben befut egy autó két 50-körüli síelővel, kérdem őket beszélnek-e angolul vagy németül, de csak fejcsóválás…..aztán egyikük megszólal magyarul 🙂
Mint mondja, ő még nem volt itt, de a haverja szerint fenn megy valami lift még. Szóval menetjeggyel, csak elindulunk fel a hegyre. A kezelő ülésfűtés gyanánt egy pokrócot dob a székünkre, majd hosszan, de még annál is lassabban visz fel a lift 1100-ről 1650tszf-re. Mai napra már melegedést jósoltak, de továbbra is kellemetlen hideg szél hordja a havat a hegygerincen…..csak jól jött a pár perccel korábban megmosolygott pokróc.

Utunk közben alig pár embert látunk a lift felső szakasza alatt elterülő pályákon, pedig ez lenne a síterep központja. A pálya mellett büfék, hotelek, és nyaralók állnak elhagyatottan.
Közeledünk a kiszállóhoz, az állomáson túli hegytető már a felhőkbe vész…már biztos, hogy reggel jól döntöttünk, hogy bevállaltuk az utazást az erdős terepért.
Mire összekészülődünk a két fickó már oda is van, így mehetünk a saját fejünk után.

Üres pályák, álló liftek…..fura, kísérteties légkör, amit tovább tetéz az egyre erősebb havazás csendje. Elindulunk az egyik pálya mentén, talpunk alatt 5-10cm friss, de mire belelendülnénk a pályának vége, erdőfal állja utunk. Sebaj, ezért jöttünk, már haladunk is tovább. A sűrű erdőben csak kb 30cm hó fogad, óvatosabb kanyarokkal haladunk a völgy irányába, majd kisvártatva egy másik pályába ütközünk. Gyorsan keresztezzük és haladnánk tovább az erdőben, de ott még kevesebb a hó, így inkább visszatérünk a pályára.

Ahogy csúszunk a völgy felé, egyik hajtűkanyarban feltűnik egy omladozó kis liftház és mellette rozsdásan ketyegő tányéros lift. Kissé szürreális a látvány, a liftnél sehol egy lélek, sehol egy nyom, felnézve a hegyre a liftoszlopok a ködbe vesznek .….. összenézünk és már indulunk is. Fektetem az első nyomot, de pár perc múlva megáll a lift…..csússzunk vissza?!...inkább várunk még egy kicsit….és szerencsénkre újra elindul. Már megyünk egy ideje, de még mindig nem látom a végét, majd hallom a társam kiesik az egyik liftet keresztező síút meredek rámpájánál….de én nem szállok ki, mert a liftet szegélyező erdő kifejezetten jól néz ki, szóval mindenképp a liftkezelő tudtára szeretném hozni, hogy itt bizony lesz még igény erre a liftre :)

Felérek, de kiszálló kicsit messze van a liftháztól. A lift körüli irtás egész széles, és itt a hó is rendben van, kis teszt az erdőben is belefér amíg visszaérek a társamhoz. Szerencsére pont van egy visszaszállási lehetőség a liftre, mellyel következőre már a liftkezelőig húzatom magam. Nem igazán örül nekem, mutogat lejjebb, hogy ott kellett volna kiszállnom…persze, vágom én ezt, de vennék valami jegy félét, mert ugye ezek ilyen menetes liftek lennének. Túlságosan nem értjük egymást, de valami olyasmit mond/mutogat, hogy lenn kéne jegyet venni a kollégánál. Amúgy szerethető egy fazon, elkezd lemászni felém a mély hóban, hogy megmutassa merre van a pályához az átcsúszó, majd értetlenül nézi mikor a lift mellett indulok el.

Lenn a lift aljában persze senki, szóval ez a lift gratis megy nekünk, és mint a következő órában kiderül még VIP-es is, mert rajtunk kívül egy lélek nem használta amíg ott voltunk.

A lift melletti ritkásabb nagyfás erdő egész jó, így maradunk pár körre, csak az von le valamelyest az élvezetből, hogy az előző hétvége óta esett friss hó még kevés ahhoz, hogy teljesen elfedje a régi nyomokat. De a liftet keresztező erdészeti úton kicsit beljebb sétálva érintetlen részekre akadunk: a kezdeti bizonytalanságok után kezd igazi freeride szagú lenni ez a nap is :)

De nem ragadunk le itt, mert még a völgyből felvezető liftezés közben számba vettük a lecsúszási lehetőségeket, és van egy egész hosszú érintetlen útvonal. Lenne több is, csak sajnos utat építenek a hegytetőn elterülő büfékhez/hotelekhez és az út mellett végig 2-3 méter magas támfal épül, így arra csúszva zsákutcába futnánk…az átkelés esélytelen azon a szakaszon.

A csúcsról elindulva először a pályán haladunk, majd miután az véget ért a házak között csúszunk tovább a völgy irányába. Már itt belefutunk 1-1 kutyába, melyek kitartóan ugatnak, de emellett ártalmatlanok. A házakat elhagyva egy lankás gerincen haladunk tovább mikor hangos ugatást hallok a házak közül, hátra nézve kutyák vágtáznak felénk. Hirtelen gombóc lesz a torkomban, bevillan az első liftezéskor látott 4-6 tagos farkaskutya falka, melyek az egyik háznál heverésztek. A gerinc még mindig lapos, alig várom, hogy elérjük a meredekebb részt….de közben feltűnik a láthatáron az építkezés, melyet csak jobbról, kissé traverzálva lehet kerülni, így ismét lassulunk. Már nem hallom a kutyákat, csak a helyes útvonal megtalálására fókuszálok…… és végre túl vagyunk a szerpentin úton, lesz meredeksége a hegynek, érintetlen hómezőkön húzzuk az íveket….a gombóc elillan, helyette felszabadult kurjongatás hagyja el torkom.

Megállunk, szusszanunk egyet, az előző pár perc „menekülése” A kőszívű ember fiai farkas falkás jelenetét juttatja eszembe….de gyorsan el is illan a gondolat, mert előttünk újabb havas tisztás hívogat, mely visszavezet minket a régi ülős lift alá.

Nemsokára hatalmas aggastyán lombhullatók közé érkezünk. Engem mindig lenyűgöznek az ilyen matuzsálemek, így meg-meg állok nézelődni/fotózni. Innen már nincs sok vissza a liftállomásig, mert ez a ligetes rész kivezet egy tisztásra, amit már reggel alulról is megnéztünk magunknak. A hó itt már igen vékony, próbálunk lábujjhegyen csúszni, de csak-csak jönnek a felütések, majd hirtelen feltűnik előttünk egy kerítés, mely elzárja az utunkat a völgy felé.
Szerencsénkre foghíjas, így gyorsan átbújunk alatta és jöhet a végső ereszkedés a parkolóig. Lenn újabb kerítés választ el az úttól, de már rutinból bújunk át a foghíjas részen.

Lenn kis számolgatás következik, mert mai nap már indulunk is haza, és ugye este 8-ra otthon kéne lenni, de még egy kört naná, hogy bepréselünk.

Liftnél kis várakozás következik, de nem a sorban álló sízők miatt, hanem mert ez a lift teher lift is egyben, a kezelők éppen pakolnak fel egy kisbusznyi zsugorozott üdítőt. Egy darabig pakolnak tovább, mintha ott se lennénk, párszor bemozdulunk jelezve, hogy biz mi már mennénk, és végül csak hagynak egy széket nekünk is, sőt még a pokrócról sem kell lemondanunk.

Lefelé, már rutinból megyünk, a kutyáknak így esélyük sem volt, csak az építkezés egyik szakaszán készült lépcsőzetes bemarása tréfált meg, de annyira, hogy páros lábbal repültem ki a léceimből :)
Leérve sajnos látjuk, több kör nem fér bele, indulni kell hazafelé.

Parang furcsaságai ellenére is egy kellemes napot töltöttünk itt, a kihaltsága még kifejezetten tetszett is, a felvonózásra összesen elköltött kb. 2500Ft alapján meg ár/érték arányban sem rossz :)
A rossz látási körülmények miatt, erre a napra kifejezetten jó választás volt, még akkor is, ha a hó mennyiség nagyságrendileg kevesebb volt, mint Fertő-tetőn.

Az biztos, hogy felkerül a „kalandos csúszásaim helyszínei” listámra, melyekről évek múlva is mosolyogva mesélek majd. 😆