Igen, 2021. január 30. - február 06. között síeltem itt hat napot.
Szóval kicsit furcsának, érdekesnek találom, hogy eddig senki sem írt ide fórum bejegyzést, miközben elég sűrűn van utazás szervezve erre a síterületre, szerintem sokan megfordultak itt. Persze az is lehet, hogy ez egy titkos tipp a jelenlegi helyzetben, és akik voltak nem akarják, hogy mások is felfedezzék, vagy arra sem találták méltónak, hogy említést tegyenek róla.
Kerestem, kutattam, hová tudnék menni Svájcban egyedüliként, na azért annyira nem, mert könnyen megtaláltam a lehetőséget az egyik utazási irodánál, a probléma csak ott kezdődött, hogy egyedül voltam. De a sors kegyes volt hozzám, a szerencse mellém szegődött és egy buszos utazásba befogadtak, amiért nem győzök hálálkodni számukra. Viszont annyira az utolsó pillanatban, péntek reggel realizálódott, hogy van még egy apartman, hogy az este induló busszal már nem tudtam elmenni, hanem szombat hajnalban három bátor fiatal társaságában indultunk útnak autóval. Természetesen ezúton is rendkívül hálás vagyok számukra, hogy ebben a zavaros, problémákkal, kimondatlan elöitéletekkel teli világban, teljesen ismeretlenül befogadtak maguk közé az autóba útitársnak, azaz az apartmanba lakótársnak.
Az utazásról különösebben nincs mit mondani, teljesen gördülékenyen, több határátlépéssel, Svájc “jelszóval” eljutottunk a francia határ közeli Zinal zsákfalu Swisspeak Resorts apartman házakhoz.
A haza térésem már busszal történt, talán még simábban és probléma mentesen.
Természetesen a hazatéréssel kapcsolatban vannak kritikus dolgok amit szándékosan nem akarok ecsetelni, mert mindenkinek saját magának kell eldöntenie már előre nyilvánvalóan, hogy mit tud bevállalni, milyen lehetőségei vannak, minek tud örülni, vagy bánkódni, ha megtörténik, vagy nem., s ez csak rá tartozik, illetve azokra akikkel együtt volt.
És akkor a síelés. Mit is mondjak, már nagyon hiányzott, így mindegy, hogy mi volt én csak toltam, eleinte erőből, izomból, majd ahogy fáradtam napról napra, egyre jobban megnyugodva, egyre lazábban, nem számítottak a körülmények, az adottságok, az időjárási viszonyok, mert ebben a hat napban szinte minden ami megtörténhet egy síelés során az meg volt.
Napsütés, szerencsére az első nap, így gyorsan bejártam a két pályarendszer főbb nyomvonalait, hogy tudjak tájékozódni ha rosszabb lesz az idő. Mert a következő napokban folyamatos hóesés a fenti régiókban köddel, lentebb pluszok, havas eső, pára, köd, még lentebb eső, olvadás, vizes, nehéz hó, Aztán megint volt egy fényképezős napom, majd természetesen megint köd.
Itt jegyzem meg, hogy számomra hatalmas segítséget jelentett a pályák kitűzése, mert a két oldal következetesen eltért egymástól, így mindig tudtam, hogy a pálya melyik oldalán vagyok, annak ellenére, hogy nem lehetett átlátni a másik oldalra.
Most jutott eszembe, hogy az is nagyon megnyerő volt, hogy egyetlen kártya volt a síbérlet, a szoba, apartman kártya, a sítároló, síbox kártyája, egyet mindenre, szuper.
Minden reggel 08:45 órakor már sorban álltam a kabinoshoz, de csak egyszer indult el 09:05- kor, mindig később, egyszer volt, hogy 10 óra után. A lecsatolás mindig 16 óra után történt néhányszor a pálya legaljában, de mivel nem volt megnyitva, ratrakolva, így nem volt egy nagy élmény, csak a kipipálás miatt, többségében a lejövő kabinos tetejénél.
Néhányszor síeltem társakkal, de többségében egyedül nyomtam, így mivel nem kellett alkalmazkodni senkihez napi 35-55 pálya km jött össze naponta, ami sajnos annak is köszönhető, hogy szinte folyamatosan mozgásban voltam, mert természetesen leülni sehol nem lehetett, megpihenni, melegedni, csak akkor amikor bement az ember wc-re, vagy a néhány nyitva lévő hüttébe igen drágán megvenni a kávét, üdítőt, vagy valami meleg ételt, aztán séta ki a szabadba, és ácsorogva elfogyasztani esőben, hóban, szélben. Úgy voltam vele, hogy ettől még az is jobb ha mindig mozgásban vagyok, de hát amikor már át van ázva, fagyva, csak egy opció maradt az egyetlen buborékos ahol addig lehetett pihenni amíg felért az ember.
De ezek mind nem számítottak, mert örültem, hogy síelhetek, minden percet ki akartam használni és nem tántorított el semmi, jól akartam érezni magam, és jól is éreztem, úgymond hatalmasat síeltem pályán, pályán kívül, esőben, szélben, ködben, napsütésben.
A leírtak ellenére azért nem vágyódom vissza, nem tartozik azon helyek közé ahová bármikor szívesen vissza mennék ha tehetném. Ha már kimondtam, csak leírok néhány dolgot ami …
Nagyon sok a régi húzós lift, a magasabb régiókba csak azzal lehet feljutni, ami vagy működik, vagy nem. Egy védett beülős van, a többi néhány nyitott, ráfagyott hóval jéggel esővel, rossz időjárás mellett meggondolandó.
Volt olyan napom, hogy mínuszban tudjak síelni, egész délelőtt a csákányos két oldalát csapattam, aztán délután csak buborékossal, hogy pihegjek is kicsit.
Zinalban ha nem akart az ember sem húzólifttel menni, sem fekete pályán akkor csak egy nyitott beülős maradt.
Az egész pályarendszerre, vagyis az összenyitott két pályára rendszerre jellemző a domb, mélyedés, domb, mélyedés, néhol fekete pályát megszégyenítő letörésekkel, így ha valakinek nincs meg a megfelelő tempója, akkor botozhat rendesen.
A leírtak ellenére, mint ahogy már említettem nagyon jól éreztem magam, és nagyon örülök, hogy ebben a kritikus időben hat csodálatos havas, síelős napot tudtam eltölteni Svájcban, ami inkább egy francia síterep hangulatát hozta számomra.
Keresés
22 cm
