Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM

Előzmény és válaszok a Hóvadász topikból

ÜZENETEK (3)Időben csökkenő Időben csökkenő
golo
959 élménybeszámolót írt
959
14 éve tag
2021.02.17. 15:02
Háztól-házig 19 km és kb. 10,5 óra, ebből a hídtól felfelé 5 óra 20 perc volt, 10 perc pihenővel a tónál.

Megértelek. Igyekszel kihasználni azt a kevés alkalmat, amire lehetőséged van és megteremtesz magadnak. De kalandvágy és vállalkozó kedv nélkül az ember csak turista. Elhatározás kell és el is kell indulni! Nem elég az elszalasztott lehetőségeket siratni, mert azok soha nem jönnek vissza.

Te is jó úton jársz. De neked nehezebb, mint nekem volt. Az én korosztályomnak még volt 10-15 jó évünk, amikor már megjelent a snowboard, de a Facebook még nem. Még neve sem volt ennek, ami ma a "freeride". Divat. Szelfibot? Bohócok. Én ezért vesztettem el a motivációm. Majdnem.

De van megoldás. El kell hagyni a pályákat! Felvonó sem kell. Az élmény mindenért kárpótol.
Előzmény: (Steve33 211644)
Steve33
47 élménybeszámolót írt
47
8 éve tag
2021.02.17. 13:18
A "liften szendvicset rágcsálós" résznél felnevettem, nálam pont ez volt a helyzet még most hétvégén is....pedig a srácok gyakran emlegették a Kolibát, de szerencsére szinte minden kör után volt aki friss lendületet kapott és velem együtt az újabb menetet preferálta.

A téli táj engem is rabul ejt minden egyes alkalommal, freeride közben a hátránya, hogy úton-útfélen megállok. Az eddigi sítúrák kivétel nélkül nagyon tetszettek, de ennek ellenére a lifteknél kötök ki az esetek többségében.

A miérteken gondolkoztam sokat, és én az időhiányra lyukadtam ki:
egyszerűen olyan keveset tudok elszabadulni havas hegyek közé, hogy azon a néhány napon az intenzívebb élményre-több lecsúszásra vágyok a több száz km utazások után.
Ha lenne 1-2 órára távolságra, olyan hegy ahol lift az nincs, de természetes hó igen, biztos gyakrabban túráznék, mert amúgy imádok hegyre felfelé menni,
a nyári félév kerékpározásai közül is ezek a kedvenceim, élvezem a tájat
és a változó meredekségű emelkedők okozta kihívást, az erő optimális beosztását....és a végén mindig ott van a jutalom, a gyönyörű panoráma majd a lesiklás/downhill :)

Sajnos magyar viszonylatban ritkák a sítúrázáshoz optimális napok,
de azért ahogy nézegetem a fókás csoportot, akik nagyon keresik+van már tapasztalat, azért kifogtak pár jó napot ebben a szezonban is.


1200m szint friss hóban, az tényleg komolyan hangzik. Hány órás volt a túra?
Az érintetlen behavazott tájról készült fotókkal pedig nem lehet betelni...
Előzmény: (golo 211609)
golo
959 élménybeszámolót írt
959
14 éve tag
2021.02.16. 12:17
2021.02.13. Palfnerscharte

Ahogy öregszem, változik a fontossági sorrend. Fiatalon még lelkesen futottam a felvonóhoz (de az még nem ilyen volt, mint a mostaniak), és az is előfordult, hogy a szendvicset aközben rágcsáltam el, amíg felértem. Hiszen az volt a cél, hogy minél többet csúszhassak egy napon. Aztán később jött egy-egy fellángolás és feltúráztam valahova, de a lecsúszás utána mindig csalódás volt. Ezért az utóbbi években ez feledésbe merült. De ebben a szezonban ez is megváltozott. Minél többet gyalogoltam, annál könnyebb lett, és ezért még többet. Ilyen ez. Közben pedig elgondolkoztam a dolgon. Mi hát a legfontosabb nekem? Az első a tél, tehát legyen hó és minél hidegebb. Az erdő. Mindig ugyanazt érzem, mindegy, hogy az Alpok zord fenyvesében, a Bakonyban, vagy itt az Alföldön Kunfehértón vagy Bugacon a homokbuckák között. A gyerekkor nem múlt el nyomtalanul. A hegy csak ezután következik. És a lecsúszás? Ja, igen. Az sem rossz, de már nem olyan fontos.

Az első túrám a Reedseehez bebizonyította, hogy hótalppal olyan nehéz terepen is fel lehet menni, ahol splitboarddal, de még túrasível sem. Akkor úgy éreztem, hogy még tovább bírnám, és a Graukogel-kerülés a Palfner-nyergen (2321m) keresztül még belül lenne a határon. De a boardot felcipelve már nem biztos. Persze fel lehetne menni a másik oldalról is, ahol van út, lenne fektetett nyom, mert a sítúrázók mind ott mennek fel és utána lecsúsznak valamerre. De ezt elvetettem, mert ismeretlen terepen először szeretem látni, ahol majd le fogok csúszni.

Biztos nagyon lelkendeztem az előző túra után, mert ez meggyőzte a barátom, hogy velem jöjjön. A tó után már nem lesz olyan meredek, mondtam. Annyira... 1200m szint a friss hóban az erdőn keresztül, járatlan utakon, -18 fokban, maradhat? "Ha valaki meglátja a nyomainkat, biztos azt gondolja, hogy ezek tiszta lököttek." Ezt mondta útközben. De felértünk, és ezek azok az élmények, amik többet érnek, mint bármilyen lecsúszás.

A lejövetel a sötétben az egy külön történet, de már ezt is kezdem megszokni. Esésvonalban az erdőn keresztül, a kidőlt fákon átmászva, balra egy zuhogó patak, jobbra egy másik, amik szerencsére nem zártak össze... De ennek is megvan az az előnye, hogy már azt is tudjuk, hol ne induljunk el, ha majd egyszer itt lecsúszunk :-)

Ebben a szezonban ez volt az utolsó napom. Kihoztuk belőle a maximumot.
Szemben a Graukogel a Stubnerkogelről nézve
Kötschachtal
20210213-131951.jpg
20210213-141716.jpg
20210213-142447.jpg
20210213-142828.jpg
20210213-144547.jpg
Reedsee másodszor, de már nappali fényben
Tovább...
...az ég felé
20210213-153354.jpg
20210213-160500.jpg
20210213-160747.jpg
20210213-161244.jpg
20210213-161247.jpg
20210213-163216.jpg
A Graukogel a másik oldalról
20210213-164947.jpg
20210213-164952.jpg
20210213-164958.jpg
Már nincs sok hátra
Palfnerscharte (2321m). Szemben a Stubnerkogel.
Graukogel
Utolsó kép
h i r d e t é s
facebook twitter youtube instagram linkedin pinterest google cégem rss tiktok

Megjelenési ajánlatunk:
sielok.hu © Copyright 2000-2024 - Síelők Bt.