Csak a felállás gyorsulási periódusában növekszik! Amint eléri a felállás az állandó sebességét, onnantól nem növekszik! Amint eléri a felső holtpontot, a lendület tovább viszi, tehát csökken a nyomás a mérlegen, mindaddig míg ,,megközelítőleg”a zuhanás periódusának kezdőpontján a testtömeget méri!
Felállva maradáskor ,csökkenő hullámzással ,testsúly alatt ill felett mér, mig meg nem nyugszik testsúlyon.
- Visszaguggoláskor csökken, mindaddig míg a zuhanás az állandó sebességet el nem éri addig állandó a nyomás, (testsúly alatt), majd az alsó holtponton túlterhel, akkor is ha megállunk!( szintén csökkenő hullámzással testsúly alatt felett majd megállapodik testsúlyon)
- feláll leguggol folyamatos periódusban újból kezdődik minden elölről!
A felállás leguggolás lineáris gyorsulási dinamikájával a talajterhelés (ívben fokról-fokra) megváltoztatható!
A kanyarív megváltoztatásával a lécben tárolt energia megnövelhető!(enyhe kanyarban kisebb a terhelés könnyebb az élfogás élmegtartása , majd megváltoztatva a kanyarívet gyorsulást érünk el) Az egyenletes kanyarívben a léc energiája a reflexíjhoz hasonlítanám, míg a parabolikus ívet a csigás íjéhoz!
Ha a felállás guggolás lineáris dinamikáját ötvözzük ,a változó parabolikus kanyarvétellel, óriási energiarobbanást érhetünk el ,a legjobb éltartással! Szlalom sínél különösen jól jöhet! Lehet próbálgatni, de érezni kell! Ha a sícipő alá szenzor lenne építve meglehetne mérni az ívben fokról fokra az optimális terhelést, gyorsulást dőlésszöget lécenként! Azt is, hogy mikor és miért veszítettük el a ,,tapadást” a jeges pályán!