Adatvédelmi tájékoztatónkat itt találod. A minőségi szolgáltatás érdekében sütiket használunk.
ELFOGADOM

Előzmény és válaszok a Argentina - Cerro Castor topikból

ÜZENETEK (4)Időben csökkenő Időben csökkenő
Koty
862 élménybeszámolót írt
862
17 éve tag
2010.09.05. 15:31
Kösz a kimerítő választ.
Ezek szerint nekem másik világjáró szervezetet kell keresnem :)
on
Előzmény: (pálinkás 89693)
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.05. 13:46
Szia Koty, a SCIJ egy 57 éves szervezet, mely azért jött létre annak idején, hogy a világ különböző pontjain dolgozó és síelni szerető újságírók ismerkedhessenek egymással.

http://www.scij.info/

Tagsága a nemzeti team-ekből épül fel. Minden nemzeti team-nek van egy kapitánya, náluk lehet kérni a tagfelvételt.

A tagság feltétele az eredeti alapszabály szerint, hogy valamelyik "national or major" médiánál dolgozzon a jelölt. Mára ugye ez eléggé értelmét vesztette és átalakult, hiszen mi számít manapság a "nemzeti" és mi a "fő" médiának...

Az azonban elengedhetetlen, hogy az ember újságíró legyen, azaz abból éljen, hogy rendszeresen "publikál" valamilyen módon nyomtatott, elektronikus vagy "digitális" médiában. Nevezzük inkább médiamunkásnak. Továbbá természetesen szükséges a sítudás és az angol és/vagy francia nyelv ismerete (inkább persze az angol, a francia mint második alapnyelv csak a tradíciók miatt maradt meg).

Röviden ennyi, többiektől bocs az offért.
Előzmény: (Koty 89690)
Koty
862 élménybeszámolót írt
862
17 éve tag
2010.09.05. 08:35
Fejben én is végigsíeltem a síterepet,kösz.
Hogy lehet valaki tagja - mondjuk én :) - a Ski Club International of Journalists-nak?
Előzmény: (pálinkás 89688)
Foglalj szállást a legjobb síterepeken!
KERESÉS
pálinkás
408 élménybeszámolót írt
408
17 éve tag
2010.09.05. 03:46
Azért a tavasz Cerro Castorban is tavasz, hogy egy méretes közhellyel kezdjem.

Csütörtökön meleg volt, bőven pluszban járt a hőmérő, 4-5 fok lehetett. Az 5 kilométeres cross country pálya enyhén latyakosodott itt-ott, szegény svédjeink nem győzték vaxolgatni a léceiket.
Most már tudom milyen a sífutás. Kellemes sportnak tűnik, talán érdemes lett volna megtanulni a technikát és gyakorolni a télen, akkor nem lettem volna tökutolsó (megosztozva a helyen egy spanyol seniorral) úgy, hogy még a superseniorok közül is mindenki megvert.

De aztán felmentünk a hegyre. A meleg ellenére a pályák kiválóak voltak, épp annyira kásásodott egészen enyhén a hó teteje, hogy tavaszélményünk legyen. Jó volt. Aztán jött a meglepetés. Az első pályán kívüli próbálkozásnál egyszerűen megálltunk egyhelyben. Ahogy a korábban már megénekelt sűrű, száraz porhó egy kicsit felmelegedett, valami elképesztő tömör és homogén állagot öltött. Nem jó szó az, amit az áprilisi hóra szoktunk használni, mármint hogy "tapadós", ehhez konkrétan odaragadtak a lécek. Egyáltalán nem nevezném kásásnak, firnesnek, egyszerűen melegebb volt a kelleténél, ettől gondolom átnedvesedett és úgy fogta a lécet, mint egy pattex-reklám. Meredeken volt esély rajta csúszni, de csakis annyira munkásan, hogy minden lendületnél azt hittem, leszakad és ottmarad a lábam. Enyhébb terepen pedig botozva sem nagyon lehetett haladni. Én még ilyet nem láttam.

Maradtunk hát a pályán, a fekete és középső hosszú piros lett a favorit, ezeket váltogatva csúszkáltunk záróráig.

Este lent Ushuaiaban elkezdett esni - sajnos az eső. Tanakodtunk, hogy ez fent vajon mi. Aztán reggelre színtiszta napsütéssel és mínusz 6 fokkal keltünk. Felfelé haladva már észleltünk 2-3 cm friss havat az út mentén. A pályák annyira kifagytak, hogy rendesen kopogott rajtuk a bakancs, azon viccelődtünk, hogy nem szabad elesni, mert a ratraknyom csíkokra vágja a ruhánkat. A pályán kívül is kemény jégkéreg a havon mindenütt, ezt gazdagítva az előző napi olvadt hóba karcolt nyomok és a feltúrt részek mintegy jégakadályba fagyva nehezítették a terepet.

Megintcsak maradtunk a pályán, ami egész nap tartotta magát, hiába vártuk, nem kezdett megolvadni a teteje.
A lécem egyébként sem volt túl pengére köszörülve, de ez a kőkemény felület úgy kivette délutánra az élét, mint ha smirglivel direkt lekerekítették volna. Az utolsó körökben nem is mertem vagánykodni, örültem, ha koordinálni tudtam a sebességemet. De így is jó volt.

Érdekes, hogy Cerro Castor pályái déli fekvésűek. Itt ugyanis az a hidegebb oldal. Furcsa volt és az első napokban nem is igazán értettük, hogy mi a furcsa - ellentétes oldalról süt a nap? Lehetséges vajon? A helyes megfejtők között egy nyakba akasztható Cerro Castoros kulcstartót sorsolok ki :)

Ennyi volt a déli kaland, ezt már Buenos Airesből írom, amit két nap alatt szeretnék bebiciklizni, mielőtt hazaindulok. Don't cry for me Argentina :)
DSC09772.JPG
DSC09780.JPG
DSC09786.JPG
DSC09784.JPG
DSC09795.JPG
DSC09798.JPG
DSC09799.JPG
DSC09778.JPG
DSC09806.JPG
DSC09791.JPG
DSC09803.JPG
DSC09793.JPG
h i r d e t é s
facebook twitter youtube instagram linkedin pinterest google cégem rss tiktok

Megjelenési ajánlatunk:
sielok.hu © Copyright 2000-2024 - Síelők Bt.